Kína - The Show Must Go Online
Ugyan Kínával kapcsolatban elsősorban az egészségügyi híreket követjük, ám a koronavírus nem csak a betegekre van hatással, a bezárás gazdasági, kulturális és lélektani hatásai sem lebecsülhetők. Ugyanakkor az élet utat tör magának, és ebben, mivel őket érte el először a krízis, a kínaiak élen járnak. Mivel a lakosság a négy fal közé kényszerült, egyre több tevékenység terelődik át az online térbe, és nem csak a mindennapokhoz szükséges teendők, mint az élelmiszer beszerzése vagy az oktatás, hanem a szórakozás is.
Egyre több zenekar és DJ fordul az országban egyébként is virágzó élő közvetítésekhez, virtuális fesztiválokat és bulikat szervezve - miközben mindenki betartja a járványügyi szabályokat. A trendre már klubok, lemezkiadók és buliszervezők is felfigyeltek, és a technótól a rockig bármit lehet élőben hallgatni-nézni a BiliBili nevű élő streaming-szolgáltatásban. A dolog nagyon bevált, köszönhetően annak, hogy az oldalon úgy működik a chatelés, hogy a felhasználók kommentjei is fel-feltűnnek a közvetítésben, ezzel fokozva a jelenlét élményét. Van is mit pótolni: Kínában a januártól márciusig terjedő időszakban mintegy húszezer koncertet kényszerültek átütemezni vagy lemondani a szervezők.
Kínától olyan értelemben is lehet tanulni, hogy ott nem csak a tartalomszolgáltatásra találtak utat, hanem arra is, hogy ennek pénzügyi lába is legyen. A legtöbb streaming-kiszolgáló ugyanis lehetőséget ad fizetésre akár úgy, hogy a közvetítés maga is valamennyi pénzért nézhető, akár úgy, hogy a tartalom ugyan ingyenes, de könnyen és olcsón lehet extrákat vásárolni hozzá. Magyarország az első pánik időszakában van, egyelőre mindenki jótékonyan és ingyen biztosít tartalmat, de mivel a rendezvénytiltásoknak idehaza is komoly gazdasági következményei vannak-lesznek, így nem lenne ördögtől való elindulni ebbe az irányba.
Vuhan egyébként, ahonnan a koronavírus-járvány elindult, afféle livestream-központ volt a krízis előtt, külön streaming-faluval, ahonnan száz streamer is szórhatta a műsorát egyidőben. A szolgáltatók ennek megfelelően villámgyorsan meglátták a lehetőséget abban, hogy emberek milliói vannak bezárva a lakásaikba, éhesen mindenféle ingerre. Normális esetben közönség előtt zajló események működnek videókonferencia-jelleggel, új tévés műfajok születtek, így például rengeteg olyan főzőshow, amelyben napról napra másokat nézhetünk végig, amint valós időben megfőzik az ebédjüket, vagy a kívánságműsorok karanténverziója, melyben zenészek a felhasználók által kért dalokat adnak elő saját otthonukból közvetítve.
Ezen műsorok népszerűségéhez az is hozzátett, hogy a kormányzat a klasszikus tévécsatornákat arra kötelezte: a rendes műsorrendjük szórakoztató műsorai helyett sugározzanak koronavírussal kapcsolatos híradásokat. Ami fontos ugyan, de a nép ezt hamar megunja, illetve igényli az "eszképizmust", pláne ilyen nehéz időkben. Így a szórakoztatás még erősebben átköltözött az internetre, a megmaradt lineáris tévéműsorokat pedig gyorsan adaptálták a járványügyi szabályokhoz. Így például az énekes tehetségkutatók epizódjai már nem élő közönség előtt, stúdióban zajlanak, hanem a versenyzők és a zsűritagok is videókonferencia-jelleggel, online jelentkeznek be az otthonaikból, a talk show-k szereplői ugyanerre a logikára videóchaten beszélgetnek.
