Az egyházi építészet és művészet a XX. században is számtalan kimagasló, vagy épp szokatlan alkotást adott az országnak, így Kelenföldön egy paneltömbök mellé zuhant református űrhajóval, az ország más részein pedig rendkívüli modern templomokkal találkozhatunk. A meglepetések a hagyományos templomok képétől igen messze álló épületek kapuján belépve sem érnek véget, a legérdekesebb részletek azonban sokszor egyáltalán nincsenek szem előtt.
Tökéletes példa erre a hetven éve Sopronhoz csatolt Sopronbánfalva karmelita kolostora, melynek helyén már a XI. században is állt egy - a később szentté avatott, 971-ben misszionárusként itt járt Wolfgang (Szent Farkas) látogatására emlékező - apró épület, melynek helyén 1441-ben gótikus kápolna született. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok környéken való megjelenése hatására a templom négy évtizeddel később a rend kezébe került, akik kolostorral toldották meg a törökök pusztítása nyomán ma csak töredékekből ismert épületet.
Az 1610-1648 közt, az uralkodó, illetve számos főnemesi család adományából újjáépült kolostor kívülről ma is jórészt eredeti képét mutatja, de belső terükben is számos értékes részletet, így közel négyszáz éves famennyezetet, illetve XVIII. századi freskókat őriznek.
Mindez a rend történetét, illetve a kolostor későbbi sorsát látva felér egy kisebb csodával, hiszen a II. József által 1786-ban feloszlatott rend előbb háza kis híján cukorgyárrá vált, majd a XIX. században előbb Napóleon seregeinek katonai kórházává, még később bányásztisztek és munkások otthonává, raktárrá, végül pedig helyőrségi kórházzá vált, mielőtt újra a katolikusok kezébe került volna.
Az 1892-ben beköltözött sarutlan karmelita apácák egészen a rend 1950-es betiltásáig maradtak, számos átépítéssel és modernizálással alkalmassá téve a helyet a XX. század elvárásainak kielégítésére.
A munkálatoknak része volt a templom újabb művekkel való ellátása is: ezt a feladatot 1950-ben, a betiltás évében Básti Zoltán festőművészre bízták, akinek eszébe sem jutott az egyszerű utat választani, így szekkóin nem csak különböző bibliai jelenetek, illetve alakok, de a római Szent Péter-bazilika és az esztergomi bazilika mellett az akkori pápa, XIII. Piusz, illetve az öt évvel korábban, egy szovjet katona golyójától halálosan megsebesült püspök, Apor Vilmos alakja is feltűnt.
A halála körülményeivel országos méretű felháborodást kiváltó Apor a totális terrort kiépítő Rákosi-kor derekán való megmintázása már önmagában is jókora bátorságra vallott, a festő azonban nem érte be ennyivel: a karzat fölött ugyanis Szent Mihály arkangyal ördög feletti diadalát látjuk, a legyőzött arcát azonban
az ekkor még ereje teljében lévő szovjet diktátor, Sztálin ihlette.
(Bár ma sokaknak már inkább Kövér László jut eszébe a nagy bajuszról.)
A kép azóta is a templom része, amit az azóta eltelt hetven évben is megállás nélkül használtak, noha a kép alsó részét egy gardróbszekrény takarta a kíváncsi szemek elől. A kolostornak nem volt ekkora szerencséje, hiszen a rendek 1950-es feloszlatása után bezárták, termeiben pedig huszonöt éven át egy elme-szociális otthon működött. A hetvenes évek közepe óta üresen álló, több műemléki helyreállítást és felújítást is átélt épület állapota a rendszerváltás idejére leromlott, így 1991-ben hiába kapták azt vissza a karmeliták, felújítására még közel húsz éven át nem került sor.
A megmentéshez szükséges összeget a műgyűjtő-bankár Kovács Gábor hozta, aki 2004-ben megvásárolta az épületegyüttest, 2009-2010-ben pedig a Norvég Alap támogatásával teljesen felújította, 2011-ben huszonhárom szobás szállodaként és étteremként nyitotta meg a vendégek előtt.
A kolostor a pihenésre vágyók mellett a szépségekre kíváncsi látogatókat is fogad, noha 2015 óta már állami tulajdonban, az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont részeként.
Luxuskolostorban meditál Orbán Viktor és kormánya
"Méltó körülmények között" ülésezik a kormány.
Kovács egyébként meglepően jó viszonyt ápol, illetve ápolt az Orbán családdal: a KOGART galéria tihanyi kiállítóhelyét 2013-ban a miniszterelnök felesége, Lévai Anikó nyitotta meg, 2016-ban pedig az állam az Ybl-villa műtárgyak és berendezési tárgyak 254,5 millió forintért való megvásárlásával is segítette a kétezertízes évek első felében több milliárdos veszteséget felhalmozó üzletembert, mindez azonban nem változtat a lényegen, miszerint
jó eséllyel Magyarország a szovjet blokk egyetlen országa, ahol a kommunista hatalomátvétel után az egyház részéről ilyen erős, bár bújtatott kritika érte volna a szovjet vezetést.
Mindemellett persze nem feledkezhetünk meg az itthon leginkább a kézilabda-rajongók számára ismert Podgoricáról sem, hiszen a montenegrói főváros 1993-2013 közt épült ortodox katedrálisának falán a pokol lángjai közt égő Tito, Marx és Engels látszik. A mű azonban jóval Jugoszlávia széthullása után született, így nem említhetjük egy lapon a magyar példával.
