Prigozsin az orosz elnök teremtménye, így lázadása a New York Times szerint még akkor is visszaüthet Putyinra, ha a zsoldosvezér elbukott. Ráadásul kiderült, mennyire törékeny a helyzet Oroszországban.
A Wagner zsoldoshadsereg már csak 200 kilométerre járt Moszkvától, amikor a Kreml urának leghűségesebb külföldi szövetségese, Aljakszandr Lukasenka közvetítésével sikerült elhárítani a közvetlen veszélyt. Vlagyimir Putyin két évtizedes vitathatatlan tekintélyuralma azonban megkérdőjeleződött a világ előtt, és talán saját hazája bizonyos köreiben is.
A New York Times elemzésében megállapítja:
A lap felidézi, hogy Prigozsin saját állítása szerint 2000-ben találkozott Putyinnal. A későbbi zsoldosvezér akkor még csak egy szentpétervári vendéglős volt. A személyes kapcsolatokból bőkezű kormánymegbízások születtek, és Prigozsin olyannak mutatkozott, aki sokoldalú, könyörtelen problémamegoldó lehet a Kreml számára.
2016-ban, amikor Moszkva Donald Trump javára akarta eldönteni az amerikai elnökválasztást, egy internetes „troll-gyárat” vetett be, amellyel valóságos információs háborút indítottak az Egyesült Államok ellen. Amikor Oroszország növelni akarta befolyását Szíriában és Afrikában, Prigozsin egyre erősödő Wagner-egységeit küldte ezekbe a régiókba, hogy a Kremlnek csak minimális katonai erőt kelljen bevetnie.
Ukrajnába azonban a zsoldosvezér csapatait csak azután hívták, hogy Putyin kezdeti inváziós terve csődöt mondott.
A háború első évében Prigozsin rendszeresen járta az orosz börtönöket, hogy elítélteket toborozzon a hadseregéhez. Toborzóplakátjai elárasztották az országot, ő pedig egyfajta hőssé vált.
Az idei év elején viszont úgy tűnt, hogy a Kreml próbálja fékezni felemelkedését. A tv-kommentátorok azt az utasítást kapták, hogy ne említsék a nevét, miközben nem is tudott már annyi elítéltet a börtönből a harcmezőre vinni.
Nyilvános kirohanásaiban azt állította, hogy rosszul kezelik a háborút, és félretájékoztatják az ukrajnai háború előrehaladásával kapcsolatban Putyint. Folyamatosan követelte a lőszerutánpótlást, miközben az egész orosz hadsereg ellátási gondokkal küzdött.
Putyin ugyanakkor láthatóan habozott, hogy személyesen támogassa-e Prigozsint vagy ne. A kirohanásai kapcsán egyetlen szót sem szólt, és hallgatása azt a látszatot kelthette, hogy a zsoldosvezér élvezi az elnök hallgatólagos támogatását. Májusban még külön gratulált is a Wagner-zsoldosoknak Bahmut elfoglalásáért. Néhány héttel később viszont támogatta a védelmi minisztériumnak azt az utasítását, hogy a zsoldosok júliusig írjanak alá szolgálati szerződést az orosz hadsereggel. Ez feldühítette Prigozsint.
Ugyanakkor a New York Times szerint egészen idáig látszólag megértette, hogy az orosz elnök számára mindig is a lojalitás volt a legfőbb teszt. „Hallgatok Putyinra” – mondta még májusban. Aztán szombaton, miután több mint 20 évig kihasználta a Putyinnal való személyes kapcsolatait, félredobta a lojalitás utolsó foszlányait is, és a modern Oroszország történetének legsúlyosabb politikai válságát idézte elő azzal, hogy csapatai elfoglalták Rosztov legfőbb katonai létesítményeit és kilátásba helyezte, hogy meg sem áll Moszkváig.
Putyin mindig is az „oszd meg és uralkodj” elvét vallotta, és Prigozsin felemelkedése tulajdonképpen ennek következménye volt.
Az orosz elnök nem sokkal hatalomra jutása után brutálisan letörte azokat az oligarchákat, akik óriási befolyással rendelkeztek az 1990-es években, Borisz Jelcin elnöksége idején. Utána egymásnak eresztette a rivális csoportokat, hogy falják fel egymást, de ugyanezt tette azokkal a hatósági szervekkel is, amelyek feladatköreikben átfedések voltak.
Egy névtelenséget kérő orosz milliárdos ezt úgy jellemezte: „Sosem tudod, ki fog letartóztatni”.
Azok, akik ezt a rendszert működtették, közben mesés jutalmakra számíthattak. Putyin ifjúkori dzsúdós társa például dúsgazdag építési vállalkozó lett, és ő építette a Krím-félszigeti hidat. Ma már egykori KGB-s bajtársai kezében van az orosz hadiipari komplexum és az olajszektor. Egy szentpétervári barátja irányítja Oroszország legnagyobb privát médiabirodalmát, és azt a bankot, amely állítólag Putyin magán pénzügyeit kezeli.
A háború alatt Putyinnak volt még egy oka, hogy ne fogja vissza Prigozsint, aki alkalmatlannak, korruptnak és a katonák életével szemben közönyösnek nevezte a hadsereg vezetőit. A New York Times szerint Putyin hasznos figurának tartotta, olyannak, aki által megakadályozhatja, hogy egy katonai vezető túlságosan népszerű legyen.
„Putyinnak egy viszonylag gyenge és kompromittált ember kellett, mert Oroszországban még a legkatasztrofálisabb háborúkban is születtek nagyon népszerű tábornokok” – mondta a lapnak Andrei Soldatov, a Center of European Policy Analysis kutatója.
Bár a szombati drámai fejlemények során nem voltak jelei annak, hogy Putyin hatalma összeomlóban lenne, például az orosz elit egyetlen tagja sem állt ki nyilvánosan Prigozsin mellett, de az, hogy csakis az orosz elnök kegyéből kerülhetett abba a helyzetbe, hogy egyáltalán megpróbálkozhasson a lázadással, alááshatja Putyin hitelét és legitimitását. Az pedig, hogy a Wagner csapatai szinte ellenállás nélkül juthattak ennyire közel Moszkvához, rávilágítottak arra, milyen komoly biztonsági hiányosságok alakultak ki Oroszországban az ukrajnai háború kitörése óta.
Kérdés, hogy Putyin képes lesz-e megszilárdítani a hatalmát úgy, hogy közben a fronton is óriási kihívásokkal kell szembenéznie, ahol ukrán ellentámadás zajlik, miközben csapatait demoralizálhatták az elmúlt napok eseményei.
