Brendan Fraser egyszerre csúnyább és szebb, mint valaha, Pókember megint lendült egy zseniálisat, Brendan Gleeson az ujjait vagdossa, Cillian Murphy atombombával játszik, Brad Pitt és Margot Robbie orgiáznak! Csak néhány pillanat 2023 (szerintünk) legjobbjaiból.
10. Dungeons & Dragons: Betyárbecsület
A híres szerepjátékból készült fantasy egyben az év egyik legnagyobb meglepetése is, nem sokan gondolták volna ugyanis, hogy egy ennyire szórakoztató és ennyire vicces kalandfilm sül ki a kövér sárkánnyal, jószívű tolvajjal, botcsinálta mágussal, beszélő hullával és bagolymedvévé változó tűzrőlpattant leánnyal, nem utolsósorban pedig a gonosz szerepében lubickoló Hugh Granttel megpakolt sztoriból. Minden perce arany: látvány, jó dumák és akció a köbön, az év egyik legszórakoztatóbb blockbustere.
9. A bálna
Brendan Fraser is alaposan meglepte a közönséget és a kritikusokat, A múmia-filmek egykori A-kategóriás sztárjának karrierje ugyanis az utóbbi 10 évben erős lejtmenetbe kezdett, a róla szóló hírek pedig főként a hízásáról szólt. Nos, ez utóbbit vitte a maximumra Darren Aronofsky (Rekviem egy álomért, A pankrátor, Fekete hattyú) új kamaradrámájában, amelyben egy több száz kilós meleg irodalomprofesszorként próbál visszaférkőzni elhagyott lánya kegyeibe. Megérdemelt Oscar-díjas alakítás egy kívülről igen csúnya, belül viszont nagyon is gyönyörű filmben.
8. A csendes lány
Csendes kis film az ír A csendes lány, amely nem véletlenül díszelgett 2023-ban a legjobb nemzetközi játékfilmes kategróia jelöltlistáján. Bizonyára sokak mellett elment a márciusi hazai mozipremier is, pedig érdemes tenni vele egy próbát, mert ritkán beszél mozgókép ilyen érzelemdúsan és szépen a szeretetről. Amikor egy szülei által elhanyagolt, visszahúzódó kislány végre szerető közegbe kerül, és szép lassan kinyílik – zsebkendőket elő!
7. Pókember – A pókverzumon át
Bekerült top 10-es listánkba egy animációs film is, ráadásul egy folytatás. A 2018-as Pókember – Irány a Pókverzum hatalmas meglepetés volt öt évvel ezelőtt, nem sokan gondoltuk volna ugyanis, hogy a hálóvető szuperhős sztorijából ki lehet még hozni egy ennyire egyedi, sokrétű, csodaszép és szórakoztató történetet. De sikerült, az Akadémia pedig egy animációs Oscar-díjjal jutalmazta ezt. S lám, a második rész sem maradt alul, sikerült tartani a színvonalat, így A pókverzumon át sikeresen gördíti tovább Miles Morales históriáját. Eldobtuk tőle az agyunkat, és könnyen lehet, egy újabb Oscar lesz érte a jutalom.
6. Megfojtott virágok
Martin Scorsese rendezései továbbra is eseményszámba mennek, főként, ha egyszerre dolgozik együtt Leonardo DiCaprióval és Robert De Niróval! Nem is okozott csalódást ezúttal sem: a Megfojtott virágok az Egyesült Államok történelmének egyik igen sötét és szégyenteljes szeletét mutatja be, amikor a XIX. század első felében a fehér emberek elkezdték leöldösni a tehetős oszázs indiánokat az olajban gazdag földjeikért. Emlékezetes, retinánkba égő képsorok, feszült és dühítő pillanatok, parádés alakítások. Lily Gladstone fantasztikus felfedezés, De Niro pedig 80 évesen élete egyik legjobb alakításával rukkolt elő.
