Amikor Sophie Bryant-Miles nővér április 20-án elkezdte az éjszakai műszakot a Bradfordi Királyi Kórházban, azt a tájékoztatást kapta, hogy az osztályán fekszik egy fiatal férfi, akinek több egészségügyi problémája mellett gyaníthatóan, koronavírus-fertőzése is van. Haldoklik.
A kórházban volt a férfi menyasszonya. Tizenöt éve jegyezték el egymást, s bár van egy lányuk is, vagy pénz, vagy idő hiányában mindig elhalasztgatták az esküvőt.
Az élet valahogy mindig közbeszólt, és úgy tűnt, utoljára a halál szól közbe.
Spohie felhívta a kórház lelkészét, Joe Fiedlert, és megkérdezte össze tudná-e adni a párt. Fiedler azt válaszolta, hivatalosan nem, de szívesen levezet egy szertartást, ami olyan, mintha igazi lenne. A menyasszony fehér ruha helyett védőfelszerelésbe bújt, fátyol helyett maszkkal takarta el az arcát. Aztán a vőlegénnyel együtt kimondták a szintén védőruhába öltözött lelkész előtt az igent, és azt, hogy amíg a halál el nem választ.
Mindketten tudták, hogy a férfinek legfeljebb órák vannak hátra az életéből, mégis boldogok voltak, hogy végre összeházasodhattak. Amikor Jennie Marshall-Hamad főnővér másnap reggel értesült a kórházi esküvőről, az ifjú férj már nem élt. A főnővérben vegyes érzelmek dúltak, egyrészt büszke volt a csapatára, másrészt szomorú volt, hogy elveszítették az egyik betegüket. De nem ért rá sokáig ezen töprengeni.
A titokban meglesett gyerek
Jennie-nek is megvan a maga megható története. Négy héttel ezelőtt, nem sokkal a kisfia, Zedi negyedik születésnapja előtt, elvitte a fiát az édesanyjához. Mivel az anyja a kiemelten veszélyeztetettek csoportjába tartozik, ő pedig koronavírusos betegekkel dolgozik, Jennie tudta, hogy hosszú ideig nem ölelheti magához újra a gyermekét.
A főnővér kötelességének érzi, hogy a rendkívüli járványhelyzetben a munkahelyén legyen, és minden tőle telhetőt megtegyen a betegekért és a csapatáért. Még akkor is, ha ezért hatalmas áldozatot kell hoznia.
Jennie minden nap beszél a kisfiával videocahten, de szörnyen nehezére esik, hogy nem ölelheti magához. Az első három hétben, időnként titokban az anyja házához ment, és az ablakon keresztül úgy leste Zedit, hogy a kisfiú észre ne vegye. Három hét után azonban nem bírta tovább. Felhívta a kisfiát, elmondta neki, hogy meg fogja látogatni de nem mehetnek közel egymáshoz, csak az ablakon keresztül láthatják egymást. Zedi megértő volt, és nagyon jól viselte a helyzetet.
Koronavírus - Még több hír a témában
Játékos maszkkal csal mosolyt az utasok arcára egy szingapúri buszsofőr
- Csodás szívatás: elhitette lányaival a brit apuka, hogy hétvégén is kötelező lesz suliba járni a korlátozások után
- Zuhanyzó pucér férje jelent meg az amerikai tévés otthoni bejelentkezésében
Zedi jól érzi magát a nagymamájánál, hiszen eddig is sok időt töltöttek együtt Jennie munkája miatt. A mostani helyzet azonban egészen más, különösen azért, mert senki sem tudja, meddig fog tartani. Bár nagyon nehéz, de mindannyian tudják, hogy ki kell tartaniuk. Aztán csaphatnak egy hatalmas bulit, ha a járvány véget ér.
A fenti két történet John Wright professzor naplójából származik. A naplóból hetente közöl részleteket a BBC rádiójának 4-es csatornája. Az összes részt IDE kattintva hallgathatja meg.
(Kiemelt képünk illusztráció, fotó: Getty)
