Augusztus 6-án ünnepli tizedik évfordulóját a NASA Curiosity marsjárója a vörös bolygón. Mivel azonban az othhonunktól több mint 166 millió kilométerre lévő bolygón egy év 687 földi napnak felel meg, így a rover marsi idő szerint alig több mint 5 éve vándorol. Ez idő alatt közel 30 kilométert tett meg a bolygó felszínén.
A rover 2012-ben, a Gale-kráterben ért földet, egy sor olyan bonyolult leszállási manőver után, amelyre korábban még nem volt példa. Ez a misszió nagyban hozzájárult az űrügynökség későbbi sikereihez, többek közt a Perseverance rover 2021-es vörös bolygóra történő leszállásához. A Curiosity elsődleges küldetési célja az volt, hogy megállapítsa, lakható volt-e valaha a Mars. Ennek vizsgálatára 17 kamerával és egy robotkarral felszerelkezve érkezett a bolygóra, számos speciális, laboratóriumszerű eszközzel és műszerrel kiegészülve.
A rover egy fúróval is rendelkezik, amely 6,5 centiméteres lyukakat tud fúrni a marsi talajba és kőzetbe, lehetővé téve a mintavételt és a vizsgálatot. A Curiosity képes elporlasztani ezeket a talajmintákat, az abból keletkező gázokat pedig elemezni is tudja, amely által a minták keletkezését is megállapíthatja. Az elmúlt évtized során a marsjáró felfedezései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megérthessük a vörös bolygó működését.
Nem mellékes az sem, hogy a Mini Cooper méretű eszközhöz kötődik az első, másik bolygón készített szelfi is, amit 2012. szeptember 7-én készített a rover. A felvétel kissé homályosra sikeredett, ugyanis az objektív átlátszó porvédője zárva volt, amikor a felvétel készült.
Élet és víz a Marson
Korábbi küldetések révén a tudósok már megállapították, hogy a Marson egykor víz volt, sőt napjainkban is felfedezhető, jég formájában. A NASA Mars-járója a Gale-kráterben talált kőzeteken végzett sztratigráfiai vizsgálat eredményeként megerősítette, hogy olyan ásványok vannak a lekerekített, gömb formájú kövek erezetében, amelyek a víz egykori jelenlétére utalnak. A felfedezést alátámasztotta a Yellowknife-öbölben vett minta is, amely minimális sót tartalmazó agyagásványokat mutatott ki.
A kutatók olyan S-alakú üledékes területeket is azonosítottak, amelyek a folyók deltáira emlékeztetnek. John Grotzinger, a Kaliforniai Műszaki Egyetem geológusa és kutatótársai szerint ezek lehetnek azok a helyek, ahol a hegyről lefelé folyó víz áramlása az állóvízbe érkezve lelassult, így lerakta a hordalékát, írja az Űrvilág. Az üledékréteg vastagsága egy és négy méter között változik, amiből arra következtetnek, hogy a víz legalább 100-10 000 év közötti ideig ott maradt. Emellett helyenként nagyon vékony üledékrétegeket találtak, ami egyértelműen állóvízre utal.
A NASA szerint a minták ként, nitrogént, oxigént, foszfort és szenet is tartalmaztak, amelyek mind az élet kulcsfontosságú összetevői.
Ebből arra lehet következtetni, hogy a Marson valaha megfelelő kémiai viszonyok uralkodtak az élő mikrobák számára. A rover Sample Analysis at Mars (SAM) műszere hosszas keresés után szerves molekulákat is felfedezett a Mount Sharp-hegyről és a környező síkságokról fúrt több mintában. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy volt, vagy azt, hogy jelenleg is van élet a Marson, de a nyers összetevők rendelkezésre álltak a kialakulásához.
Veszélyes sugárzás
Azt már korábban is sejteni lehetett, hogy a Marson nem épp a Földhöz hasonló, az emberek számára kedvező körülmények uralkodnak. Azonban a marsjáró az űrügynökség közlése szerint olyan sugárzási szintet tapasztalt, amelyek meghaladják a NASA űrhajósai számára előírt határértéket árnyékolás hiányában.
A roveren található műszer (RAD), amely képes megbecsülni a radiáció szintjét azt is megállapította, hogy kétféle sugárzás jelent potenciális egészségügyi kockázatot az űrhajósok számára.
Kapcsolódó
Természetes képződmények védhetnek a sugárzástól a Marson
A marsi tanúhegyek azonban alkalmasak lehetnek arra, hogy természetes védőpajzsként működjenek.
Az egyik a galaktikus kozmikus sugárzás (GCR). Ezek olyan részecskék, amelyek szupernóva-robbanások és más, a Naprendszeren kívüli nagy energiájú események következtében keletkeznek. A másik ilyen, emberi szervezetre veszélyt jelentő sugárázást a napenergia-részecskék (SEPs) okozzák, melyeknek a napkitörésekhez van köze. Az adatok felhasználásával a NASA olyan missziókat készíthet elő, amelyek az emberek számára is biztonságosabb lehet.
A NASA szerint a SAM részét képező lézerspektrométer a légkörben található metán szezonálisan változó háttérszintjét is észlelte a vörös bolygón. A kéthónapos időszak alatt a műszer a metán tízszeres növekedését figyelte meg. Ez azért is izgalmas, mert a metán élő szervezetek vagy kőzet és víz közötti kémiai reakciója során keletkezhet. Így a szervezet szerint joggal tehetjük fel az alábbi kérdéseket:
Milyen folyamat következtében termelődik metán a Marson, és mi okozza a hirtelen növekedést annak szintjében?
Mivel 2012 decemberében a Curiosity kétéves küldetését határozatlan időre meghosszabbították, és a rover még mindig működőképes, sokáig szolgáltathat még felfedezéseket az emberiség számára. Az Independentnek nyilatkozva Ashwin Vasavada, a Curiosity misszió projekt egyik tudósa azt mondta, számos nehézséggel kellett megküzdeniük a 10 év alatt.
A küldetés során már kétszer kellett újraterveznünk a fúrás módját, mivel történt néhány rendellenesség, és volt, hogy a rover mechanikus alkatrészei is kimozdultak a helyükről. Tíz év alatt sok problémánk volt, ahogy az öregedő gépek esetében lenni szokott, de mindig képesek voltunk helyreállítani ezeket.
