A repülés történetében szép számmal fordulnak elő magyar nevek - elég ehhez csak a világ első kormányozható léghajóját megépítő, Zeppelin hajójának alapját adó zágrábi fakereskedőre, Schwarz Dávidra (1850-1897), vagy a repülőgép irányváltozásait jelző, sőt, a kitéréseket egy pontig korrigáló stabilizátort feltaláló Vágó Pálra (1889-?) gondolunk -, de kevésen múlt, hogy a repülőgép feltalálójának járó dicsőséget is egy honfitársunk, Némethy Emil (1867-1943) orozza el a vele egyidőben már javában kísérletező Wright-fivérek, Orville és Wilbur elől.
Némethy közel állt a sikerhez, hiszen egy mecénás segítségével létrehozhatta volna az első, valóban repülni képes eszközt, a probléma ekkor azonban sem a magyar hadsereget, az ország vezetését, sem a fejlesztést finanszírozni tudó gazdag gyárosokat nem foglalkoztatta eléggé - és maga a feltaláló is csak titokban kísérletezett,
"nehogy bolondnak tartsák, amiért mérnök létére ilyen marhasággal foglalkozik".
Az első sikeres repülésért vívott harcot elvesztette ugyan, számos téren megkérdőjelezhetetlen az elsősége: ő találta fel ugyanis
az irányítást lehetővé tévő, a szárnyon apró lapokat mozgató csűrkormányt, aminek megalkotását a repülés történetét bemutató írások egyöntetűen a Wright fivérekhez kötnek.
Mindemellett ő ismerte fel, hogy a repülőknek nem fából vagy bambuszból, hanem
acélból kell készülnie.
Ugyanez az elv csak az első világháború idején férkőzött be a repülésbe: 1915-ben született meg ugyanis a világ első, teljesen fémvázas gépe, a mindössze egyetlen példányban készült Junker J1, két évvel később pedig ennek sorozatgyártott verziója, a kézifegyverek ellen a fürdőkádként emlegetett fél centiméter vastag króm-nikkelacél lemeztestével védelmet nyújtó J.I.
A szerencsétlen magyar körülményeknek köszönhető sikertelenség rányomta a bélyegét a szárnyait bontogató hazai aviatikára - a Vasárnapi Ujság 1909-ben (november 14., p. 959) egyenesen Némethy repüléstől való visszavonulásáról számol be:
"Mert bizony nincs számbavehető magyar légmasina s kézzelfogható eredményt máig se értünk el. A magyar aviatikusok nagy energiával, de eredménytelenül, igazán szárnyszegetten küzdöttek a kishitűséggel, gúnynyal, roszindulattal és pénzetlenséggel. S ez tán nem is csoda ebben a közönyországban, a hol a nagyotakarás embereinek egyformán sivár, kilátástalan jelen és jövő jut osztályrészül. Ott volt például az aradi Némethy Emil, a kit külföldön az aviatika úttörői közt tisztelnek s elkeseredve hagyta abba a munkáját."
Ez szerencsére nem így történt: Némethy néhány évet tényleg repüléssel töltött, életének a tízes évekbeli alakulásáról azonban sajnos nem állnak rendelkezésre információk. Az azonban biztos, hogy a román repülést a térképre helyező Aurel Vlaicu (1882-1913) két gépét, a Vlaicu I-et, illetve a Vlaicu II-t az ő elveit használva készítette el, és ért el vele sikereket.
A magyar úttörő kutatási eredményeit és - köztük a százhúsz embert szállítani képes repülőgépet, valamint az alumínium géptestekről megfogalmazott álmát is tartalmazó - írásait a kor számos nemzetközi lapjai, illetve kétkötetes német nyelvű munkája, az Die endgültige Lösung des Flugproblems (A repülés problémájának végleges megoldása, 1903, ill. 1911) őrzi.
A Fermat-sejtés
A matematika, mint szerelem egész életében megmaradt, sőt, a halála után röviddel a Magyar Szárnyak című lapban megjelent visszaemlékezés szerint 1920-ban kiadott két, alig néhány oldalas művében (Das-Fermat-Problem, illetve a Bemerkungen zum Fermat-Problem) sikerült bizonyítania a matematikusokat háromszáz éven át foglalkoztató Fermat-problémát.
Az állítás így, ebben a formában nyilvánvalóan nem igaz: a sejtést Andrew Wiles princetoni professzornak csak 1994-ben sikerült minden kétséget kizáróan alátámasztania.
Az elfeledett feltaláló élete jó részét jó eséllyel a papíripar közelében töltötte (noha a tízes években az aradi Magyar Szalmaanyaggyár Rt. üzletvezető igazgatói székében is őt - vagy talán egy névrokonát? - találhattuk volna), de a repüléstől talán még a hetvenhat évesen, 1943. november 6-án bekövetkezett halálakor sem tudott teljesen elszakadni.
