A vírust a szibériai jégrétegben találták, és felélesztésével arra a veszélyre hívják fel a figyelmet, amit a jégtakaró alól kiszabaduló ősi kórokozók jelenthetnek az emberiségre.
Az északi félteke egynegyedét tartósan fagyott talaj borítja, amit permafrosztnak hívnak. A klímaváltozás egyik szemmel is jól látható következménye a Föld állandó jégtakaróinak olvadása, és az utóbbi években egészen riasztó képet mutatott a grönlandi és a szibériai permafroszt. Biológusok figyelmeztettek ennek rejtett, ám annál fenyegetőbb veszélyére: az olvadással nemcsak szén-dioxid és metán kerülhet a levegőbe, erősítve az üvegházhatást, hanem életre kelthetnek olyan évezredek óta hibernált állapotban lévő baktériumok és vírusok is, amelyekkel szemben a mai emberek védtelenek.
Hogy mindez nem alaptalan feltételezés, azt most ismét bebizonyította a marseille-i egyetem kutatócsoportja. Jean-Michel Claverie és kollégái laboratóriumukban felélesztettek 13 különböző típushoz tartozó vírust, amelyeket hét ősi, szibériai jégmintában találtak.
Ez utóbbit Jakutföld egyik tava alatt 16 méterrel találták a jégrétegben. A New Scientist szerint egy pandoravírusról van szó, amely az egysejtű organizmusokat, az amőbákat fertőzi meg, és ezt a kísérlet során sikerült is reprodukálni.
Az is elképzelhető, hogy még korábbról való, mivel a jégtakaró legmélyebb rétege legalább egymillió éves. Ennek megállapítása azonban nehéz lenne, mert a normál szénizotópos (radiokarbon) kormeghatározás nem működik 50 ezer évnél régebbi leletek esetében.
Nem a francia tudósok voltak az elsők, akik az örök fagy birodalmában talált kórokozókat vizsgálták. Korábban például kutatóknak sikerült életre kelteniük egy influenza RNS-t, amihez a mintát egy olyan áldozat tüdejéből vették, aki 1918-ban fagyott meg. Később pedig izoltálták a himlővírus DNS-ét egy 300 éves szibériai múmiából vett mintában.
2014-ben Claverie és csapata két 30 ezer éves vírust támasztott fel. Erről akkor a BBC is beszámolt. A tudósok egy óriás kórokozót keltettek életre, amit 30 méter mélyen, a fagyos talajban fedeztek fel. Más vírusokkal ellentétben olyan nagy volt, hogy a mikroszkóp alatt is jól láthatták, és 30 ezer év elteltével is fertőzőképes maradt, ugyanis megtámadta és végül meg is ölte az amőbákat, amelyeket megfertőztek vele.
Claverie szerint a veszélyt növeli, hogy míg korábban kevesebb ember merészkedett az Arktikumba, manapság egyre többen mennek értékes ásványokat, aranyat, gyémántot bányászni. A bányászathoz pedig fel kell törni a permafroszt felső rétegeit.
Veszélyt jelenthetnek a baktériumok is. A tudósok szerint az utóbbi időben a szibériai rénszarvaspopulációt pusztító lépfene-járvány visszatérése is annak köszönhető, hogy a rendkívül forró nyarak során a talajfelszínen lévő permafroszt mélyebb rétegeiből állattetemek, és velük együtt évszázados Bacillus anthracis spórák kerültek a felszínre.
De míg egy ősi baktérium okozta járvány esetén remélhetjük, hogy azt a rendelkezésünkre álló modern antibiotikumokkal gyorsan megfékezhetnénk, a vírusokkal már korántsem ilyen egyszerű a helyzet.
Azt a közelmúltban lezajló járványok is bizonyítják, hogy minden új vírus, még az ismert családokhoz kapcsolódó vírusok is, szinte mindig nagyon specifikus orvosi válaszok kidolgozását igénylik, például új vírusellenes szerek vagy vakcinák kifejlesztését. Ez pedig időigényes folyamat.
Eric Delwart, a San Franciscó-i egyetem molekuláris virológia professzora egyetért a francia kollégáival, ugyanakkor úgy véli, hogy sokkal kisebb a veszélye annak, hogy egy permafrosztból feléledt vírus világjárványt okozzon, mint a vadon élő vagy a háziállatok által hordozott vírusok esetében. Rebecca Katz, a washingtoni Georgetown egyetemről viszont olyan valóságos fenyegetésnek tekinti az ősi kórokozók elszabadulását, amelyre minden lehetséges eszközzel fel kell készülni.
Azt egyelőre nem lehet megbecsülni, hogy a permafrosztból kiszabaduló vírusok meddig maradhatnak fertőzőképesek, ha kültéri körülményeknek, például UV-fénynek, oxigénnek vagy hőnek vannak kitéve, és mekkora valószínűsége annak, hogy ez idő alatt találkoznak és megfertőznek egy megfelelő gazdaszervezetet. A kockázat azonban a globális felmelegedéssel összefüggésében nőni fog, amikor a permafroszt olvadása tovább gyorsul, és az ipari vállalkozásoknak köszönhetően egyre többen népesítik be az Északi-sarkot - írják a tudósok a kutatásról szóló beszámolóban tanulmányukban.
