Kövér házelnök legutóbbi melegellenes kirohanása után nem kellett sokáig várni egy hasonlóra: a kormánypárt frakcióvezető-helyettese, bizonyos Boldog István az követelte az Országházban, hogy tiltsák be a Pride-ot (az LMBTQ szervezetek fesztiválját és felvonulását) Budapesten. Szó szerint azt szeretné a honatya, hogy képviselőtársai
tegyenek meg mindent azért, hogy a hamarosan következő Pride felvonulást ne lehessen nyilvánosan megtartani.
Hiszen
ha ennyire önök aggódnak a gyermekek érdekeiért, akkor lesznek szívesek megakadályozni, hogy Budapest utcáin félmeztelen embereket lássanak a gyermekek. Mert ha valami rossz dolgokat hoz egy gyermekben, rossz gondolatokat, akkor azt gondolom, hogy ez.
Gyakran hallom gyakorló homofóboktól, hogy a melegekkel szemben kinyilvánított ellenérzés nem homofóbia, teljesen rossz ez a szó, ugyanis
- "a fóbia félelmet és undort, illetve iszonyt jelöl"
- és hát "dehogyis félek én a melegektől, nem is undorodom tőlük, csak csinálják otthon, a négy fal között"; amihez gyakran társul, hogy
- "kifejezetten szeretem a meleg embertársaimat, ezért örülnék, ha meg tudnának gyógyulni."
Na most, ha tankönyvi példát keresünk arra, miért találó a homofóbia kifejezés, akkor Boldog frakcióvezető megnyilvánulásánál abba is hagyhatjuk a kutatást. A homofóbia az, ha valaki a saját nemükhöz vonzódó embereket veszélyforrásnak tartja: olyanoknak, akiktől félnünk kéne, vagy a gyermekeinket kéne tőlük félteni.
Innentől a "négy fal közt" meg a "nincs nekem velük bajom" pontosan ugyanaz a rizsa, mint a "nem vagyok én antiszemita, de túl nagy a zsidók hatalma".
Ami azt illeti, a melegek többnyire pontosan ugyanannyi fal közt csinálják, mint a heterók. És a Pride-on nem az a lényeg, hogy "félmeztelen emberek" vonulnának. (Amúgy, ha ilyen rettenetesnek érzi a testfelületek látványát, gondolom, Boldog képviselő nem viszi a gyermekeit strandra sem, valamint nagyon ügyel, hogy meg ne pillantsák Németh Szilárd kacér térdkalács-, Simicskó István felsőtest, valamint Szijjártó Péter combvillantásait).
A Pride-on - remélem, Boldog frakcióvezető nem tőlem tudja meg - nincs nyíltszíni szex, egyetlen alkalommal sem követtek el közszemérem elleni bűncselekményt a résztvevők. A Pride ugyanis nem magáról a szexről szól, hanem arról, hogy léteznek a társadalomban csoportok, melyeknek az átlagostól eltérő a nemi orientációjuk és identitásuk, de ettől még, figyelem, ugyanolyan emberek, mint bárki más.
Vagyis a Pride legalább annyira szól az azonosságról, mint a másságról.
És ha bárki ténylegesen betiltaná a Pride-ot, azzal egy kicsit betiltaná önmagát is. Mert a Pride-nak van a szexuális irányultságokon túlmutató jelentősége is, mégpedig az, hogy mindenkinek szabad különbözni a többiektől anélkül, hogy hátrányt szenvedne. Hogy elviseljük és elfogadjuk egymást úgy, ahogy vagyunk. Márpedig, ha:
- szabad büszkén megmutatnod a Békemeneten, hogy fideszes vagy (jelzem, ez még mindig kisebbségi identitás hazánkban),
- ha szabad örömmel megmutatnod az Ez az a nap! - fesztiválon a világnak, hogy keresztény vagy,
- ha szabad teleposztolnod a Fészbukot arról, hogy imádod feleségedet és a gyerekeidet,
akkor szabadjon végigsétálnod az utcán kézen fogva a szerelmeddel, még akkor is, ha azonos neműek vagytok.
És ezek a legfontosabb dolgokhoz képest még mindig mellékesek. Ezért nincs Pride egész évben. Viszont, ami nem mellékes: egymás polgártársai, honfitársai, sőt és főleg: embertársai vagyunk egész évben. Bizony, még Boldog Istvánnal is. El kéne férnünk valahogy a Nap alatt.
Ami pedig a gyerekekre leselkedő veszélyt illeti, természetesen egyetlen gyereknek sem esik baja attól, hogy létezik melegfesztivál. Ha valami rossz dolgokat hoz egy gyermekben, rossz gondolatokat, akkor az az,
- ha azt látja, hogy a felnőttek gyűlölik egymást,
- ha az alulszervezett és alulfinanszírozott oktatásban az iskola rémálommá válik számára,
- ha elfogy a lélegezhető levegő és felperzselődik a föld, mire felnőne,
- ha anyukája vagy apukája azért hal meg rákban, mert nem jutott időben kezeléshez,
- vagy ha épp nélkülözve él periféria-Magyarországon egy munkanélküli, vagy közmunkás családban.
E területeken esetleg volna tennivalója egy kormánypárti képviselőnek, ha mások magánélete helyett megpróbálna a munkájára koncentrálni. (Nincsenek illúzióim, persze.)
