Minden, amit tudunk, amit sejtünk és amit biztosan nem tudunk a részvételi adatokból

Ami biztos.

• A részvétel messze kiemelkedik a korábbi EP-választások közül. Tíz éve a világgazdasági válság közepén tántorgó, öt éve az újraépítési lehetőségeket kereső Európa kevésbé mozgatta meg a magyar polgárokat, mint a gazdasági fellendülés hozta stabilizálódás utáni választás. Persze ez aligha véletlen. A magyarországi eredmények leginkább Orbán Viktor 2016-os migránsügyi népszavazásához hasonlítanak, akkor végül 41,32 százalék volt a választási hajlandóság. Azaz Orbán a bevándorláskérdés köré szervezett kampánnyal harmadik alkalommal tud jelentős részvétel mellett győzni: a népszavazás, az országgyűlési választás, majd az EP-választás is e témán építkezve hozott kimagasló számokat.
• A Fidesz minden előzetes felmérés szerint újabb óriási győzelmet aratott. Amikor egy párt megszerzi az érvényes szavazok több mint felét, akkor nincs olyan ellenzéki értelmezés, amely ne vereségről szólna. Az utolsó felmérésekből, a részvételi arányból, és ennek radikálisan semmiképpen sem új mintázataiból márpedig az következik, hogy a kormánypárt 50 százalék felett teljesített.
• A kormánypártiak a legszervezettebb hadseregek szintjén mobilizálnak. Amikor Orbán dönt, a tökéletesen szervezett sereg leszállítja a szavazatokat, a helyi felelősök személyes karrierje múlik azon, teljesítenek-e, így az irtózatos erőforrásfölényt a rendszerbe épített teljesítményelvvel maximálisan kihasználja a Fidesz. Amíg táborát gazdasági válság okozta politikai fordulat, az eddig kiderülteknél nehezen elképzelhetően jelentősebb korrupciós botrány, valamilyen bizalmi válság nem szaggatja meg, az ellenzéknek azzal kell számolnia, ez az elképesztő alapossággal felhúzott építmény állni fog. Miközben az ellenzéknek egyszerűen nincs több szavazója, így újra és újra hatalmas Fidesz-siker áll a táblán.
• A területi eredményekből mutatunk pár példát. Az országos átlag felett nyolc százalékkal teljesítő Budapesten a fővárosi átlag fölött vannak azok a kerületek, amelyekben a Fidesz erős: a II. kerület 9 százalékot, a XII. 10,5 százalékot, az I. kerület 10 százalékot hozott, miközben a legerősebb fővárosi ellenzéki bástya, a XIII. kerület egy százalékkal elmaradt az átlagtól. Az országos részvételi térképre nézve is azt látjuk, hogy a hagyományosan "narancssárga" nyugat-magyarországi területek messze a keleti fél fölé magasodtak. Igaz, ezekben a kerületekben már 2014-ben is kimagasló volt a részvétel, most összesen a fővárosban 165 ezer többletszavazat várható.
• Ugyanakkor a budapesti átlag fölötti részvétel automatikusan alapvetően a Jobbikon túli ellenzéknek kedvezhet, mert a növekmény kiegyenlítettebb területen jelentkezik. Ráadásul a narancssárga kerületek adataiból sem következik automatikusan a fideszes áttörés, hiszen éppen a múlt évben váltak e területeken is döntetlenközelivé a számok, Csárdi Antal például LMP-sként győzött az I. és az V. kerületet magában foglaló körzetben.
• Érdekességként néhány vidéki város adatai: az országos átlaghoz képest a nagyon fideszes Debrecen mínusz egy, a nagyon baloldali Szeged plusz másfél százalékon zárt. Miskolc szinte az átlagos hozta, míg Szombathely plusz hét százalékon zárt. Az egyes települése számai itt böngészhetők.

Ami kiderülhet.

• Ami új tudás lesz, a brutális vereséget szenvedő ellenzékről derül ki. Az eredmények még annál is radikálisabban rendezhetik át az erőviszonyokat, mint ahogyan gondoltuk.
• A fővárosi és nagyvárosi részvételi adatokból a kispártok bukása automatikusan nem következik, sőt alapvetően a Fidesz nagy győzelmét kivéve semmi nem tudható biztosan. Ugyanakkor az az ellenzéki szavazatok megoszlása alapvetően alakíthatja át térfelet. Egyelőre egyetlen jel sem utal arra, hogy az MSZP ne története újabb mélypontjára érne, ahogyan a Jobbik is az összecsukláshoz van a legközelebb, miként az LMP is. A relatív győztesek elméletileg továbbra is a DK és a Momentum lehetnek. Ha a Demokratikus Koalíciós megelőzi az MSZP-t, azzal teljesen új helyzetet teremt a régi baloldalon, a Momentum pedig az LMP-t biztosan leválthatja, ha mandátumot szerez. Ha így lesz, teljes stratégiai tévedés és bukás az LMP közeledése a Jobbikhoz, minek nyomán duplán vesztes helyzetbe kormányozza magát az önkormányzati választások előtt.
• Hány ellenzéki vezető bukik bele az újabb kudarcba. Ha nem lesznek teljesen meglepőek a számok, akkor minimum az MSZP, a Jobbik és az LMP is a semmibe tart éppen, ami nem túl biztató állapot.

Ami biztosan kiderül.

• Az eredmények. Merthogy a múlt évi országgyűlési választások bizonyították: a részvételi adatokból lehetetlen pontosan következtetni az eredményekre. Akkor ugyanis mindenki úgy gondolta, a korábban elképzelteknél sokkal magasabb, 70 százalék körüli részvétel ellenzéki esélyt jelent, ám mindenki számára váratlanul kiderült: a Fidesznek a vártnál is több szavazója volt, olyanokat vittek el, akiket a kutatók sem láttak előre. Tehát minden, amit most mondunk, az olyan, mint a FTC-Pénzügyőr kupameccs előtti esélylatolgatás. Az eredmény néhány óra múlva majd a táblára lesz kiírva.

Kiemelt kép: Marjai János /24.hu