Egy középkori angliai forrás szerint az 1110-es év katasztrofális volt, a túl sok csapadék tönkretette a termést, emiatt pedig éhínség pusztított az országban. Ha ez nem lett volna elég, egy napon a hold is eltűnt az égről. A Peterboroughi krónika alapján a hold május ötödik estéjén fényesen ragyogott, majd fokozatosan elsötétedett, éjszakára pedig már ki sem lehetett venni az égbolton.
A szakértők napjainkban úgy vélik, hogy sem a Föld által előidézett holdfogyatkozás, sem felhők nem állhattak a jelenség hátterében. Egy friss tanulmány most magyarázatot adhat a furcsa égi eseményre, sőt a szélsőségesen esős időjárásra is - számol be a Live Science.
Szakértők már korábban is felvetették, hogy a légkörben szálló vulkáni részecskék képesek hasonló eseményeket előidézni. Sébastien Guillet, a Genfi Egyetem munkatársa és kollégái a közelmúltban a grönlandi és antarktiszi jégmagokat elemezve 1108 és 1110 között több kitörést is kimutattak Európában és Ázsiában. A vulkanikus aktivitásokról keveset tudni, mert a korabeliek elvétve emlékeztek meg róluk, az időszakból származó jégminták viszont megőrizték a kitörések során felszabadult anyagokat. Az eredményeket fagyűrűk is megerősítik, ezek a klimatikus változások hatására képesek vastagabbá válni.
Úgy tűnik, az 1109-es év különösen hideg és csapadékos volt Európában.
Korábbi vizsgálatok már igazolták, hogy a kitörések után a légkörben felhalmozódó szemcsék képesek befolyásolni az éghajlatot. A korszakból egyéb források is alátámasztják a kedvezőtlen időjárást.
A kutatók nem tudták az összes tűzhányót azonosítani, az egyik viszont feltételezhetően a japán Aszama lehetett, amley 1108-ban és 1109-ben több kitörést is produkált.
