A Velella velella medúza a világ számos tengerében és óceánjában előfordul. A faj vitorlaszerű testrészét a vízfelszín fölé emeli, így sodródik egyik helyről a másikra, miközben planktonra és apró halakra vadászik. Egy-egy kolónia akár több millió egyedből is állhat.
A Velella velellával a partoknál is gyakran találkozni: minden évben világszerte rengeteg példány vetődik a szárazföldre. Julia Parrish, a Washingtoni Egyetem munkatársa a közelmúltban ezeket a tömeges partra sodródásokat elemezte - írja a Live Science.
A hasonló események gyakoriak, amikor megváltoznak a szezonális szelek, de előfordul, hogy a szeleknek látszólag nincs közük a medúzák pusztulásához.
2006-ban például több millió tetem lepte el Új-Zéland nyugati partjait, nem tudni, miért.
Parrish és kollégái új tanulmányukban olyan, a fajra vonatkozó adatokat elemeztek, amelyeket az elmúlt húsz évben gyűjtöttek az Egyesült Államok nyugati partvidékén. Az adatbázisban közel 300 helyszínről nagyjából 500 partra sodródást rögzítettek, a legnagyobb események 2015 és 2019 között, jellemzően tavaszzal történtek. Az érintett években a medúzatetemek egy megközelítőleg 1000 kilométer hosszú partszakaszt terítettek be.
A szakértők szerint az események súlyos tengeri hőhullámokkal estek egybe. 2013-ban a Csendes-óceán amerikai partjainál jelentős melegedés kezdődött, az érintett években egyéb állatok is nagy arányban pusztultak el.
A kutatók úgy vélik, hogy a Velella velella valójában a klímaváltozás nyertese lehet. A magasabb hőmérséklet miatt a faj bizonyos táplálékai nagyobb mennyiségben voltak elérhetőek, ennek hatására pedig emelkedett a medúzák száma. A látványos partra sodródások valószínűleg annak voltak betudhatóak, hogy egyszerűen több volt a medúza a régióban.
A friss eredmények ismét igazolják, hogy az éghajlati átalakulás komoly hatást gyakorol a tengeri élővilágra.
