Mélylevegő Projekt felhívására rövid
videóüzenetekben osztották meg a kívülállókkal, mit jelent depresszióval élni.
A 30 perces Youtube-videóvá duzzasztott beszámolók ötlete egy főképp diploma előtt álló pszichológusokból összerántott csapattól származik. Céljuk, hogy minél többekkel megosszák azt a
tudást, amelyet egyetemi képzésük alatt szereztek.
"A tavaszi karanténhelyzet kezdetével mind kizökkentünk a rohanós hétköznapjainkból, és a megnövekedett otthon töltött időben szerettünk volna értékteremtő tevékenységet végezni. A projekt
előtt is ismertük egymást, hajnalonként rendszeresen vitattuk meg világmegváltó terveinket. Egy ilyen ötletként indult a Mélylevegő Projekt is, és mire a reggel eljött, már fel is vázoltunk
egy indulási tervet" - részletezte a fiatal pszichológuscsapat indulásuk körülményeit a 24.hu-nak.
A csapat pszichoedukatív és mentális egészséget népszerűsítő tartalmakat oszt meg a közösségi média felületein, mert a tagok úgy látják, hogy szakadék van a szakmabeliek, kutatók és a
laikusok között. "Ezt a szakadékot áthidalva foglalkozunk pszichológiai ismeretterjesztéssel, mindenki által befogadható és vizuálisan is élvezhető formában", mert úgy gondolják,
felelősségük, hogy az elméleteket, modelleket, kutatási eredményeket a hétköznapokban is alkalmazható ismeretekké, tippekké formálják.
A projekt központi témája a depresszió. Az Európai Unión belül Magyarországon a legmagasabb a depresszióval élők száma. És miközben minden ötödik felnőtt élete során legalább egyszer
tapasztal depressziós tüneteket, a betegséget - és úgy általában a mentális zavarokat meg a pszichológushoz járást - erős megbélyegzés övezi.
Igyekeznek támogatást nyújtani az érintetteknek, hiszen a kialakulóban lévő Mélylevegő közösségben érezhetik, hogy nincsenek egyedül problémáikkal; a projektben egy biztonságos közegre
találhatnak, amiben nekik és szeretteiknek is lehetőségük nyílik jobban megismerni, hogy mivel állnak szemben.
Hiszen minél jobban ismerünk valamit, annál kevésbé tűnik ijesztőnek a vele való megküzdés.
Dementor, köd, hátizsák
A videóban teljes nyíltsággal és őszinteséggel, névvel és arccal vállalva beszélnek az érintettek arról, hogyan élik meg a depressziót, és mihez lehet hasonlítani ezt a rejtélyes betegséget,
ami jóval több állandó rosszkedvnél, levertségnél.
Íme néhány, a videóban elhangzó hasonlat:
- Mint a dementorok a Harry Potterben.
- Nagyon sűrű és hideg köd, ami beborít és nehéz benne levegőt venni.
- Mintha ködös területen mászkálnál. Elsötétedik, de néha kitisztul, és jobban lát az ember.
- Mintha ébredéskor ülne valaki a mellkasodon, és végig ott van ez a súly. Cipeled és annyira elfáradsz ebben, hogy semmihez nincs kedved. Körülnézel, és azt látod, hogy nem cipeli senki,
szörnyen magányosnak érzed magad emiatt.
- Egy hátizsák, ami lehúz, folyton rajtad van és nem tudod leszedni magadról.
- Egy légüres lüktető vákuum, ami ha beszippant, úgy érzem, hogy a világnak semmi értelme, senki nem tud ezen segíteni, én vagyok benne egyedül, és soha nem lesz vége.
- Olyan, mintha lenne egy másik feled, aki a víz alá nyomja a másik fejét és fojtogatja. Folyamatosan megpróbálja megölni, miközben van egy kis részed, aki megpróbál boldognak lenni,
normális életet élni, de nem tudsz megszabadulni a másik feledtől.
