Ahol történelemóra minden település, a turisták számára mégis eldugottak.
Szeptember végén, még az indián nyár kellős közepén tettünk egy ötnapos kiruccanást Észak-Olaszországba. Kifejezetten olyan településeket kerestünk, ahol mesél a múlt, szinte történelemóra minden település, de a turisták mégsem tapossák egymás lábát. És persze magunkba akartuk szippantani az olasz életérzést, életigenlést.
Az olaszokat egyébként messziről ki lehet szúrni: a hölgyek ruházatán a színpaletta összes árnyalata fellelhető. Pörgős szoknyák, zsabós ingek, hosszú selyemsálak és színes táskák - mintha divatlapokból léptek volna elő. Az urak pedig pont olyanok, mint Marco Rossi, csak több hajjal. Zokni nélküli cipő, öltöny inggel vagy mellénnyel és az elhagyhatatlan sál.
Azt tapasztaltuk, ebben a régióban nem nagyon beszélnek "külföldiül". Valamelyest prüntyög mindenki angolul, kicsit jobban németül. Sőt, akiről ők kiszúrják, hogy turista, ők azon nyomban egy olyan fiókba kerülnek, hogy "ezek németek". Németül frankón meg tudják érdeklődni, mire vagyunk kíváncsiak, mit ennénk, innánk, vásárolnánk, de nem igazán várnak választ.
Egy magyar ember számára igazi kihívást jelent a szieszta. Mert az olaszok reggel kávéznak és mérhetetlen mennyiségű édes péksüteményt tolnak magukba, ráadásul munkaidő ide vagy oda, egy-egy Aperol Spritz is lecsúszik. Kora délután, amikor a magyar turista már pöppet megéhezik, ők lehúzzák a rolót és elmennek pihengetni. Fontos, hogy itt tényleg annyit reggelizz, mint egy császár, mert a legtöbb étterem, pizzéria, de még a cukrászdák is este hatig zárva tartanak. Ha mákod van, ötig.
Akkor végre nyitnak és te mohón habzsolhatod a paradicsomillatú tésztákat vagy a pizzát. Extra tipp: nem érdemes egy olasz pizzériában vicceskedni. Nagyon nem egyedi ugyanis és te nem akarhatod, hogy a kemencék takarásából megjelenjen a pizzasütő mester a péklapáttal.
Mutatunk néhány települést, amelyet érdemes meglátogatni.
Udine
Udine a nagyváros a régióban. Már a kőkorszak környékén létezett itt valami településre hajazó embercsoportosulás. Jelenleg több, mint 170 ezer lakosa van, bár nem tűnik ekkorának. Udine belvárosa számtalan építészeti csodával rendelkezik. A város fölé tornyosul a vár, a castello, amelyet a velenceiek az 1500-as években kezdtek építeni. A Piazza della Libertà, vagyis a Szabadság tér a szobraival, szökőkútjaival impozáns látvány.
Aquileia
2200 éves település, amely időszámításunk után alig 150 évvel már közel százezer ember otthona volt. Ma 3300 főnyi lakosával inkább falunak vagy nagyközségnek tűnik. A település központjában található ásatási terület és a patriarchális bazilika 1998 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján.
Buttrio
Falatnyi kisváros, ahol még a körforgalom is akkora, mintha valaki letett volna egy pizzástányért a kereszteződésbe. A mókás nevű Pampinutta-domb tetején 900 éve épült kastélya talán a legismertebb látnivalója. A kastélyt többször tépázta meg a történelem, de az elmúlt évszázadokban mindig újjá-, és újraépítették.
Grado
A kis-Velence, ahogyan a helyiek szeretik hívni magukat, igazi modern, pezsgő, tengerparti város. Kicsit olyan, mint Siófok. Ha véget ér a nyári szezon, csak a helyiek sietnek benne, turista alig. A tengerpart kihalt, és pont ezért lenyűgöző.
Cividale Del Friuli
Egy igazi ékszerdoboz, én Kőszegre hasonlítom a hangulatát. A település kétezer éves múltra tekint vissza, még Julius Caesar alapította.
Tipp: ha a hídról lesétálsz a folyóparti sétányra olajfák kísérik utadat, ahol szedegethetsz fekete olivabogyót.
