Szeptember 11-én meghalt Rajk László Kossuth-díjas magyar építész, díszlettervező, a demokratikus ellenzék egykori tagja.
Édesapja Rajk László belügyminiszter volt, akit 1949 októberében, Rajk egyéves kora előtt kivégeztek.
Rajkot anyjától, Földi Juliannától is elszakították, aki börtönbe került. Ifj. Rajk László a Kovács István nevet kapta az ÁVH-tól, és a Lóczy Lajos utcában, egy kommunista gyermekotthonban élt éveken át.
Anyja csak 1954-ben, a börtönből való szabadulása után kaphatta vissza fiát, ifj. Rajk pedig ekkor vehette fel újra saját nevét.
Ifjabb Rajk László a gimnáziumi évek után a Budapesti Műszaki Egyetem építészkarára jelentkezett, ahol 1972-ben szerzett diplomát.
Ezt követően három évig a Lakóterv, majd 1975-1986 között az IPARTERV építészeként dolgozott. 1975-1976-ban a montréali McGill egyetem hallgatója volt, 1978-1981 között volt mesteriskolás.
1972-től 1975-ig a Lakóterv, 1975-től 1986-ig az Iparterv építésze volt. 1989 és 1991 között a Mafilm látványtervezőjeként dolgozott, 1995-től pedig saját vállalkozása vezető tervezője. 1992-től filmépítészetet tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 2004-től pedig a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának a tagja.
Látványtervezői munkái között olyanok szerepelnek mint a legendás, 1981-es Megáll az idő díszlete, a Szerelem második vérig vagy az 1988-as Vörös zsaru díszlete.
A kezdetektől tagja volt a demokratikus ellenzéknek, ahová az avantgárd művészeti mozgalmon keresztül jutott el. 1980-tól hivatalosan nem kaphatott munkát. 1981-ben Demszky Gáborral és Nagy Jenővel megalapította az AB Független Kiadót, lakásán megnyitotta a "Rajk-butikot", amely szamizdatok terjesztésével foglalkozott.
1983-ban a sorozatos házkutatások után a hatalom elkobozta a lakását. 1985-ben, az úgynevezett "kettős jelölés" bevezetése után megpróbált elindulni képviselőjelöltként, amit a hatalom ellehetetlenített: az akkor megszokott módszer szerint embereivel előre megtöltötte a termet, így a Rajk támogatására összegyűlt emberek már nem fértek be a terembe, és ő nem tudta megkapni a jelölőgyűlés többségének elinduláshoz szükséges támogatását.
1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja volt. Az első szabad országgyűlési választásokon, 1990-ben bekerült a törvényhozásba, amelynek 1996-ig tagja volt. Parlamenti működése során a kulturális bizottság, 1994-től két éven át a külügyi és az európai integrációs ügyek bizottságának tagja volt. 1996-ban visszavonult a mindennapi politizálástól, de az országgyűlési választásokon képviselőjelöltként azóta is minden alkalommal indult az SZDSZ listáján, ahogyan az önkormányzati választásokon is az SZDSZ fővárosi listáján.
