A 72 évesen elhunyt Dinnyés Józsefnek nem voltak hagyományos értelemben vett slágerei, nem játszotta a dalait a rádió, lemeze is csak későn lehetett, és teljesen ki is esett abból a nosztalgiakánonból, amire a Retro Rádió és társai redukálták le a magyar populáris zene első két-három évtizedét. Éppen ezért a negyven-ötven év alattiaknak már nagyon keveset mond "a magyar Bob Dylan" neve, és halálakor sem lehetett úgy összefoglalni az életútját, mint a többi zenész kollégájának, akiknek albumok, slágerek, megjelenések szegélyezik a pályáját, hiszen Dinnyés József az aktív karrierje nagy részében egy szál gitárral járta az országot, és ott zenélt, ahol hagyták neki. Ez sokszor az utcazenélést jelentette, és egy kivételével az összes hanghordozója már a rendszerváltás után jelent meg.
Kapcsolódó
Az énekes-dalszerző 72 éves volt.
Dinnyés helyzetét ráadásul az is megnehezítette, hogy a szovjet megszállás alatt álló Magyarországon egészen más jelentést kapott az a protest folk mozgalom, amelynek hősei - Pete Seeger, Joan Baez illetve a mindannyiukat elhomályosító Dylan - a fennálló establishment ellen harcoltak dalaikkal. Ez egy diktatúrában nem volt lehetséges, ezért a hatalom megpróbálta a saját céljaira felhasználni ezt a színteret, melynek képviselői ugyanúgy a vietnami háború ellen tiltakoztak, mint amerikai kollégáik, csak mindez a szovjet tankok jelenlétében egészen falsul hangzott. A pol-beat mozgalom ezért mindössze két országos fesztivált ért meg: az 1967-ben rendezett első fesztiválon tűnt fel többek között Dinnyés is, a másodikat (mely az utolsó is volt egyben) viszont már pont abban az évben tartották, amikor a baráti Varsói Szerződés hadseregei (köztük a magyar Néphadsereg) bevonultak a renitens Csehszlovákiába rendet tenni.
Dinnyés Józsefről azonban gyorsan kiderült, hogy nem lesz a Kádár-rendszer ünnepelt dalnoka: "Pontosan tudtam, miért lettem második a politikai dalfesztiválon. Megtűrnek, mert kellek, de aki a
hivatalos kultúrpolitikával szembemegy, csak tűrt lehet. A hatalom csak olyanokat kedvel, akiket azonnal tud használni" - mondta Dinnyés 2014-ben a Kapuban olvasható interjúban. A pol-beat
fesztiválon a Karrier című dala egy rövid időre országosan ismertté is tette:
"A fesztiválon négy díjat kaptam. Ez tízezer forintot jelentett. Vettem érte egy új gitárt. Ekkor már hét hónapja jártam az országot azzal a módszerrel, hogy a városban megkérdeztem, hogy hol
van klub vagy beatzenekar, és ott játszottam a szünetben. Mikor vége volt, akiknek tetszett, odajöttek, vállon veregettek, én meg megkérdeztem, hogy lehet-e náluk aludni" - mesélte
Boros Lajosnak a fesztivál után hét évvel a KÉK (Kultúra és Közösség) folyóiratban.
Dinnyés arra is a fesztivál idején jött rá, hogy mekkora csapdát rejt, ha beszállna a szocialista propagandamédia mellé szidni Amerikát Vietnam miatt, miközben vannak aktuálisabb problémák
is, amiről írhatna:
És érdekes: mire Budapestre értem, már tudtam, hogy nem fogok Vietnamról énekelni. Az izgatott, vajon miért zavarja az autóban ülő embert, hogy én szabad vagyok? Szabadabb, mint ő! Miért
zavarja a rendőrt, hogy nekem hosszabb a hajam? Miért baj az, ha sokat olvasok, többet, mint a többiek? Ezekre a kérdésekre akartam dalokban választ keresni
- mondta a Kritikában 1983-ban.
