Van néhány film, ami az elmúlt huszonöt évben irreálisan sokszor tűnt fel a magyar kereskedelmi csatornákon: karácsonykor rendszerint megérkezett a Reszkessetek, betörők-sorozat, az év tetszőleges napján Bud Spencer és Terence Hill osztotta a fájdalmasan csattanó pofonokat, az üresjáratokban pedig olyan, itthon klasszikussá érett filmek kerültek a képernyőre, mint az 1995-ös Waterworld.
A Mad Max-lázat néhány éves késéssel meglovagolni akaró, a poros tájak helyett azonban a jórészt vízzel borított posztapokaliptikus Földön játszódó film kerettörténete finoman szólva is cifra: középpontjában egy Enola nevű kislány áll, akinek életét egy csata után nevelőnőjével együtt egy kopoltyús, úszóhártyás fickó menti meg, majd menekülésbe kezdenek, hiszen
az Enola hátára tetovált, a Szárazföld helyét jelölő térképre mindennél jobban fáj a kalózok aranyfoga.
A sztorit a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának szupersztárja, Kevin Costner sem mentette meg, hiszen a díszletek, illetve a
különböző kiadások miatt a költségek elszálltak, a katasztrófák pedig ezzel nem értek véget, hiszen ami elromolhatott, az el is romlott.
Fekete tükör-epizóddal ismertté vált rendezőt, a most a Predator-filmen dolgozó Dan Trachtenberget is megnyerték.
A történet szálát a mozifilm eseményei után húsz évvel felkapni kívánó projekt ma még nagyon korai szakaszában jár, így kérdés, hogy milyen felületen, és mikor fog bemutatkozni.
