Augusztus 11-én indult a HBO Max reality műsora, A híd, és ma kerül fel a két záróepizód. A valóságshow kiemelkedik a honi reality-dömpingből, sok szempontból okozott kellemes csalódást. Kritika.
Főbb jellemzőiben persze ugyanazokat az elemeket variálja, mint a többi hasonló vetélkedő. Vadidegenek összezárása – akik közt vannak civilek és relatíve ismert emberek –, emberpróbáló körülmények, nehéz feladatok, kiszavazás, nem várt csavarok. Ami kiemeli A hidat a többi műsorból, azok apró, de fontos motívumok. Hiába, az ördög a részletekben rejlik.
Amikor elkezdtem nézni a műsort, nem vártam sokat tőle. Meglehetősen tipikusan indult: egyesével-kettesével megérkeznek a szereplők az Isten háta mögött lévő kalibába, közben olyan coelhói bölcsességeket puffogtatnak, mint például
De aztán szép lassan kiderül, hogy ez mégsem teljesen olyan, mint a többi. Mindjárt az első, hogy míg a túlélő típusú showműsorokban általában két csapat verseng egymással, itt mindenki egy közös célért dolgozik: meg kell építeni egy hidat, amivel a parttól elérhetnek a Bélesi-tó közepén lévő világítótoronyhoz, ahol egy ládában vár rájuk a főnyeremény: 30 millió forint.
Szimpatikus az is, hogy a trash reality hagyományaival szakítva nem kőbunkókat válogattak össze, hanem intelligens, értékes embereket. Nem a szekunder szégyennel és a meztelenül zuhanyzó lányokkal akarták eladni a műsort az alkotók.
Például a 25 éves Janka, akit a táborozók vezetőnek választottak, elméleti fizikus (mint Sheldon Cooper). De mindenképp érdekes szereplő a transznemű influenszer, Alex is, aki nagyon jó ízléssel egy percig sem tolja az arcunkban a másságát. De azzal, hogy jelen van, óhatatlanul gondolkodásra készteti az embert.
Az is érdekes, hogy nem szórták ki az embereket. Ha jól számolom, összesen 6 versenyzőnek kellett idő előtt távozni. De a szerkesztők még ebbe is tudtak csavart tenni, az egyik kiszavazott párosnak, (Csabinak és Zsuzsinak) választást kínáltak: vagy hazamennek önként, vagy zsebre tehetnek 3-3 millió forintot, és cserébe két napig titokban szabotálják a társaik munkáját – nem meglepő, hogy az utóbbit választották.
Na és ezzel elérkeztünk az egész sorozat talán legizgalmasabb eleméhez. A játékosokat sokszor állította Magyarósi Csaba műsorvezető morális döntések elé, és azt kell mondjam, ezen a téren nem vizsgáztak túl jól a szereplők. Mint ahogy az imént említett Csaba és Zsuzsi is önként és dalolva zsebre tette a milliókat, hogy cserébe bosszút álljanak társaikon, a két színész, Áron és Viktor is a pénzt választotta a csapatérdek helyett, amikor arra került a sor.
Például választaniuk kellett, hogy ételt, vagy jobb szerszámokat akarnak kapni. Ők a nemesítő munkát választották a koleszterinbevitel helyett.
Az egyetlen kérdés, amire ez a sorozat sem tudott megnyugtató választ adni, az, hogy vajon mennyire igaz mindaz, amit látunk.
Abban biztos vagyok, hogy a szituációk és az arra adott reakciók nagy része valódi. Egész egyszerűen életszerűtlen, hogy egy rakás civil mind ennyire jól el tudná játszani az őszinte érzelmeket. Abban azonban szinte biztos vagyok, hogy a műsorkészítők „belenyúlnak” az eseményekbe, és nem csak a feladatok kiosztásával. Például nehéz véletlennek látni, hogy a horgászkunyhóba éppen Áront és Viktor küldte Janka, a csapatkapitány, akik ismerik már egymást, és mindketten színészek, tehát nagyobb volt az esélye, hogy meg tudnak egyezni a 2-2 millió forint elfogadásáról, és képesek lesznek titokban tartani azt a többi táborlakó előtt.
Mint ahogy ott is kilóg a lóláb, hogy a szövetséges Csaba és Zsuzsa egyszerre estek ki, hogy aztán összesen 6 millió forinttal csökkentve a főnyeremény összegét megakadályozzák a híd felépítését.
De a leghumorosabb elem talán az, amikor valami akciódús esemény közepette bevágnak egy interjút az adott versenyzővel, aki elmondja, mire gondol, mit fog csinálni a következő percekben.
Összességében szerethető, érdekes sorozat, ami a morális dilemmáival a nézőt is arra készteti, hogy valljon színt legalább maga előtt: ő hogy cselekedne adott szituációban?
A végeredményt nem szeretném lelőni, mindenki nézze meg maga, de egy pici spoilerrel azért egy apró mozzanatot kiemelnék, ami megint csak szimpatikussá tette A hidat:
a legvégén a játékosok maguk szavazták meg, hogy ki legyen a fődíj nyertese, és további csavarként a nyertesnek felajánlották, hogy ha akarja, megoszthatja a nyereményét a társaival. Ez pedig az egésznek ad egy olyan emberi dimenziót, ami a legtöbb hasonló műsorból hiányzik.
