Volt, hogy átírták, volt, hogy remixelték, le is akarták cserélni – íme, a Himnusz első kétszáz évének érdekességei.
1823. január 22-én tisztázta le szatmárcsekei birtokán a 32 éves Kölcsey Ferenc Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból című művét. Ellentétben a Szózattal, erről nem maradt ránk jegyzetekkel ellátott kézirat, esetleg korábbi verzió, így nem tudjuk a vers pontos keletkezési körülményeit. Annyi azonban biztos, hogy éppen kétszáz éve készült el a végleges változat, így 1989 óta Fasang Árpád zongoraművész javaslatára ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúra napját is.
A Himnusz első versszakát minden bizonnyal mindenki álmából felkeltve is el tudja szavalni (sőt énekelni is), a műveltebbek talán mind a nyolc strófát. De vajon mennyi mindent tudunk a magyar nemzet első számú költeményéről? Összeszedtünk 8 érdekességet, ami talán nem annyira közismert.
Kölcsey nem szánta hivatalos magyar Himnusznak
A Himnusz (korabeli helyesírással: Hymnus) címe tipikus műfajmegjelölő: nem más ez, mint egy könyörgés az Úrhoz, egyszersmind bemutatva „a magyar nép zivataros századait”. Kötetben először 1832-ben jelent meg a szerző egyszerűen Versek-nek elnevezett gyűjteményében. Előtte néhány évvel szerepelt már Kisfaludy Károly Auróra című almanachjában. Kölcsey levelezéseiben vagy naplóiban semmi nem utal ugyanakkor arra, hogy az életműben kiemelkedően jól sikerült versnek különleges szerepet szánt volna. Megzenésítésére is csak 6 évvel a költő halála után került sor, fél- majd teljesen hivatalos himnuszként pedig még ennél is jóval később kezdték használni.
Vörösmarty Mihály: Himnusz
Ha egy irodalmi vizsgán valaki így kezdené mondandóját, az lehet, hogy azonnali bukást eredményezne. Kevésbé ismert tény ugyanakkor, hogy nemzetünk másik nagy költője is írt ilyen címmel verset. Ráadásul Vörösmarty Hymnusát valóban nemzeti himnusznak szánta. Hogy nem lett belőle az, jól mutatja, mennyit számít az utókor ítélete egy-egy vers későbbi megítélésében és sorsában. Az viszont szinte biztos, hogy ha ez a költemény lett volna nemzeti himnuszunk, egy idő után át kellett volna írni, mert ez egy tipikus királydicsőítő alkotás. Ha valaki összehasonlítaná a születésnapos művel, EZEN A LINKEN el tudja olvasni.
Ordító hiba az Alaptörvényben
„Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.” Ez áll Magyarország Alaptörvényének alapvetései között, az I cikk 3. pontjában. Ez azonban nem igaz. Ha így volna, minden egyes ünnepségen a vers mind a nyolc versszakát kénytelenek volnánk elénekelni. Vagy másképpen nézve: jelenleg mindenki megsérti az Alaptörvényt, aki csak az első versszakot énekli. Helyesen tehát úgy kellene javítani a szöveget, hogy „Kölcsey Ferenc Himnusz című költeményének első versszaka...” Ha nem lenne gránitszilárdságú az iromány, talán egy újabb vonatúton érdemes volna pontosítani rajta.
Kodály Zoltán leoltja Rákosi Mátyást
Időről időre felmerül a társadalom, adott esetben a politikai elit egy-egy csoportjában, hogy a Himnusz megérett a cserére. Hol túlzottan „pesszimista” hangulatát kritizálják, hol ideológiai okokból cselekednének, de tény, hogy Kölcsey műve elég jól bírja a próbálkozásokat. Eddig a legközelebb az ötvenes években kerültünk a cseréhez. Rákosi Mátyás a kommunista Magyarországhoz jobban illő szöveget és dallamvilágot szeretett volna, így megkérte Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt, hogy készítsenek új szöveget és zenét. Ebből végül nem lett semmi, arról pedig számos anekdota maradt fenn, hogy hogyan utasították vissza a diktátort. A legvalószínűbb (egyszersmind legviccesebb) szerint amikor Rákosi megkérdezte Kodályt, mikor ír új Himnuszt, a zseniális zeneszerző csak annyit válaszolt: „Meg van az már írva.” Ugyanakkor tény, hogy a diktatúra legsötétebb éveiben, az '50-es évek elején a Himnusz csak szöveg nélkül hangozhatott el hivatalos eseményeken.
