Szakértők régóta próbáltak rájönni, hogy a méhek agresszivitását a genetika, vagy a körülmények határozzák meg. Vannak olyan egyedek, fajok, amelyek agresszívabbak, és bárkit megcsípnek, akit ellenségnek tekintenek, vannak azonban óvatosabbak is, mivel egy méh számára a csípés egyet jelent egy halálos ítélettel. Nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy a méhek jól meggondolják, kit csípjenek meg, és kit nem, hiszen fajonként és kaptáranként is változhat a viselkedés. Most egy friss kutatásból kiderült, hogy egy kaptár közösségi genetikája is nagyban meghatározza, hogy egy méh csípni fog-e, vagy sem - írja a z IFL Science.
Az Illinois-i Egyetem kutatócsapata Matthew Hudson professzor vezetésével arra próbált rájönni, hogy az úgynevezett afrikanizált méhek (afrikai és európai háziméhből keresztezéssel létrehozott faj) genomjának mely része felelős az agresszivitásért, és mely a nyugodtabb viselkedésért.
A kutatók összesen 9 olyan kaptárból gyűjtöttek be 177 méhet, amelyeknek tetejét megütögették önkéntesek. A méhek között volt olyan, amely megtámadta a betolakodót, és volt olyan, amely nem foglalkozott vele, csak folytatta tovább a munkát. Nem találtak semmiféle jelet arra a genomban, hogy melyik méh milyen viselkedést produkálhat. A Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint azonban a genomok összehasonlítása az egész kaptár genomjával már hasznos volt: itt
az határozta meg az agresszivitást, hogy mennyi volt az európai vonulat a keverék méhekben.
A legegyszerűbben az eredmények úgy fogalmazhatók meg, hogy még akkor is, ha a méh saját genetikája alapján agresszívebb lenne, a kaptár többi méhének viselkedése ezt megváltoztathatja, és visszahúzhatja, vagy agresszivitásra sarkallhatja a rovart. Megállapítható, hogy a méhek esetében a kolónia viselkedése, a környezet határozza meg leginkább, mennyire válaszolnak erőszakosan egy betolakodó közeledésére.
