Volodimir Zelenszkijt is demokratikus úton választották meg.
Az írónő Észtországban élt szülei és nagyszülei ugyanebben a szovjet álomvilágban mozogtak - írja, ők azonban a negatív szerepet kapták, hiszen a szovjet megszállás után az az észteket
gonosztevőknek, nacionalistáknak, sőt, fasisztának bélyegezték, épp úgy, mint most ahogyan az orosz média az ukránokat.
Ha a kormány, az iskolák, a média, illetve a bíróságok hosszú időn, akár generációkon át ugyanezt hajtogatják, akkor a mondatok mindenki által elfogadott tényekké válnak
- olvasható a hosszú írásban, ami hozzáteszi:
a Szovjetunió szétesése után Oroszország Németországgal ellentétben nem nézett szembe a saját múltjával, Putyinnak így könnyű dolga
volt azzal, hogy felébressze az emberekben az ellenségképet, a holokauszt emlékének manipulálásával pedig csak tovább szítsa a tüzet.
Tizenöt évvel ezelőtt Észtország is egy hasonló támadás áldozata lett: az ország megszállásának történetéről író szerzők - köztük maga Oksanen is - céltáblává váltak, online terjedő képeken
náciknak és fasisztáknak bélyegezték őket, sőt, Putyin támogatói különböző tüntetéseken az SS jelképével, illetve szvasztikával ábrázolták őket, a helyzet pedig gyorsan elfajult, hiszen
cáfolni kezdték a szovjet időszak tömeges deportálásait, észtek elleni demonstrációkat szerveztek, a vészkorszak táborainak képeit
használták,
könyvek kiadásával, valamint az online térben, illetve élő beszélgetésekkel pedig elérték azt, hogy a putyinista fórumokon a világ minden részén felbukkant a ténynek látszani akaró állítás:
az észtek koncentrációs táborokat építenek az oroszul beszélőknek.
A hamis információkat az orosz média a cáfolatok után sem tüntette el, az állítások pedig kezdetben a külföldi lapokba is beszivárogtak, hiszen az nem volt felkészülve a dezinformációs
kampányokra.
Ez a próbálkozás Oksanen szerint valójában csak a nyugati államok reakciójának tesztje volt, Putyin most pedig nagyobb méretekben teszi ugyanezt - olvasható a hosszú írásban, ami hozzáteszi:
az ukrán állam február végén a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult panasszal, kijelentve, hogy az oroszok a holokauszt emlékezetének manipulálva akarják indokolttá tenni a katonai támadást.
"Nyugaton sokan csak nevethetnek az orosz vezetés állításain, a rokonaim azonban nem így tesznek, hiszen az állam hazugságainak kijavítása a Szovjetunióban büntetőjogi kategória volt, épp
úgy, ahogyan ma, Oroszországban. […] Putyin propagandájában az ukránok saját hazájuk iránt táplált patriotizmusa, a nyelv, illetve a szabadság mind olyan dolgok, amikből a Messiás vezetőnek
ki kell őket gyógyítani, hogy újra visszanyerhessék régi helyüket a szláv család egészséges tagjaiként."
- írja Oksanen, aki meg van róla győződve, hogy az ukránok a Szovjetunió általi évtizedeken át való lenézése okozza a háború eddigi eredményeit,
Putyin erői ugyanis nem számítottak arra, hogy bármiféle komoly ellenállással fognak találkozni.
Az írónő szerint Oroszország ma is a sztálini elvek mentén működik, hiszen a háborút akkor sem területszerzéssel, hanem más népek felszabadításával indokolták, a Putyin-éra beköszönte óta
pedig újra ez a hazafias narratíva került az oktatási rendszerbe, illetve a törvénykönyvekbe.
A Szovjetunió 1941-1945 között a Keleti Fronton, a fasiszta agresszorként emlegetett országok ellen folytatott harca az elmúlt évtizedekben Nagy Honvédő Háborúként vonult be a
történelemkönyvekbe, ennek hivatalos verzióját megcáfolni pedig nem szabad, hiszen a törvény bünteti, március elején az Állami Duma - a parlament alsóháza - pedig arról is döntött, hogy a
háború, illetve a támadás szavak használatáért
akár tizenöt évnyi börtönbüntetés is járhat, sőt, a média csak az állami hírforrást használhatja.
Az ukránokkal szemben az oroszokban élő ellenszenvne k persze nem az utóbbi hetek ágyaztak meg, hiszen az a harcok előtt, a független hírforrások meglétekor sem volt gyengébb, köszönhetően az
állami oktatási rendszernek, illetve a kommunizmusban felnőtt szülőknek és nagyszülőknek, akik közül csak kevesen bátorították arra a fiatalokat, hogy kérdezni merjenek.
A két korszak közti párhuzamok nem állnak meg ennyiben: a Krím-félsziget elfoglalása után a különböző orosz fórumok ugyanis olyan fotókkal teltek meg, amiken gyerekek katonáknak nyújtottak át
virágot - épp úgy, ahogyan ezt a szovjet időszak propagandaképein is látható volt.
Oksanen szerint Putyin Ukrajnában is hasonló fogadtatásra vágyott, hiszen
a fejében saját hazugságai mostanra igazságokká váltak, mivel túl rég nem találkozott valódi, hiteles hírforrásokkal.
A legtöbb ember fejében ezek a hírek persze elegendőnek bizonyulnak ahhoz, hogy elhiggyék:
Putyin célja a régi dicsőcség visszaállítása, sőt, mindezek mellett még a gonosz Nyugat markából is embereket mentenek ki.
Ezek a dezinformációk az orosz elnök pozíciójának meggyengülésével sem fognak eltűnni, a már felemelt falak lerombolása ugyanis nehéz, hiszen sorsuk nem egy ember pozícióján áll, vagy épp
bukik.
A rendszert fenntartó erők megváltoztatása, vagy lecserélése nélkül Oroszország nem fog megváltozni, azoknak az embereknek a száma pedig megállás nélkül csökken, akik Sztálin emberiség elleni
bűntetteire bűnökként tekintenek
- írja az írónő, majd záró gondolatként hozzáteszi:
Ha arra gondolunk, hogy a nyugati világnak mennyi ideig tartott, illetve milyen áron sikerült megbirkózni a gyarmatosítói múltjával, akkor könnyebben megérthetjük, mekkora munka lesz ez
Oroszországban. A legvalószínűbb út, hogy az Oroszországi Föderáció még azelőtt szétesik, hogy erre sor kerülne.