A Római Birodalom hódításai ellen hosszú évszázadokon át nem volt orvosság, így a katonák úgy gázoltak végig Európa jó részén, mint kés a vajon. Ennek köszönhetően jutottak el Britanniába, aminek területét az I. század végére jórészt ellenőrzésük alá is vonták.
Néhány évtized után azonban gyökeresen megváltozott a helyzet, így a 122-ben megérkező Hadrianus császárnak már azzal kellett szembesülnie, hogy a barbárok lassan, de biztosan egyre nagyobb darabot hódítanak vissza a Brit-szigetekből.
Az ő megállításukra, nyolcéves munkával született meg a ma Hadrianus falaként emlegetett, tengertől tengerig tartó fal, aminek minden római mérföldjén - 1481 méterén - egy apró erődítményt is építettek.
Az 1987-ben a Világörökség részévé vált, százhúsz kilométer hosszan nyújtózó építményről eddig is tudni lehetett, hogy átfutott a ma háromszázezres Newcastle-n, pontos útvonala azonban nem volt ismert - egészen mostanáig, hiszen néhány, a város egyik legforgalmasabb útja alatti vízvezeték-csere során,
alig fél méterrel a felszín alatt rátaláltak a környéken elsőként előkerült maradványaira.
Az építés első szakaszából való, nagy kődarabokból készült, eredeti feladatát három évszázadon át ellátó falrészt természetesen megőrzik majd a következő generációknak - derül ki a The Guardian tudósításából.