A streamerek a koronavírussal kapcsolatos riportokhoz is hozzátették a részüket, rengetegen közvetítették a karanténbeli mindennapokat, de voltak ennél komolyabb teljesítmények is: többen jelentkeztek olyan adásokkal, amelyek a hivatalos álláspontok csúsztatásaira, a valós helyzetre és a cenzúrára hívták fel a figyelmet - amíg el nem hallgattatták őket.
Olaszország - technológia és érdekvédelem
Európában a legszigorúbb járványügyi szabályozás jelenleg Olaszországban van érvényben, ott nemcsak tömegrendezvényeket nem tarthatnak, de a mozik és a templomok is zárva vannak, és - ahogy a kontinens nagy részén - az iskolák is bezártak. Bár a szigorításokat csak fokozatosan vezették be, az olasz mozik már jó ideje rekord alacsony bevételekkel működtek, hiszen a vírustól szenvedő országban aligha akartak tömegesen mozizni az emberek. Az olasz mozgóképszövetség elnöke, Francesco Rutelli már kérte a kormányt, hogy nyújtson válságtámogatást a szektornak, és azt ígéri, közös fellépéssel elérik, hogy az olasz filmipar és moziforgalmazás lábra állhasson. A Repubblica cikke alapján mindkét területen jelentősek a veszteségek, több mint negyven film forgatása állt le, először a nemzetközi produkciók, majd a hazaiak is, szünetel a szinkronstúdiók működése, az iparág dolgozóinak jelentős része otthon van - hogy az ő fizetéseikkel mi lesz, arról jelenleg nem tudni. Az ország neves filmesei, a soraikban Paolo Sorrentinóval, mindeközben közösségi média kampányt is indítottak: #iorestoacasa, azaz nagyjából #otthonmaradok címkével posztolnak a biztonsági szabályok betartásának fontosságáról.
View this post on Instagram
#iorestoacasa e invito tutti a rimanerci finché dura questa emergenza. Questo è il mio studio. Aspetto i vostri consigli. Cosa devo leggere o rileggere? Che film o serie devo vedere? Che musica devo ascoltare?A post shared by paolo sorrentino (@paolosorrentino_real) on
Ám ettől függetlenül az az igény is jogos, hogy az iparág dolgozói szeretnék tudni, milyen jövőre számíthatnak. Rutelli összefogást ígér és azt, hogy ebben a példa nélküli helyzetben sem hagyják magukra a szektort, illetve a közönséget - a tartalomgyártóknak ugyanis kulcsszerepe lesz a járvány traumájának feldolgozásban. Az április 4-ig bemutatni tervezett mintegy hetven film közül többről már most tudni lehet, hogy a mozis forgalmazás helyett a streaming-szolgáltatókhoz és tévécsatornákra kerülnek át a forgalmazási jogok, erre a sorsra juthat a kis és közepes költségvetésű művek harminc-negyven százaléka.
Más darabok, így például a Berlinalén Ezüst Medvét nyert Volevo nascondermi (El akartam bujdosni/Hidden Away) visszakerülnek a mozikba, amint újranyithatnak, és a nemzetközi blockbusterek is a hollywoodi iránymutatásokat követve kerülnek majd újra műsorra. A bevételkiesések pótlásával kapcsolatban egyelőre még csak ötletelés zajlik, de az például már most tervben van, hogy indítványozzák a Kulturális Örökség Minisztériumának, hogy a rendkívüli helyzetre tekintettel tekintsenek el attól a szabálytól, amely alapján a mozikban bemutatott olasz filmek részesülnek előnyökben az állam részéről. A streaming-szolgáltatókkal és a tévétársaságokkal is tárgyalások folynak, a szolgáltatók lelkesen vesznek részt az otthonaikba száműzött lakosság tartalommal való ellátásában - naná, hiszen itt nem kis pénzekről van szó, de ezt már csak mi tesszük hozzá.