Erkelnek nyerni kell
A Szózatot egy évvel előbb zenésítették meg, mint a Himnuszt. Érdekesség, hogy másik nagy nemzeti költeményünk zenei bírálóbizottságában maga Erkel Ferenc is helyet foglalt. A Himnusz megzenésítését elbíráló grémiumba azonban Erkelt már nem ültették be, éppen azért, hogy ő is pályázhasson. Minden bizonnyal nem igaz az a legenda, hogy a zeneszerzőt egy szobába zárták, és addig nem engedték ki, amíg le nem tett az asztalra egy megzenésítést. Azt ugyanakkor tudjuk, hogy a többek között Szigligeti Edét és Vörösmarty Mihályt is magába foglaló társaság Erkel művét értékelte a legjobbnak. A pályázat ugyanakkor jeligés volt, a zsűri tehát nem tudta, hogy az eredeti reményeknek megfelelően az „Itt az írás olvassátok” jeligéjű pályázat az áhított nyertest takarja. Plusz érdekesség a történetben, hogy Egressy Béni a Szózat után itt is pályázott. Az ő pályaművét is meg lehet hallgatni. Ki-ki eldöntheti, szívesebben énekelné-e ezt ünnepségeinken.
Dohnányi belenyúl
Erkel Ferenc Himnusza a ma ismertnél gyorsabb tempójú volt. Sokan nem csak a költemény szövegét, de a zenét is azzal vádolják, hogy túlságosan „depressziós”. Nos, ez nem Erkel, hanem Dohnányi Ernő „hibája”. A kiváló zeneszerző 1938-ban készítette el a mű áthangszerelését. 2013 óta ugyanakkor olimpiákon olyan verziót hallhatunk, amelyet a MÁV Szimfonikus Zenekar készített, és megfelel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elvárásának is, amely szerint az országok nemzeti himnuszai nem szólhatnak másfél percnél hosszabban a rendezvényeken. Erkel Ferenc eredeti zenéje egyébként így hangzott:
Nem is olyan régi
Kölcsey Ferenc versét Erkel Ferenc zenéjére hivatalosan 1865. december 14-én játszották le magyar Himnuszként, amikor a kiegyezést előkészítő tárgyalásokon I. Ferenc József császár és király erre a zenére vonult be a pesti országgyűlésre. Addig néhol ugyan felcsendült, de egészen 1903-ig kellett várni, hogy hivatalosan is javasolják himnuszi státuszát. Ekkor Rátkay László országgyűlési képviselő nyújtott be egy javaslatot, ami lecserélte volna az osztrák császári himnuszt a magyarra. Az Országgyűlés ugyan ezt elfogadta, ám a király nem szentesítette. És bár hivatalos ünnepségeken ezentúl mindig a Himnusz csendült fel, valójában csak az 1989-es alkotmány 75. paragrafusa mondta ki először, hogy a Magyar Köztársaság himnusza hivatalosan is Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével. (Láthatóan már itt is hibásan szerepelt a szöveg.)
Az első mash up-remixet Liszt Ferenc készítette el
A 2000-es évek legelején konzervatív körökben jókora botrány okozott, amikor az Anima Sound System remixet készített a Himnuszból. Akkor kevés szó esett róla, hogy nem ők voltak az elsők, akik átdolgozták a nemzeti költeményt. 1872-1873-ban nem más, mint Liszt Ferenc tette ezt meg – akkoriban egyébként nagy sikert aratva. Sőt világhírű zenészünk nem csak „remixet” hanem egyenesen „mash upot” készített: Szózat és Magyar Himnusz Fantázia (Szózat und Hymnus, zwei vaterlandische Dichtungen von Vörösmarty und Kölcsey, componirt von Egressy Béni und Franz Erkel) című művében ugyanis összepasszintotta a két monumentális művet. Első Himnuszt-remixünket itt lehet meghallgatni:
Prieger Zsolték remixe pedig így hangzik:
