A kilencvenes évek sztárnyomozója szerint valóban úgy történhetett Fenyő János meggyilkolása, ahogyan a bíróság látta csütörtöki ítéletében. 26 évig tartott, mire az első információktól eljutottak idáig.
Csütörtökön első fokon ítéletet hirdetett Fenyő János meggyilkolása ügyében a Fővárosi Törvényszék. A bíróság döntése értelmében Gyárfás Tamást bűnsegédként hét év fegyházra ítélték, Portik Tamást pedig felbujtóként elkövetett emberölés miatt életfogytiglant kapott. A gyilkosságot ténylegesen elkövető Jozef Roháčot már 2017-ben életfogytiglanra ítélte a bíróság, de ekkor még nem derült ki, hogy ki bízhatta meg Fenyő megölésével a szlovák bérgyilkost.
Az 1998. február 11-én, vagyis szinte napra pontosan 26 évvel ezelőtt történt gyilkosság ügyében sokáig hiába nyomozott a rendőrség, nem értek el áttörést. Alig egy év után került át az autójában szitává lőtt médiavállalkozó a leggyakrabban csak Döglött Ügyek Osztályaként emlegetett egységhez. Ekkor kezdett dolgozni az eseten a csoportot vezető Kovács Lajos. Az időközben nyugalmazott ezredest elsőként arról kérdeztük, hogy mi a véleménye a csütörtöki ítélethirdetésről.
– Igazságosnak érzem a csütörtöki ítéletet. Remélem, hogy nagyrészt az igazságot takarja. A kollégáimmal vártuk, hogyan dönt majd a bíró, ezért az ítélethirdetés után meg is beszéltük, hogy kinek mi a véleménye. Az életfogytiglant jogosnak érezzük és vártuk is, mert Portik Tamásnak nagyon sok emberöléssel kapcsolatos bizonyított bűne van. Gyárfás Tamás esetében már nem voltunk ennyire magabiztosak, mert nem volt teljes képünk, hiszen csak az ügy elején, nagyjából három évig dolgoztunk a Fenyő-gyilkosságon. Én 2006-ban mentem nyugdíjba, és a bizonyítékok egy része már csak ezután keletkezett.
– Miért tartott ilyen sokáig az ügy felderítése?
– Az úgynevezett döglött ügyeknek van egy alapvető receptje, ami tulajdonképpen egy kriminalisztikai felismerés. Ennek lényege, hogy egy bizonyos bűncselekmény szereplői között az emberi viszonyok az idő múlásával változnak. Így lehet az, hogy akik korábban bűntársak voltak, idővel ellenségek lesznek, a barátok meggyűlölik egymást, esetleg felbomlik egy házasság, ami után a férj és feleség már nem bírják elviselni a másikat. Abban az ügykomplexumban, aminek a része a Fenyő-gyilkosság, éppen ez érhető tetten.
– Így került képbe a nyomozás során Portik Tamás?
– Igen. Nagyjából 2004 környékén keresett meg minket Portik Tamás élettársának, Halmos-Riskó Almának az édesanyja. Riskó Judit abban kérte a segítségünket, hogy Portik elidegenítette tőle a lányát és az unokákat, fél éve nem látta őket. Az asszony járt már a gyámhatóságnál és a rendőrségen is, de senki nem tudott neki segíteni. Végső elkeseredésében fordult hozzánk azzal, hogy szabadítsuk meg Portiktól, mert jó hírünk volt akkoriban. Elmondtuk neki, hogy ez nem így megy, ráadásul ez egy gyilkossági részleg, életellenes bűncselekményekkel foglalkozunk, nem pedig családi ellentétekkel, de végül hosszasan elbeszélgettünk. Ekkor
teljesen véletlenül szóba hozta, hogy a lánya és Portik egyszer vendégségben voltak Gyárfás Tamásnál. Azt már tudtuk addigra, hogy Tasnádi Péter ugyan elvállalta, de nem hajtotta végre Fenyő János meggyilkolását.
Portik ekkor már a rendőrség látókörében volt az Energol-ügy miatt, de egyre több életellenes bűncselekmény gyanúja is felmerült vele szemben. Nyomozni kezdtünk, és kiderült, hogy Portik a családjával együtt Gyárfás egyik ingatlanját bérli, így ha másért nem, a bérleti díj rendezése miatt időnként találkozniuk kellett. Lassan kiderült, hogy nemcsak Portik, hanem több bűntársa is Gyárfás ingatlanjaiban élt, ami egy hagyományos tulajdonos-bérlő kapcsolatnál mélyebb viszonyt feltételezett köztük. Viszont mire mélyebben nekiálltunk volna boncolgatni kettejük kapcsolatát, addigra nyugdíjba kellett mennem, pedig ekkor már nekünk képben volt Jozef Roháč is, akiről tudtuk, hogy köze volt Portikhoz. Őt végül csak évekkel később, a helyszínen talált DNS-bizonyítékok alapján kapták el. Nekünk csak azért nem sikerült elkapni őt, mert ekkor már Csehországban bujkált, és így nem tudtunk DNS-mintát venni tőle, amit összevetettünk volna a helyszínen találtakkal.
