Öt év alatt a hatodik új kancellár és a hetedik új kabinet kerülhet hatalomra Ausztriában, ahol csütörtökön az ország legbefolyásosabb politikusai közül három is bejelentette távozását. Egyetlen nap leforgása alatt lemondott a nagyobbik kormánypárt, az ÖVP (Osztrák Néppárt) pártelnök-frakcióvezetője, Sebastian Kurz korábbi kancellár, majd két legfőbb szövetségese, Alexander Schallenberg kormányfő és Gernot Blümel pénzügyminiszter is leköszönt. A Néppárt vezetősége Karl Nehammer eddigi belügyminisztert javasolja kancellárnak és pártelnöknek.
A 35 éves Kurz immár a teljes politikai visszavonulásáról volt kénytelen beszélni a sajtótájékoztatóján. A kancellárként kétszer, pártelnökként és frakcióvezetőként egyszer-egyszer megbukott politikus elmondta, hogy ő
nem szent, de nem is bűnöző,
csak egy ember, aki néha hozhat rossz döntéseket is.
Ezzel utalt az ellene folyó vizsgálatokra, amelyeket a korrupcióellenes ügyészség folytat, és amelyek nyomán november közepén megvonta a parlament tőle a mentelmi jogot is (ezzel ő is egyetértett egyébként).
Ám Kurz nem várta meg a nyomozások végét. Az osztrák közmédia ezt azzal magyarázta, hogy az ellene felhozott vádak miatt képtelen volt már érdemi politizálásra, gyakorlatilag állandó védekezésre szorult a különböző, őt érintő botrányok miatt. Az ORF híradójának főszerkesztője pedig olaszországi viszonyokhoz hasonlította az osztrák közállapotokat, annyira sűrűn változnak a kormányok.
És valóban: öt éven belül most decemberben következhet a hetedik kormányváltás. Látványos a lista, ha az új kancellárokat és kormányaikat 2016-tól szedjük össze: Chistian Kern (2016-2017), Sebastian Kurz (2017-2019), Hartwig Löger (ideiglenesen vezette a kormányt 2019-ben, őt nem szokták "igazi" kancellárként számon tartani), Brigitte Bierlein (2019-2020), ismét Kurz (2020-2021), majd Schallenberg (2021). Összesen tehát eddig öt politikus hat kormánya váltotta egymást, és most jöhet a hetedik.
Amikor Kurzot csütörtökön a jövőjéről kérdezték, annyit mondott: indul a kórházba, hogy elhozza újszülött gyermekét és élettársát, mostantól velük kíván foglalkozni.
Ez elég hiteltelenül hangzott attól a politikustól, akinek a bukását éppen az okozta, hogy immár napnál világosabbá vált, nem csupán politikai ellenfeleit szorította félre kíméletlenül, hanem saját párttársaival és koalíciós partnereivel is gátlástalanul - az ügyészség által megfogalmazott gyanú szerint pedig lehet, hogy törvénytelenül is - leszámolt.
Azért kell a süllyesztőbe mennie, mert kiderült, hogy közvélemény-kutatásokat manipulálhatott,
amelyekkel az ÖVP-n, azaz saját pártján belül áskálódott Reinhold Mitterlehner ellen. Mitterlehnert 2017-ben sikerült megbuktatnia a pártban, majd a szociáldemokratákkal közös kormány alkancellárjaként is 2017-ben, és így került Kurz ebben az évben először hatalomra: kancellárrá választották négy évvel ezelőtt.
Mitterlehner most csütörtökön némi elégtétellel nyilatkozott az ORF-nek: Kurz egyszerűen nem volt képes betartani a játékszabályokat, és szerinte végül ebbe bukott bele. És valóban: Kurz túl gyorsan és túl gátlástalanul haladt előre, felrúgva a konszenzusos demokrácia osztrák hagyományait. Úgy tűnt, a hatalom felé haladva senki sem állhat az útjába, sikerült kiszorítania nála idősebb ellenfeleit a pártvezetésből.
A Néppárt hagyományosan erős vidéken, ám az idősebb generáció itt többnyire megtartotta az irányítást: a fiatal Kurz és legfőbb politikai szövetségese, a pénzügyminiszterré előlépett, szintén fiatal Gernot Blümel ledarálhatta a bécsi néppárti központban a vezetőséget, de a tartományokban az "öregek" maradtak hatalmon.
A tartományi vezetők pedig régóta vártak arra, hogy Kurz és Blümel hibázzon. Blümel ellen már korábban megindultak a nyomozások, a pénzügyminiszternek bizalmi szavazást is túl kellett élnie a parlamentben, és csak a Kurzhoz való lojalitása tartotta hatalomban. Így nem volt meglepő, hogy Kurz csütörtök délelőtti visszavonulását este a pénzügyminiszter lemondása is követte.
Blümel is a családjára - második gyermekére - hivatkozott, amikor visszavonult a politizálástól, illetve sokkal drámaibb okot is mondott: életveszélyes fenyegetéseket kapott, és családjával már régóta beszélgetnek arról, hogy felhagy a politizálással, és ennek most jött el az ideje.
Egyes vizsgálatokban Blümel tartotta a hátát eddig a Kurzot célzó támadásokkal szemben, így például a Novomatic szerencsejátékcég és az ÖVP közti kapcsolatokat firtató vizsgálatokban Blümelnek kulcsszerepe volt abban, hogy Kurzig nem jutottak el ebben az ügyben a hatóságok.
