Az amerikai történelem és identitás egyik alapmítosza a Mayflower hajóval érkező angol puritánok, a "zarándokatyák" 1620-as útja, amelynek végén Plymouth néven telepet alapítottak. A hajóról valószínűleg mindenki hallott már, azt azonban kevesen tudják, hogy az utókor szemében nagy becsben tartott, szimbolikus jelentőségű vízi járművel mi történt a nevezetes út után.
Érdemes azonban óvatosságra inteni azokat, akik a régi feljegyzéseket, kikötői iratokat böngészve a Mayflower nyomára bukkannak, hiszen a XVII. században igen gyakran keresztelték e névre az angol hajókat. Ez a bizonyos Mayflower mindenféle népszerű árut szállított az Atlanti-óceán két partja között, egyebek mellett bort, sót, gyapjút és kalapokat is. A 102 zarándok és a 30 fős legénység Újvilágba érkezése után az Angliába visszatérő vitorlás a Temzén vesztegelt. Egyik tulajdonosa, Christopher Jones halálát követően azonban már soha nem hasította újra a habokat, ugyanis szétszedték és feldarabolták. Nem lehet biztosan tudni, mi történt a faanyaggal, de sok jel mutat arra, hogy
egy rotherhithe-i dokkban megvásárolt deszkák a Mayflowerről származtak, ezeket egy Thomas Russell nevű gazdálkodó a csűrje bővítésére használta fel.
Akár igaz ez a történet, akár nem, mindenesetre sok-sok éven át temérdek turista elhitte, akik főként Amerikából érkeztek a buckinghamshire-i Jordans településére, hogy megszemléljék a híres hajó maradványait. A kis falu, amely egyébként a kvékerek központja, valamint a Pennsylvania gyarmatot alapító William Penn végső nyughelye, mindenesetre sokat szenvedett a turistaözöntől, miközben persze profitált is belőle. A ma is álló csűr új tulajdonosa azonban jelenleg nem engedi be az egyszerű érdeklődőket.
