Josziv Viszarionovics Sztálin 1953. március 5-én meghalt, szeptemberben pedig Nyikita Hruscsovot választották az SZKP KB első titkárává. Megindult a koncepciós perek felülvizsgálata, a törvénytelenségek áldozatainak rehabilitálása, mérsékelték a rendkívüli centralizációt az állami és a pártélet, a közigazgatás és a gazdaság területén. A Szovjetuniót azonban még továbbra is átszőtte a koncentrációs táborok hálózata, a legfelső vezetésben pedig ott ültek Sztálin közeli munkatársai.
Megrendülve, döbbenten hallgatták
A Szovjet Kommunista Párt (SZKP) XX. kongresszusa 1956. február 14-én kezdődött 1436 küldött részvételével (akik 7,2 millió párttagot és tagjelöltet képviseltek), és 55 külföldi kommunista párt képviseltette magát - írja a Múlt-kor.hu. Történelmű jelentőségűvé a sztálini személyi kultusz és kísérő jelenségeinek leleplezése által vált: Hruscsov pártfőtitkár a tanácskozás utolsó napján, 1956. február 25-én zárt ülésen mondta el "A személyi kultuszról és következményeiről" című referátumát.
A küldöttek megrendülve és döbbenettel hallgatták a felsorolást a Szovjetunió korábbi vezetőjét terhelő bűnökről, az általa jóváhagyott törvénytelen elnyomásról, kegyetlen kínvallatásokról. Arról, hogyan likvidálta a világháború előtt a Központi Bizottság kétharmadát, a XVII. pártkongresszus küldötteinek több mint a felét, hogy a német támadás küszöbén lényegében lefejezte a Vörös Hadsereg vezérkarát.
Hruscsov beszélt a "gazda" torz vezetési módszereiről, milliók életét kioltó, mindenkiben ellenséget sejtő, beteges üldözési mániájáról, a személye körül kialakult mérhetetlen kultuszról.
Változás indult
A beszéd fölött nem nyitottak vitát, és még aznap tájékoztatták az elmondottakról a jelen lévő külföldi pártküldöttségeket is. A dokumentum kijutott nyugatra, néhány hét múlva Washingtonban ki is nyomtatták - egyes vélemények szerint ez Hruscsovéknak is érdekében állhatott, mert ha a beszéd tartalma titokban marad, nem éri el a remélt hatást. A Szovjetunióban magát a teljes szöveget először csak 1989 áprilisában publikálták.
A neves történész, Roj Medvegyev értékelése szerint a főtitkár óriási személyes kockázatot vállalt beszédével, nem kisebbet, mint 1953-ban Berija letartóztatásával: csak a legszűkebb környezetének támogatására számíthatott, nem tudhatta, nem fordul-e ellene Sztálin leleplezése.
A négyórás referátum elindította az ortodox kommunizmus bomlási folyamatát, addigi elveinek és gyakorlatának átértékelését. A nyugati országokban sokan elhagyták a kommunista pártokat, miközben Grúziában fegyverrel kellett fellépni a Sztálin mellett tüntetőkkel szemben. A Szovjetunióban rövid ideig tartó enyhülés következett: sokakat engedtek ki a lágerekből, az egykori koncepciós perek vádlottjainak nagy részét rehabilitálták, emberibb és elviselhetőbb légkör volt kialakulóban. A titkos beszéd közrejátszott abban is, hogy Hruscsov hatalmi helyzete megerősödött, ellenfelei elszigetelődtek.