Kapcsolódó
Orwelli per Ausztriában az Ibiza-videó készítője ellen
Politikai thriller lett Heinz-Christian Strache 2017-es kábítószermámoros éjszakájából. Koncepciós eljárásról, politikai bosszúhadjáratról beszélnek, amelyben tanúkat fizettek le és fenyegettek meg, és az egész ügy mögött feldereng a korrupció gyanúja és a szerencsejátékbiznisz.
Blümel abban is hasonlít Kurzra, hogy párttisztségeit is feladta most. Pedig rendkívül befolyásos bécsi tartományi pártelnök volt, de e posztjáról is leköszönt.
Kurz az első kancellár Ausztria történetében, aki ellen hivatali ideje alatt indult büntetőeljárás. Az első ilyenre egy parlamenti bizottság előtt tett hamis tanúvallomás gyanúja miatt került sor. Ráadásul az idő nem a kancellár javára dolgozott: szinte minden hónapban újabb és újabb ügyek kerültek elő, mígnem a feltételezhetően manipulált közvélemény-kutatások miatt indult újabb nyomozás megpecsételte a sorsát. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy még a leggyorsabb nyomozások esetén is hosszú hónapokig, de valószínűleg évekig tart majd, amíg tisztázni tudja magát az egyre súlyosabb vádak alól, ha ugyan képes lesz erre.
Azzal, hogy Kurz megbukott, Schallenberg körül is elfogyott a levegő. Ha ugyanis nincs Kurz, akkor egy komoly vezető kell a Néppárt és a néppárti vezetésű kormány élére is. Schallenberg azonban inkább csak báb volt, ezért most egy igazi politikust keresnek utódjául. Schallenberg be is jelentette: miután a Néppárt olyasvalakit keres, aki pártelnök és kancellár is lehet egy személyben (márpedig ő nem akar pártelnök lenni), ezért lemond.
Kurz bábja, a külügyi gróf
Kurz október elején távozott a kancellári posztról, és akkor adta át a stafétát a kormány élén Schallenbergnek, az addigi külügyminiszternek, aki a belpolitikában október előtt sem volt, és október óta sem lett önálló tényező. A kancellári tisztet október 11-étől, azaz 53 napja betöltő, főnemesi származású, grófi családba született Schallenberg azzal tűnt csupán ki az osztrák politikai életben, hogy skrupulusok nélkül szolgálta ki Sebastian Kurzot, akár külügyminiszter volt a "főnöke" (2013-2017), akár kancellár, akár kérészéletű pártvezér-frakcióvezető. Közben Schallenberg karrierje is Kurzéval együtt ívelt fel: így emelkedett előbb a külügyi tárcán belül egyre magasabb posztokra, majd Kurz kancellársága idején külügyminiszterré avanzsált, frakcióvezetősége idején pedig két hónapra kancellár is lehetett. Ám mivel Kurznak éppen leáldozni látszik, Schallenbergnek is mennie kell a kormány éléről. Sokak szerint most októberben azért esett a választás kancellárként Schallenbergre, mert Kurz valójában egy újabb visszatérésre készült a második bukása után, a "külügyi gróf" pedig nem válhatott veszélyessé rá kormányfőként-
Most tehát egy valódi "nagyágyút" kell keresnie az ÖVP-nak a kancellári és pártelnöki posztra, és itt egyetlen név számít igazán esélyesnek: Karl Nehammer belügyminiszter. Elemzők szerint ő jó viszonyban van néhány olyan tartományi vezetővel a Néppártban, akiknek a szava igencsak számít, de akár egy új kormánykoalíció megalakításakor is több esélye lenne a különböző pártokkal tárgyalni.
Mind a szociáldemokratákkal, mind pedig a szélsőséges Szabadságpárttal jobb kapcsolatot tart fenn Nehammer, mint Kurz. Így a Zöldekkel közös koalíció esetleges felbomlását sem tartják kizártnak osztrák szakértők. A Zöldek siettek is gyorsan kijelenteni: ők is jó viszonyban vannak Nehamerrel.
Új választást senki sem akar igazán: a szociáldemokraták sincsenek felkészülve erre állítólag, de az ÖVP népszerűsége elképesztő mélységekben van (a korábbi 37 helyett most 20 százalékon mérik a pártot), így a nagyobbik kormánypárt semmiképpen sem érdekelt ebben.
A Szabadságpárt (FPÖ) vezére, Herbert Kickl önelégülten mondta csütörtökön: ő már korábban megjósolta, hogy Kurznak mennie kell. Kickl és Kurz viszonya rendkívül rossz volt, a szabadságpárti politikus még akkor sértődött meg az ÖVP-s vezetőre, amikor Kurz gyorsan megszabadult a számára terhessé vált Szabadságpárttól, amikor az Ibiza-videó nyilvánosságra került 2019-ben.
Kapcsolódó
Orwelli per Ausztriában az Ibiza-videó készítője ellen
Politikai thriller lett Heinz-Christian Strache 2017-es kábítószermámoros éjszakájából. Koncepciós eljárásról, politikai bosszúhadjáratról beszélnek, amelyben tanúkat fizettek le és fenyegettek meg, és az egész ügy mögött feldereng a korrupció gyanúja és a szerencsejátékbiznisz.
Közben inog olyan - Kurzhoz hű - ÖVP-s miniszternők széke is, mint Elisabeth Köstinger agrárminiszter és a gazdasági tárcát vezető Margarete Schramböck. A kérészéletű kancellár, Schallenberg pedig vagy a külügyi tárcát kapja vissza, vagy Karoline Edtstadler helyére mehet Európa-ügyi tárcavezetőnek, ha ő a belügyi tárcához igazol át a kormányzati felfordulás közepette.
