Donald Trump elnöksége alatt a második NATO-csúcson vett részt. Ha a tavalyi alkalom az óvatos tapogatózás, az ismerkedés pillanata volt, akkor a mostani találkozáskor mindenben magát adta az elnök. A sokkoló kijelentések, be- és kiszólások, Twitter-üzenetek most is elvitték a show-t, amit még csütörtök délután kiegészítette Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének dülöngélése.
Az amerikai elnök megint hazabeszélt híveinek, a sikeres főnök, üzletember benyomását kelthette, aki a politikában szokatlan módon egysíkú üzenetét sulykolva elmondhatta, hogy a NATO-partnerek növelik a védelmi kiadásaikat, hála az ő következetes és határozott fellépésének.
A NATO-csúcsot a sajtóból követő közvélemény a szervezet konkrét döntéseiről alig értesülhetett, az lehetett a benyomása, hogy a világ legerősebb katonai szövetségének mondott szervezet vezetői ahelyett hogy összefognának, inkább egymást osztják. Szerencsére nem így történt, ehhez a csúcs záródokumentumát kell elolvasni.
Oroszország elrettentése
A legnagyobb ellentmondás talán ebben a kérdésben érezhető. Miként lehetnek hitelesek a NATO saját biztonsága megerősítését célzó lépései (ki nem mondva: Oroszországgal szemben), ha eközben a Fehér Ház urának megnyilatkozásai folyamatosan az ellenkezőjét sugallják Vlagyimir Putyin orosz elnökkel kapcsolatban? A már említett záródokumentum nem hagy kétséget efelől, az összes érzékeny kérdésben határozott álláspontot foglal el, beleáll a konfliktusokba, legyen szó Grúzia jövőbeni NATO-tagságáról (Moszkva elutasítja), az ukrajnai rendezés menetrendjének tekinthető minszki folyamatról (Moszkva nem tartja be), a szakadár területek felett lelőtt maláj gépről (Moszkva tagadja, hogy köze lenne hozzá), és még lehetne folytatni a felsorolást.
Bármit mond és nyilatkozik is Trump, úgy tűnik, tábornokai és diplomatái azt a határozott transzatlantista vonalat követik, amely az USA elmúlt éveit is jellemezte.
A NATO kommunikációs szakemberei nagyon készültek, hogy valahogyan megjegyezhetővé tegyék a szakmai döntéseket is. Ennek lett az eredménye az úgynevezett NATO Készenléti Kezdeményezés, amely arról szól, hogy 30 repülőszázad (12-14 gépből áll egy század), 30 gépesített dandár (egy dandár nagyjából 1500 fő) és 30 hadihajó 30 napon belül bevethető legyen 2020-ra. A döntés nyilván azt jelenti, hogy ma még nem tart itt a NATO, hiába van több mint egy millió katona fegyverben Törökországot és az USA-t nem is számolva (velük kétmillió), mire megmozdulnának, a NATO már rég elveszítette egy-egy tagállamát egy invázióban.
Épp ez, a készenlét megerősítése, a mobilizálás felgyorsítása és a gyors reakció a NATO intézkedéseinek talán legfontosabb eleme 2014 óta.
- A tagországok a 2014-es NATO csúcson vállalták először és nyilvánosan, hogy 2024-re két százalékra emelik a védelmi költségvetésüket, és ennek ötödét modernizációra, beszerzésekre költik.
- A 2016-os csúcson jóváhagyták az úgynevezett Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Műveleti Erő létrehozását. Bár az elnevezés obskúrus, a célja világos: egy olyan, körülbelül 5000 fős egység felállítása, amely hét napon belül telepíthető, és amelynek első egységei akár 48 órán belül bevethetők.
- Ugyanekkor vette kezdetét a NATO megnövelt előretolt jelenléte, ennek keretében a NATO-tagországok Lengyelországban és a három balti államban egy-egy 1000 fős, többnemzeti zászlóaljat állomásoztatnak, megint csak azért, hogy ha Oroszország váratlant lépne. A 29 tagországból a fogadó államokkal együtt 25 vesz részt a műveletben, szóval szinte az egész NATO érintett lenne egy támadásban.