5. A sziget szellemei
Martin McDonagh egyszerűen képtelen csalódást okozni, az Erőszakik (2008), A hét pszichopata és a si-cu (2012), valamint a Három óriásplakát Ebbing határában (2018) után negyedszerre is telibe talált! A sziget szellemeiben újra összehozta az Erőszakik két főhősét, Colin Farrellt és Brendan Gleesont, akik egy vidéki ír kisvárosban kerülnek összetűzésbe, pontosabban egyikük szeretné ghostingolni a másikat, a másik pedig nem érti, hogy az egyiknek mi a baja. Mindez az észak-írországi konfliktus allegóriája lenne? Vagy egy elgondolkodtató történet az emberi lélekről és kapcsolatokról? Ebben a filmben mindenből kapunk egy picit, Colin Farrell pedig élete legjobb alakításával kedveskedik nekünk.
4. Egy zuhanás anatómiája
Akkor találkozhattunk először e címmel, amikor kihirdették a 2023-as Cannes-i mustra díjazottjait, s a francia Egy zuhanás anatómiája kapta az Arany Pálmát. Nem is érdemtelenül. Justine Triet filmje egyszerre krimi, bírósági dráma és mese az emberi kapcsolatokról, mindezt pedig hihetetlenül pontos arányérzékkel keveri. Miért zuhant ki az ablakon a férj? Öngyilkosság? Baleset? Gyilkosság? Apró adagokban kapjuk az infómorzsákat, miközben feltárul előttünk egy nem éppen ideális házasság mibenléte. A feleség szerepében Sandra Hüller (Toni Erdmann) parádézik, s nem lepődnénk meg, ha ő is és a film is bekerülne a 2024-es Oscar-gála vonatkozó kategóriájának jelöltjei közé…
3. Magyarázat mindenre
Reisz Gábor ismét elkápráztatott minket. A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014) és a Rossz versek (2018) után ezúttal egy kevésbé játékos, viszont jóval politikusabb és hasonlóan személyes filmet tett le az asztalra, amely a mai Magyarországról szól és a benne élő emberekről, akik képtelenek túllépni politikai hovatartozásukon, s így nem éppen egyszerű a kommunikáció. Reisz mindkét felet, a kormánypártiakat és az ellenzékieket is kellőképpen árnyalja, nem fél orbánozni és gyurcsányozni, és szórakoztató módon mesél abszolút hétköznapi emberekről, a mai fiatalokról, az oktatási rendszerről, generációkról, politikáról és annak az életünkre kiható következményeiről. Az év legjobb magyar filmje, amely ráadásul elsőként hozta el hazánkba a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Orrizonti szekciójának fődíját! Itt a helye!
2. Oppenheimer
Christopher Nolan sokaknak okozott csalódást legutóbbi, Tenet című filmjével (e sorok szerzőjének azzal sem), ezúttal viszont egy papíron kevésbé látványos történetbe fogott. S nem meglepő, hogy csakis ő képes egy több mint 900 millió dollárt kasszírozó óriási anyagi sikert faragni egy háromórás életrajzi filmből (az atombomba egyik megalkotójáról, Robert Oppenheimerről, akinek az irányítása alatt zajlott le a Manthattan-terv az új-mexikói sivatagban), amelyben főként öltönyös tudósok beszélgetnek zárt szobákban. Persze azért látványból is kijutott az első atombombateszt káprázatos jelenetében, de itt a címszereplő személyisége és drámája van leginkább a terítéken, a végkicsengés pedig több mint nyugtalanító. Hiszen a világvégéhez ma is elég egy néhány gombnyomás… Mestermű!
1. Babylon
Úgy néz ki, az idei toplistánk a megbízható mesterekről szól (Scorsese, McDonagh, Reisz Nolan), és közülük is talán a legmegbízhatóbb Damien Chazelle (Whiplash, Kaliforniai álom, Az első ember), aki a Babylonnal egy olyan eszeveszett mozgóképes tornádót hozott össze, amely után csak pislogni tudtunk. A hollywoodi némafilmes korszak átmenetét a hangosfilm érájába már több mű is bemutatta (pl. A némafilmes), de így még biztosan nem. Hollywoodnak túl durva is volt, nekünk viszont az év legnagyobb filmes élményét szerezte. S bár az álomgyár mocskát és dekadenciáját mutatja be elsősorban, Chazelle mégsem egy kiábrándult bírálatot prezentált a showbusiness és a benne élők iránt. A Babylon sokkal inkább egy óda, himnusz, tisztelgés a művészet, a film és a mozi nagysága, hatása és sokoldalúsága előtt. A finálébeli filmes montázst pedig sohasem feledjük.
