Az őszinteség jó, de nem mindegy, hogyan
Minél tovább várunk azzal, hogy a partner tudtára hozzuk ezeket, annál nagyobb lesz a probléma ebből, hiszen a partner, aki évek óta ugyanúgy érint, simogat, nyúl oda, csókol, joggal hiheti azt, hogy eddig jó volt, és nem fogja érteni, hogy akkor most már miért nem jó. És ha eddig nem volt jó, akkor miért hazudott neki a partner, akár a testi jelzéseivel is? Pedig mindössze arról van szó, hogy a kapcsolat elején mindannyian tudjuk, hogy még változhatnak a dolgok, lehet jobb a csók is akár. Még nem nyílunk meg egymásnak annyira, hogy őszintén tudjunk ezekről beszélni. Idővel, amikor tudjuk, hogy nincs változás, egyre kényelmetlenebb lesz a helyzet, és egyre kevésbé merjük felvállalni az ilyen jellegű beszélgetés kezdeményezését.
Telnek a hónapok, továbbra is zajlik minden hasonlóan tovább, és amikor eljön a pillanat, hogy szólnánk, mi a gond, a partner joggal kérdezheti, hogy miért nem szóltak neki. Innentől fogva elindulhat egy olyan kommunikációs gond, ami már nem a problémáról és annak megoldásáról fog szólni, hanem arról, ki, mikor, miben hibázott, hazudott, és kinek van igaza. Ennek pedig semmi értelme. Ráadásul egy ilyen balhé után később bármi más gondról is nehéz lesz egymással beszélni, pláne, ha a szexről van szó. Sok-sok nő és férfi nem tudja elmondani, kifejezni a vágyait, sőt még a fantáziájukat is félnek elmondani, van, hogy többéves házasságokban soha, egyetlen szó sem esik a szexuális fantáziákról.
Levélben, pozitív üzenetekkel közöljük, mi az, ami nem tetszik
Megnyílni egymásnak ennyire mélyen, ijesztő lehet, pláne a félelem miatt, hogy mit fog szólni a másik. De pont ez a szépsége a párkapcsolatoknak, hiszen egy érzelmileg biztonságos hely, és kivel mással is tudnánk erről beszélni, ha nem egymással. Szexterápián gyakori, hogy felmerül a kérdés, miként kommunikáljunk egymással arról, mit nem szeretnénk az intim, szexuális érintésekben. A válasz az, hogyha szóban nem megy, akkor írjunk egymásnak levelet erről, amiben több szó esik a pozitívumokról és a kapcsolat szépségéről, mint arról, mi az, ami nem jó. A pozitív kommunikációt könnyen el lehet sajátítani, a célt sokkal egyszerűbben elérhetjük, mintha egy vitában a partner szemére vetnénk mindazt, amit nem úgy csinál az ágyban, ahogyan nekünk jól esne. Az írásos kommunikáció Esther Perel, belga pszichoterapeuta tanácsa, bátran ajánlott mindenkinek alkalmazni:
Nehéz erről beszélnem, és nehéz lehet számodra is ezt olvasni. Van valami, ami régóta bennem van, és amit sosem mertem elmondani neked. Tudom, hogyha valakitől azt hallod, hogy van valami, amit sosem mondott el, az ijesztő lehet, és tudom, hogy ugyanígy éreznék én is, ha ilyet mondanál nekem. De hiszek kettőnkben, hiszek abban, hogy jobbak is lehetünk együtt, és azt is tudom, hogy megvan köztünk az a kapcsolat, amiben őszinték lehetünk egymással. Amit mondani szeretnék, azt szeretettel és tisztelettel teszem, mert rengeteg dolog van, amit imádok benned, és ezek közül párat szeretnék elmondani neked, még mielőtt leírom a többit is. Szeretem ahogy hozzámérsz, ahogy simogatsz, szeretem a hangodat, szeretem, ahogy megölelsz, hogy kinyitod előttem az ajtót. Vannak dolgok, amiket nagyon szeretek, és vannak, amiket nem. És ez a csókolózás. Amikor megcsókolsz, szeretném, ha erőteljesebben/lágyabban/gyengédebben/kevesebb nyelvvel tennéd. Nem tudtam, hogy hogyan mondjam el neked, mindenképpen el szerettem volna mondani, de mivel ha te mondanád nekem ezt, hogy nem szereted, ahogy megcsókollak, lehet, hogy én is megbántva érezném magam. Nem tudtam, hogyan tegyem meg. Ha nem szeretnél erre válaszolni, akkor nem kell, ha igen, azt megköszönöm. Úgy érzem, hogy ezt kettőnkért volt szükséges elmondani, mert úgy érzem, hogy ketten erősebbek vagyunk mint a félelmeim.
A hétköznapokban se féljünk megmondani, mire vágyunk
Ahhoz, hogy képesek legyünk egymással őszintén megbeszélni ezeket, fontos kialakítani a hálószobán kívül is egy olyan kapcsolatot, amiben megnyílhatunk. Olyat, amiben felszabadultnak érezzük magunkat. Ezt úgy érhetjük el, ha a mindennapokban kifejezzük a partnernek a saját igényeinket, például azt, hogy mit szeretnénk enni, mit csinálnánk szívesen a hétvégén, ünnepnapokon. Az mindenképpen előnyös, ha képesek vagyunk megmondani, mi az, amit nem szeretnénk, például ha ugyanazt a műsort a tévében nem szeretnénk nézni most is, hanem inkább kirándulnánk. Ahogy egyre inkább hétköznapivá válnak ezekről beszélni, kifejezésre juttatni a vágyainkat, annál könnyebb lesz a hálószobán belüli cselekvéseket is elmondani egymásnak. Ott és akkor, mutatva, magyarázva, szex közben. A panaszkodás helyett inkább olyan mondatokat használjunk, amikkel azt fejezzük ki, miből szeretnénk többet, megkérhetjük a partnert, hogy csinálja úgy, ahogy korábban csinálta, vagy vezessük a kezét oda amire vágyunk.
Többször akarom, hogy beszélj hozzám szex közben, hogy megmondd, mit csináljak.
Simogatnál itt erősebben?
Nagyon jó érzés veled lenni, és közel járok az orgazmushoz, megteszed, hogy folytatod így?
Egyértelmű és magabiztos kommunikációval kifejezhetjük a vágyainkat, hiszen senki sem gondolatolvasó, hogy tudja, éppen mi esne jól és hogyan lenne jó. Ez leginkább azokra a kérésekre igazak, amiket elvárunk szótlanul egymástól: női orgazmus, keményebb szex, gyengédebb szeretkezés, gyorsabb, lassabb mozgás, satöbbi. Ha oldottabbá válik a hangulat az ágyban, akkor bátran kommunikálhatjuk akár utasításokkal is egymásnak, hogy mire vágyunk. A saját örömünk is annyira fontos kell, hogy legyen, mint a partneré és a közös örömünk. A szexuális életben a jó kommunikáció valójában lehetőség arra, hogy harmonikusabb, intimebb és teljesebb legyen a szex.