A NATO Készenléti Kezdeményezése nemcsak abból áll, hogy 30 hajót, dandárt és repülőszázadot tart készültségben a NATO 2020-ra, hanem olyan lépésekből is, amelyek ezeknek az egységeknek a mozgását megkönnyíti. Az elmúlt évek hadgyakorlatainak tapasztalata az volt, hogy hiába tudna gyorsan elindulni egy amerikai egység egy német támaszpontról Romániába vagy Lengyelországba, a vámszabályok betartása, a katonák okmányainak ellenőrzése akár napokra feltartóztatja őket a határokon. A "katonai Schengen" bevezetése megoldás lehetne, vagyis az, hogy a katonai egységek is úgy közlekedhessenek az országok között egy közös döntés esetén, ahogy a turisták járják Európát.
A mostani NATO-csúcs döntései között volt két új NATO-parancsnokság létrehozása, egyik a németországi Ulmban, a másik az amerikai Norfolkban lesz. A német parancsnokság feladata épp a katonai Schengen kidolgozása, hiszen az állam- és kormányfők zöld utat adtak ennek. Alacsonyabb szinten újabb katonai parancsnokságok jönnek létre Kelet-Europában, így Lengyelországban, a Baltikumban, Romániában és várhatóan Magyarországon is.
Amiről nem esett szó, de a NATO Készenléti Kezdeményezés része, az a politikai döntéshozatal felgyorsítása. A logika az, hogy hiába oldjuk meg, hogy csapataink akár 48 órán belül elindulhassanak, hiába oldjuk meg, hogy gond nélkül haladjanak át 2-3 szövetséges területén, ha a döntéshozók Brüsszelben napokig vitáznak. A NATO ugyanis olyan szervezet, amelyben a 29 tagállamnak konszenzussal kell a politikai döntéseket meghoznia.
Fotó: MTI/ Ujvári Sándor
Katonai missziók és bővítés
A NATO-nak jelenleg Koszovóban és Afganisztánban van missziója, és most indul egy Irakban. A balkáni KFOR-misszió fontos eleme a koszovói stabilitásnak, és a mintegy 3800 fő tizede magyar. Az afganisztáni Eltökélt Támogatás misszió 2015 óta folyik. A korábbi, újjáépítésre és a támadó műveletekre koncentrálót felváltotta egy kiképzési misszió, ennek megfelelően a létszám is csökkent. A körülbelül 16 ezer fős misszió fele amerikai, magyar katonák 117-es vannak, és most további 12 főt ajánlott fel Budapest. Ez a misszió egymaga képtelen lesz hozzásegíteni az afgánt kormányt a győzelemhez, ezt a célt már az Egyesült Államok is elengedte, csak tárgyalásos megoldás lehet. Amíg viszont az nincs, addig fontos a NATO-misszió jelenléte, mert nélküle az afgán biztonsági erők egy része összeomolhatna.
A most bejelentett iraki misszió szintén kiképző lesz, fókusza a katonai egészségügy, a szovjet örökségből maradt harckocsik és harcjárművek karbantartásához és az improvizált robbanóeszközök elleni harchoz nyújtott támogatás lesz, kiegészítve a felső szintű döntéshozatali szerveknek nyújtott tanácsadói tevékenységgel. Nem hangzik túl izgalmasan, inkább a NATO politikai támogatásának kinyilvánítása a cél.
A NATO-csúcs eredményeiknek utolsó látványos eleme a tagsággal kapcsolatos. A szövetség balkáni jelenléte folyamatosan szélesedik, ami Magyarország számára különösen fontos. Szlovénia, Horvátország és Albánia csatlakozása után tavaly Montenegró is a NATO tagja lett. Macedónia a mostani csúcson kapott meghívást, ami elsősorban a görögökkel meglevő névvita rendezésének köszönhető. Persze ez még nincs lezárva, olyan görög követelések vannak a kétoldalú megállapodásban, amelyet csak kisebb csoda árán lehetne elfogadtatni a lakossággal, úgyhogy még vannak kérdőjelek.
A következő NATO-csúcs jövőre lesz, 2019-ben lesz 70 éves a szövetség, és 20 éve vették fel az első közép-európai országokat, köztük Magyarországot. Függetlenül attól, hogyan alakul Trump és Putyin viszonya, a NATO végzi a dolgát, továbbra is arra fókuszál, ami az elsődleges feladata: a tagországok védelmének biztosítása. Nincs kétség, lesznek még meglepetések és odamondogatások az Atlanti-óceán két partján, de a háttérben a tagországok katonái és diplomatái tovább dolgoznak majd azon, hogy a kontinens biztonsága a legkevésbé kerüljön veszélybe.
