Az egyik ismerősöm, aki a nők jogainak képviseletével és a két nem egyenlőségével foglalkozik, elmondta, hogy ismer olyan nőket, akik semmit, egy csomag papírzsebkendőt sem vehetnek maguknak anélkül, hogy arról a férjük ne tudna.
Van, aki ha egy könyvet szeretne venni magának, hónapokig spórol rá, úgy gyűjti össze fillérenként a konyhapénzből, mert könyvre nem ad neki pénzt a férje.
Egy csomó nő él úgy, hogy nincsen szinte semmilyen önálló keresete, vagy konkrétan egy forintot sem keres. A családi pótlék, a családi adókedvezmény is a férj bevétele, mivel neki van munkája, fizetése, amihez ez hozzáadódik. Ez a helyzet elsőre kényelmesnek tűnik, ám roppant kiszolgáltatottá teszi a nőket.
Az is, ha a férjükkel, párjukkal közös bankszámlájuk van. Hiszen akkor is ellenőrzést gyakorol a párjuk fölöttük, és beleszólhat abba, hogy mikor mire költenek.
Az egyik amerikai rokonom pedig azt mondta, hogy az Egyesült Államokban sokszor látta már, milyen kétségbeejtő helyzetbe kerülnek férjük váratlan betegsége vagy halála után azok a nők, akiket a férjük tartott el, akik soha nem dolgoztak, akiknek nem voltak önálló bevételeik. Akadt köztük olyan, aki azt sem tudta, hogyan kell a hivatalos ügyeket intézni, kihez kell fordulni, ha gond van.
De nehogy azt higgyétek, hogy csak külföldön találni ilyen példákat. Magyarországon is élnek így, sőt, többen, mint gondolnátok. Saját külön bevételek, saját külön bankszámla, saját, külön vagyon nélkül.
"Az, hogy két külön ember összeköti az életét, az még nem jelenti azt, hogy a pénztárcájukat is össze kell kötniük. Az még nem jelenti azt, hogy a férfi onnantól köteles eltartani a nőt"
- vallja a párom. Ugyanúgy, ahogyan a nőtől sem lehet elvárni, hogy kizárólag ő foglalkozzon a gyerekekkel és a háztartással.
Ez a helyzet ugyanis 100 évvel ezelőtti állapotokat konzervál, és erősíti az egyoldalú függőséget, illetve a kiszolgáltatottságot.
A nő nem háztartási cseléd+örökös gyermeknevelő, akinek állandóan egymaga kell haptákban állni a gyerek(ek) mellett, a férfi pedig nem igavonó barom, akinek az a legfőbb feladata, hogy a munkahelyén robotoljon, és tolja haza a pénzt a másik helyett is.
Az megint más kérdés, ha erről a pár tagjai másképpen állapodnak meg, és írásban is lefektetik, mert úgy vélik, nekik úgy jó, csak ne legyen mindenki számára az a kötelező minta.
A legjobb az, ha mindketten dolgoznak, kettejük keresetéből, közösen fedezik a költségeket. Ha a férfi és a nő is megteheti, hogy külön magára is költ, anélkül, hogy a másiktól kellene pénzt kérnie. És az volna az ideális, ha mindketten félre tudnának tenni a keresetükről váratlan kiadásokra, öngondoskodásra, egészségügyi kiadásokra stb.
Nem lehet sem a férfit, sem a nőt arra kötelezni, hogy ő gondoskodjon anyagilag is a másikról, hogy ő viselje egyedül a kapcsolat összes költségét, hogy egyedül rá szakadjon a család minden anyagi terhe.
Ezt sokan gondolják így. Ez abból is kiderül, hogy amikor az alábbi kérdést feltette valaki tavaly a Gyakorikérdéseken, a válaszadók nagy része nem értett vele egyet, illetve jelezte, hogy nem szeretne olyan férfival élni, aki így gondolkodik:
"Ha egy férfi azt szeretné, hogy a felesége ne dolgozzon, köteles eltartani? Ha azt szeretné, ne dolgozzon, csak a háztartást végezze otthon, hogy neki munka után ne kelljen. Ez esetben köteles olyan szinten eltartani, amilyet a nő is megengedhetet magának a saját fizetéséből?"
Ti erről mit gondoltok?