Rutelli szerint azért is fontos a jelenlegi helyzetben biztosítani a tartalomgyártás folytatását, mert amint vége lesz a lezárásoknak, az emberek elkezdenek fokozott mértékben moziba, szórakozni járni, összejönni egymással, erre pedig a szektornak is készülnie kell. Jelenleg nyilvánvalóan ezen a területen is komoly a visszaesés, már a teljes lezárás előtt is mintegy nyolcvan százalékkal esett vissza a gyártás, a múlt hétfői rendelet óta pedig teljes egészében szünetel a munka. Ez logikusan komoly csúszásokat hoz majd a premierekben is, nem beszélve arról a valós idejű problémáról, hogy a gyártás leállítása mennyi munka- és bevételkiesést jelent a szektorban dolgozóknak, akik Olaszországban különösen sokan vannak: egy három évvel ezelőtti kutatás több mint százhetvenezer munkahelyet tartott számon az audiovizuális tartalmak gyártásában. A szektorban felülreprezentáltak a fiatalok és a nők, és Rutelli ígérete szerint a szakszervezetekkel együttműködésben dolgoznak majd a munkavállalók védelmében. Hogy ez a konkrétan mit jelent, azt egyelőre nem tudni.
Hollywood egyelőre tanácstalan
Az első hatások, amelyek az Amerikai Egyesült Államokat elérték, már hónapokkal ezelőtt jelentkeztek, ekkor ezek még nem egészségügyi jellegűek voltak: Hollywood már jó ideje számszerűsíthetően tapasztalja, hogy mit jelent, ha az alapvetően hatalmas kínai mozis piac egyszer csak kiesik a globális bevételi láncból. Ahogy Kínában a vírus terjedt, úgy szigorodtak a biztonsági előírások, ezzel pedig sorra zártak be a mozik, ami pedig a hollywoodi blockbusterek bevételeiben is éreztette hatását már jóval a világjárvánnyá minősítés előtt.
View this post on Instagram
Hello folks. @ritawilson and I want to thank everyone here Down Under who are taking such good care of us. We have Covid-19 and are in isolation so we do not spread it to anyone else. There are those for whom it could lead to a very serious illness. We are taking it one-day-at-a-time. There are things we can all do to get through this by following the advice of experts and taking care of ourselves and each other, no? Remember, despite all the current events, there is no crying in baseball. HanxA post shared by Tom Hanks (@tomhanks) on
Az elmúlt hét azonban komoly változásokat hozott. Ugyan az Egyesült Államokban még relatíve kevés a fertőzött, az igazán magas számok elkerülésére már bevezettek komoly szigorításokat, ami a kultúrát és a szórakoztatóipart is erősen érinti. A blockbusterek elhalasztott bemutatóiról már cikkeztünk: van olyan film, amelyik majd' egy egész évvel később kerül mozikba (nem kisebb cím, mint a Halálos iramban-franchise soron következő darabja), ami a stúdiókat is kétségkívül megrázza. A napokban pedig New Yorkban és Los Angelesben a hazaihoz hasonló módon betiltották a tömegrendezvények megtartását, ott ötszáz fő a limit, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezekben a városokban leállt az éjszakai élet. A szigorítások kétségkívül tovább folytatódnak, sok híresség már egy ideje az otthonmaradásért kampányol, és most, hogy több híres színész - e pillanatban Tom Hanks és neje, Rita Wilson, Idris Elba és Kristofer Hivju, a Trónok harca Tormundja - igazoltan fertőzött, vélhetően még több átlagembernek fog leesni a tantusz: ez bizony nem játék.
A bezárt színházak, koncerttermek már most több milliárd dolláros kárt jelentenek, és ezek csak az azonnali hatások: az igazi nehézségek java még alig látható előre. Bár az összességében erős gazdaság miatt az ott működő kulturális intézmények - kis színházak, társulatok - valamelyest kevésbé élnek napról napra, mint például magyarországi társaik, ugyanakkor a jegybevétel ott is hatalmas részét képezi a működési költségeknek, emellett ezek az intézmények jellemzően kizárólag a piacról élnek, érdemi állami támogatás nélkül. Így nem meglepő, hogy iparági szakértők már most azt jósolják, lesznek olyan intézmények, amelyek a lezárások végével nem fognak tudni újra kinyitni.
