Az emberek egy részét irritálja, ha a másik túlságosan jó valamiben. Így fordulhat elő, hogy még olyan korszakos egyéniségeknek is akadnak szép számmal ellendrukkerei, mint Lionel Messi, Cristiano Ronaldo vagy Roger Federer, és nyugodtan idevehetjük a holland dartsost, Michael van Gerwent, aki 29 évesen már háromszoros világbajnoknak mondhatja magát.
Ahogy Federert áhítattal lehet nézni a lenyűgözően elegáns egykezes fonákjáért, Messit pedig az ösztönös cselsorozatai, Ronaldót a tökélyre fejlesztett érkezése, lövőtechnikája miatt ugyanúgy irigyli az ember Van Gerwent az őt jellemző mentális stabilitásért.
A kopasz holland 2019 első napján 7-3-ra győzött a tizedik kiemelt Michael Smith elleni vb-döntőben, és zsinórban a 19. vb-meccsén zárt 100 fölötti átlaggal, ami elképesztő sorozat.
Van Gerwent korábban sokszor támadtak azért, ahogyan ünnepel meccs közben vagy az után, ahogy kikerekedett szemekkel rázza az öklét. Ma már kevesebb olyan hozzászólást olvasni, amelyben emiatt piszkálják, és talán már az ogre jelzőt sem használják rá annyiszor, inkább azért kritizálják, mert túl jó és emiatt a meccseiből eltűnik a kiszámíthatatlanság, ami a darts egyik varázsát adja. Hogy egy outsidernek is lehet olyan napja, hogy sül a keze, és elbizonytalanítja a nagy sztárt.
Az idei vébén is voltak meglepetésemberek, a tavalyi világbajnok Rob Crosst a korábban tetőfedőként dolgozó Luke Humpries győzte le, de Nathan Aspinallt sem várták sokan a legjobb négy közé.
Van Gerwennél is előfordultak idén meglepő vereségek, a World Matchplay nevű tornán például első kiemeltként állt földbe honfitársa, Jeffrey de Zwaan ellen, de a világbajnokságon elég egyértelműen megmutatta, hogy miért ő a legjobb játékos. Pedig a kétszeres világbajnok Gary Anderson szeptemberben még azt fejtegette, előbb-utóbb megbosszulja magát, hogy Van Gerwen négy-öt éve folyamatosan csúcsformában dobál.
Ő is sebezhető, mint mindenki más. Hogy legyőzhetetlen lenne? Nem! Senki nem játszana, ha az lenne a vége, hogy mindig ugyanaz az ember nyer. A fiatalok nem szokták nézni, hogy ki az ellenfél, félelem nélkül játszanak, és előbb-utóbb el fogják kapni
- magyarázta Anderson. Akit egyébként bántóan simán, 6-1-re vert a vébé egyik legjobban várt meccsén, az elődöntőben a holland.
Anderson a feltörekvő fiatalok között említette korábbi pártfogoltját, Smitht is, aki már most is meglephette volna Van Gerwent, de a legfontosabb pillanatokat elizgulta, márpedig a holland ellen csak akkor lehet nyerni, ha azt a pár kínálkozó lehetőséget kihasználja az ember.
Van Gerwen gyerekként Ruud van Nistelrooyt csodálta, hatalmas PSV-drukkereként szeretett volna ő is focista lenni, de saját bevallása szerint semmi tehetsége nem volt hozzá. A darsthoz viszont nem kell labdaérzék és futni sem kell, így aztán apja tábláján gyakorolni kezdett 13 évesen, és három évvel később már ifjúsági versenyeket nyert. Ez aztán alaposan felforgatta az életét, addig fürdőszobák burkolásából kereste a zsebpénzt, majd hirtelen talált egy olyan elfoglaltságot, ami az idejét is lekötötte és még jövedelmet is biztosított számára.
Az egész életrajzát nem vésnénk ide, arra ott a Wikipedia, de az tanulságos, hogy a dartsvilágba berobbant Van Gerwen miként élte meg, amikor fiatal játékosként vereséget szenvedett:
Időbe telik, mire az ember győztessé válik. Először meg kell tapasztalnod, milyen érzés veszíteni, mielőtt bármit is megnyersz. Emlékszem még arra az időszakra, amikor szenvedtem, azokra a versenyekre, amelyeken a mezőny 90 százalékánál jobb voltam, a többségüktől mégis kikaptam. Ilyenkor az ember felteszi magának a kérdést, hogy mit csinált rosszul, miben kellene fejlődni, mit kellene megváltoztatni. A legfontosabb, hogy az önbizalmad rendben legyen, ez mindennek az alapja. És ha az ellenfelek felnéznek rád, akkor már jó úton jársz, mert ez annyit jelent, félnek tőled.
