A Lóci játszik frontembere egyszerű, letisztult hangszerelést választott a dalhoz, hogy a hallgatók úgy érezzék, mintha valaki csak leülne melléjük és eljátszaná nekik a verset.
Vecsei H. Miklós a Művészetek Völgye előtt kért fel tizenkét általa kedvelt előadót, hogy írjanak dalt Csoóri Sándor egy-egy verséhez, idézetéhez, gondolatához. Az elkészült alkotásokat aztán egy-egy beszélgetés kíséretében adták elő a fesztivál tizenkét napján, és így született meg Lóci átirata is a Szeptemberi nők című vershez.
A hangszerelés is valós lett, akusztikus gitárt, guitalelét, xilofont, csörgődobot használtam – ezek mind itt vannak a családi bölcsinkben –, egyedül játszottam rajtuk, és még egy jó kis nagybőgőszerű hangot is sikerült elővarázsolnom. A keverésnél is letisztultságra törekedtünk: cél volt, hogy jól érthető legyen a szöveg, közel legyen az ének, mintha valaki csak leülne melléd és eljátszaná neked ezt a verset” – mesélte.
Mivel a zenekarnak is nagyon tetszett a vers és az elkészült dal, úgy döntöttek, hogy ki is adják, és ha már Szeptemberi nők, akkor ebben a hónapban. Lóci elmondta azt is, mit jelent neki ez a vers:
A kiadvány borítójához is tartozik egy történet. A kiválasztott linóleummetszet az énekes-dalszerző barátja, Tamás Iván munkája, aki nagyjából tíz évvel ezelőtt mutatta meg azt Lócinak: „Akkor megkérdeztem, hogy nekem adja-e. Mondta, hogy nincs még kész, csak egy próbanyomat, de mivel nekem pont így tetszett, hazavittem. Azóta minden albérletben kint volt, ahol laktam, és amikor gondolkodtam, mi legyen a Szeptemberi nők borítója, egyszer csak beugrott ez a tízéves alkotás, ami így megtalálta a helyét a Lóci játszik-univerzumban is.”