A mozistop Hollywoodot is hosszú távon fogja igazán megviselni, és hogy a károkat valamelyest enyhítsék, arra egyelőre kevés érdemi megoldási terv született azon túl, hogy elhalasztanak néhány filmpremiert. A dolog azért is igényel némi rugalmasságot, mert a mozibemutatókat sokszor évekre előre időzítik, ehhez igazodik a gyártás, az utómunka, a marketing, és a filmek sorrendjét a naptárban soktényezős zsonglőrködés révén határozzák meg. Fontos, hogy van-e az adott bemutató környékén nemzeti ünnep, hosszú hétvége, milyen más filmek kerülnek moziba az előző, az aktuális, és a következő hetekben, a nagy versenytársak mikor jönnek, és így tovább. Innen nézve érthető a Halálos iramban egyéves csúsztatása: hasonló esélyekkel akarják mozikba küldeni a filmet, mint idén. Nem biztos, hogy ez az egyetlen működőképes megoldás, de egyelőre kevés stúdió állt elő saját verzióval.
A Universal a napokban bejelentette, hogy ők például néhány filmjüket, amelyek éppen a járványügyi lezárások környékén kerültek mozikba, így alig egy-két hetük volt a jegypénztáraknál bevételt gyűjteni, a lehető leghamarabb elérhetővé válnak más felületeken, ha már a mozis forgalmazás kiesett. Így a Trollok a világ körül című animáció, A láthatatlan ember című Elisabeth Moss-horror, A vadászat című thriller és az Emma című Jane Austen-regény aktuális újrafeldolgozása néhány piacon már e hét péntektől elérhető lesz otthoni filmezésre on-demand rendszerben, azaz vagy különféle digitális videotékákban (Comcast, Sky, iTunes, Google Play, Amazon stb.) egyszeri díjfizetéssel, vagy hasonló szolgáltatóknál akkor is, ha ezek a filmek jelenleg még futnak a mozikban (vagy hamarosan futnának).
A döntés azért különleges, mert az eddigi szokásrend azt diktálta, a mozis forgalmazásnak legalább kilencven napos moratóriuma van, amíg ez le nem jár, addig nem kerülhet otthoni moziszolgáltatásba az adott film, minthogy a forgalmazók attól tartottak, ha otthon is nézhető egy újdonság, akkor nem fognak moziba menni a nézők. Ez a dilemma most megszűnt: vagy nincs is hova menni, vagy a közönség nagy része nem akar a járványveszély miatt. Már a múlt hétvége is húszéves mélypontot hozott az észak-amerikai mozibevételekben, és ez vélhetően csak rosszabb lesz. A Universal jelenleg ezt a megoldást látta arra, hogy legalább valamennyi bevételt összekaparjanak - vagy bejön, vagy nem.
Az amerikai kulturális és szórakoztató szektor többi része egyelőre pánik-üzemmódban van, érdemi terv a színházi dolgozók, a nem világsztár-státuszú zenészek, a különféle háttérmunkákat végző szakemberek bevételeinek megvédésére, pótlására egyelőre nemigen született. Ahol van ilyen, ott a szakszervezetek próbálják menteni a menthetőt, elérni, hogy a kényszerű munkaszünet idején is kapjanak bért a dolgozók, vagy hogy legalább ne veszíthessék el az állásukat a kieső munkákra hivatkozva. A különféle online közvetítések és az ezekért való fizettetés az egyik út, de lehet még ezer másik is, ezeket muszáj lesz a szakmának feltérképeznie.
Kiemelt kép: A kihalt WestEnd Londonban, ahol egyelőre viszonylag enyhék a lezárások. Fotó: David Cliff/NurPhoto via Getty Images