Hogy az ellenfelek félnek-e tőle vagy inkább csak tisztelik és elismerik, azt nem tudjuk, de az önbizalma rendben van, amit az is mutat, hogy pár éve azt nyilatkozta, ugyan a 16-szoros világbajnok Phil Taylor a sportág legnagyobb alakja, de ő minden idők legjobb játékosa. Taylor annyira kiemelkedett a mezőnyből, hogy az ő számait szinte képtelenség utolérni, de a Premier League-ből például már négyet is nyert Van Gerwen, és csak kettővel van elmaradva a legendától, pedig fele annyi idős.
Taylor már az egymás ellen játszott vb-döntőjükön, öt évvel ezelőtt megmondta, hogy Van Gerwen lesz a darts következő nagy bajnoka, mert magát leszámítva sosem látott még ilyen játékost.
"Ahogy dob, amilyen szenvedéllyel játszik, a győzni akarása, az agresszivitása, minden megvan benne, ami szükséges" - mondta a 7-4-re megnyert döntő, az utolsó vb-győzelme után Taylor. Később aztán előfordult olyan is, hogy nem mondott ilyen szép dolgokat a riválisról, 2017-ben például a World Matchplay negyeddöntője után azt mondta neki, hogy nőjön már fel.
Van Gerwen ugyanis előre elkönyvelte, hogy megveri az öreget, aki ezen annyira felhúzta magát, hogy kiosztott egy 16-6-os verést a hollandnak. Ugyanebben az évben a Grand Slam of Darts alkalmával Taylor amiatt hisztizett, hogy MvG túl látványosan örült egy 74-es kiszállója után, és ezt meg is mondta neki, mire a holland lazán lefaszozta.
"Talán nem kellett volna ilyen nyersen fogalmaznom, de még mindig azt gondolom, hogy jó meccset játszottunk, amit élmény volt nézni, és ez a fontos" - nyilatkozta akkor az elődöntőben aratott 16-12-es sikere után, majd később a döntőt is behúzta az extravagáns frizurájáról és öltözködéséről híres Peter Wright ellen. A rivalizálás okozta adok-kapok ellenére Van Gerwen mindig elismerte Taylort, és azt, hogy az ő személyének, valamint uralkodásának köszönhető, hogy a mostani generáció komoly pénzdíjakért játszhat, vagyis jót tett velük.
Az öltözete és a robotokra jellemző, már-már a tökéletességet súroló dobásai miatt Zöld gépnek (Green machine) is becézett Van Gerwen már 2017-ben is azt mondta, hogy ő nem akar az új Taylor lenni, egyrészt megdönthetetlennek érzi a rekordját, másrészt nem venné a nyakába azt a terhet, hogy tőle függ egy sportág sorsa.
Azért ő is profitál a Taylor-hatásból, a mostani vébén 620 nyilat hajított a táblába, és ezek egyenként majdnem 484 fontot hoztak neki, úgyhogy a keresete alapján 2021-ig valószínűleg ő marad a világranglista éllovasa.
Van, akire nyomasztólag hat, hogy mindenki őt akarja megverni, Van Gerwent azonban inkább motiválja, hogy minden verseny előtt azt hallja, hogy az ő skalpjára pályáznak a többiek. 2018-ban a legfontosabb tornák közül megnyerte a World Grand Prix-t, a Premier League-et és a Masterst, és ezek mellett még 14 másik versenyről is ő vihette haza a fődíjat.
Az egyik legemlékezetesebb jelenet MvG-től, 17 tökéletes nyíl egymás után:
Hogy meddig láthatjuk még őt? Pár éve azt mondta, 40 éves kora után visszavonulna, mert szeretne több időt tölteni a családjával, amelyre a folyamatos utazgatás miatt alig marad ideje. A korábban már idézett Anderson is azzal érvelt, hogy Van Gerwen 15 éve folyamatosan ki-bepakol a bőröndjéből, és ez idővel mindenkit felőröl.
Taylornál megfigyelhető volt, hogy amint elkezdett sebezhetővé válni, és jöttek a be nem kalkulált vereségek, akkor kezdtek a semleges szurkolók közül egyre többen mellé állni.
Nem kizárt, hogy ez a sors vár Van Gerwenre is. Bár őt valószínűleg az sem zavarja, ha ellene vannak, amíg ennyire jól megy neki.
