Bottyán János alig 15 esztendősen állt végvári vitéznek, miután protestáns édesapja kitagadta, amiért a jezsuitáknál folytatott tanulmányai hatására katolizált. Az 1650-es évek végén történhetett, pontos születési dátumát nem ismerjük. Vágsellyére került, a vár Érsekújvár 1663. évi eleste után váratlanul a királyi Magyarország védvonalának fontos láncszeme lett - írja a Rubicon.hu. Kitűnt társai közül hősiességével és merészségével, egyszer állítólag - fogadásból -
álruhában belopakodott Érsekújvárra, és a török helyőrséget imára szólító müezzint kihajította a minaretből.
Végigharcolta a felszabadító háborúkat Esztergomtól Budán keresztül egész Belgrádig, a török ellenes harcok során vesztette el az egyik szemét, ami miatt Vak Bottyánnak kezdték szólítani. A harcok során hírnevet és vagyont szerzett, I. Lipót vitézségi aranyéremmel is honorálta önfeláldozását. Az 1699-ben megkötött karlócai béke után Bottyán mint Esztergom leggazdagabb polgára vonult vissza a katonaélettől.
Jótevő János
A tétlenséget viszont nem bírta sokáig, először a spanyol örökösödési háborúban vett részt, majd I. Lipótnál jelentkezett szolgálatra a kibontakozó kuruc felkelés leverésére. Zólyom parancsnokaként azonban tárgyalásokba bocsátkozott Bercsényi Miklóssal, és 1703 decemberében csatlakozott Rákóczi táborához. A labancok elfogták, a Bécsbe tartó naszádról saját jobbágyai szabadították ki, a kuruc táborban Vak Bottyán egyből generálisi rangba került.
A hadvezér nem is maradt adós a hőstettekkel, bevette Érsekújvárt, kitüntette magát egy morvaországi portyában, 1705-ben pedig a fejedelem őt bízta meg a Dunántúl felszabadításával. Ősszel elfoglalta az országrész legfőbb erősségeit, decemberben pedig - Szentgotthárd mellett - legyőzte Heister császári tábornok csapatait.
A kuruc vezér a várakra támaszkodva az 1706-07-es esztendő során többszörös túlerővel szemben is képes volt sikeresen védekezni, miközben azzal, hogy seregében szigorúan megtorolta a rablást és a fosztogatást, a dunántúliak körében komoly népszerűséget szerzett; a föld népe gyakorta csak mint "Jótevő Jánost" emlegette a hadvezért, aki eredményei közül arra volt a legbüszkébb, hogy katonái kicsapongásait mindvégig sikerrel akadályozta meg.
Béhunyta a másik szemét is
A szabadságharc hanyatlása idején a kuruc tisztek egyre-másra pártoltak el a fejedelemtől, az idős hadvezér azonban végig kitartott a szabadságharc ügye mellett, és mindent megtett a napról napra zsugorodó, független Magyarország védelméért.
A háborús pusztítások és az éhínség nyomán kitört pestisjárvány 1709 szeptemberében Vak Bottyán táborában is felütötte fejét, és egyes híradások szerint szeptember 27-én magával a hős generálissal is végzett a tarnaörsi táborban. Ám vannak olyan vélemények is, melyek szerint az idős katona halálát agyhártya-gyulladás okozta.
Bercsényi Miklós ezt írta: "Most hozták a hírt, szegény Bottyán vak sógor tegnap nyolc óra tájban béhúnyta másik szemét is."
