A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói 1972-ben készítettek egy számítógépes modellt, amely az emberiség jövőjét vizsgálta. Eredményeik A növekedés határai címmel láttak napvilágot, a modell World3 névvel vált ismertté, megalkotásánál öt változót vettek figyelembe: a népesség alakulását, az ipari fejlődést, a környezetszennyezést, az élelmiszer-termelést és a Föld (nem megújuló) erőforrásainak felhasználását. A World3 megmutatta, hogy
ha minden a korábbi gyakorlat szerint folytatódik, akkor a XXI. században bekövetkezik az emberi társadalom összeomlása.
Nem az emberi faj kerül veszélybe, hanem a populáció és az ipari kapacitás hirtelen és kontrollálhatatlan módon visszaesik, fejlődés helyett stagnálás következik, az emberek jólléte jelentősen csökken - írja az IFLScience. A modellek azt is egyértelművé tették, hogy mindez nem törvényszerű: a prioritások és a társadalmi normák gyökeres megváltoztatásával azonban a globális összeomlás elkerülhető, az életszínvonal stabil maradhat.
Valóban katasztrófa felé haladunk
A jelentés, majd az abból készült kötet rendkívül népszerű volt akkoriban, rengeteg pozitív és negatív szakmai kritikát is kapott, általában utóbbi volt túlsúlyban. A 2000-es években aztán nemcsak egyre többen fedezték fel újra, hanem egyre többen látták igazoltnak a jóslatokat is.
Legutóbb Gaya Herrington, a holland székhelyű nemzetközi tanácsadó cég, a KPMG egyik igazgatója vizsgálta, hogy az elmúlt évek tapasztalatai miként viszonyulnak a jelentés hogyan illeszkednek a jelentés előrejelzéseihez. Az új adatok felhasználásával négy lehetséges forgatókönyv bontakozott ki, ezekből kettő, ahol "minden marad a régiben" nagyon közel áll a valósághoz:
az egyikben a természeti erőforrások kimerülése, a másikban az éghajlatváltozás és/vagy a környezeti pusztítás vezetett a globális összeomláshoz már a XXI. században.
Még mindig nem késő
Azonban ahogy 1972-ben felvázolták, úgy ma is van még remény. Herrington eredményei szerint a társadalmi értékek és prioritások drámai megváltoztatása a XXI. század végére a népesség stabilitását és az életszínvonal fenntartását eredményezheti. A negyedik modell is tartható, ami 50 évvel ezelőtt azt mutatta, megfelelő technológiai fejlődéssel elkerülhetjük a bajt, ám ennek növekvő költségei rányomják bélyegüket az életszínvonalra.
A csaknem fél évszázados jóslatok tehát meglepően pontosak voltak, sőt megvalósulni látszanak: a világ még mindig nem a stabilitás felé halad.