– Hogyan és mikor jött képbe az, hogy Gyárfás Tamásnak köze lehet a gyilkossághoz?
– Már az ügy első heteiben kiugrott az ő személye, mint Fenyő János egyik legnagyobb ellenségéé. Fenyő ekkoriban az egyik legnagyobb médiacézár volt Magyarországon, míg Gyárfást a Napkelte miatt ismerte mindenki. A két ember utálta egymást, mert Fenyő el akarta venni a Napkeltét Gyárfástól, ami sikerült is neki, és nagyjából másfél évig a meggyilkolt vállalkozó cége gyártotta a műsort.
Erre keresett valakit, és végül megtalálta Tasnádi Pétert, aki ezt azonban nem hajtotta végre, csak a pénzt akarta lehúzni Gyárfásról. Ez a hír eljutott a rendőrökhöz is, akik nem vették komolyan a szóbeszédet, majd Fenyő meggyilkolása után kezdték mégis felgöngyölíteni ezt a szálat. Így került képbe először Gyárfás Tamás, mint lehetséges megbízó.
– A jelenlegi tudásunk szerint mi történt 1998. február 11-én, vagyis Fenyő János meggyilkolásának napján?
– Portik Tamás megbízása alapján Jozef Roháč két szlovák bűntársával elkezdte megfigyelni Fenyő Jánost. Többször követték a Törökvészi úton található Vico-székháztól autóval útnak induló vállalkozót, akit azonban többnyire testőrök kísértek. Végül 1998. február 11-én nyílt alkalom a gyilkosságra, amikor Fenyő délután öt óra körül egyedül ült be az autójába, amivel fodrászhoz indult az Andrássy útra, majd később a barátnőjével lett volna találkozója. A Vico-székház környékén épp ekkor tartott terepszemlét egy gépkocsitolvaj, aki kiszúrt egy Mitsubishiben ülő három alakot. Körbe is járta az autót, megjegyezte a színét, rendszámát és hogy kik ülnek benne, mert azt hitte, hogy egy másik bűnbanda területére tévedtek társával, ezért gyorsan el is húztak a környékről.
A Mitsubishit végül később, a Rózsadombon találták meg.
– Mi történt ezután?
– Fenyő János a székházból a Margit utcán tartott lefelé, a Margit-híd irányába. A délutáni csúcsforgalomban azonban a Margit utca és a Margit körút sarkán beszorult egy piros lámpánál. A tanúk elmondása szerint a vállalkozó Mercedese a lámpától számolva a harmadik kocsi volt, mögötte kettővel várakozott egy fehér Mitsubishi. Ekkor kiszállt egy ember a Mitsubishiből, a kocsisor jobb oldalán előre sétált egészen Fenyő autójáig, majd a Mercedes mellé érve az anyósülés ablakán keresztül egy géppisztollyal lelőtte az üzletembert.
A gyilkos ezután egy parkoló autó alá dobta a fegyvert, majd lesétált a Margit körútig, ahol jobbra fordult az akkori Moszkva tér, mai Széll Kálmán tér irányába. A férfi ekkor nem futva, hanem stabil, de gyors tempóban elkezdett sietni. Nem sokkal később megállt egy kapualjnál, ahol levette a sapkáját, a dzsekijét és a kesztyűit, majd egy tulajdonképpen teljesen más személyleírással folytatta az útját. Minderre szokatlanul sok tanú van, ezért gyorsan elkészültek a tettesekről a mozaikrajzok, ráadásul a hátrahagyott Mitsubishiben, a gépfegyveren és a ruhán is rengeteg nyomot találtak a rendőrök.
– Véleménye szerint az történt valójában, ami az elsőfokú ítélet indoklásábam szerepel? Vagyis hogy Gyárfás kérte Portiktól Fenyő meggyilkolását, amit Roháč hajtott végre?
– Igen, szerintem így történhetett. Az egyetlen megválaszolatlan kérdés csak az, hogy Gyárfás milyen formában adott megbízást Portiknak.
