Pablo Escobar szerette a fényűzést, egyik magánbirtokán még négy vízilovat is tartott. Miután a kokainbáró 1993-ban meghalt, az állatokról senki sem gondoskodott, így kontrollálatlanul kezdtek el szaporodni. A populáció jelenleg 80-100 egyedből állhat, az élőlények pedig a helyi vizeket kezdik meghódítani.
Sok szakértő véli úgy, hogy Escobar vízilovai veszélyt jelentenek az őshonos fajokra, egy friss tanulmány alapján azonban valójában kifejezetten hasznosak lehetnek - írja az EurekAlert. A kutatók világszinten elemezték, hogy milyen hatásokkal járt a vízilovakhoz hasonló növényevők bevezetése a különböző élővilágokba. Arra jutottak, hogy a folyamat segíthet azon ökoszisztémák egyensúlyának helyreállításában, ahol korábban kipusztult egy hasonló faj.
John Rowan, az Amhersti Massachusetts-i Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint a Dél-Amerikában egykor őshonos óriáslámák szerepét például pótolhatják a vízilovak.
Az emberiség története során számos faj eltűnéséhez járult hozzá, az adatok alapján viszont bizonyos élőlények képesek betölteni az élővilágban maradt űrt. A szakértők úgy vélik, hogy - a növényevők esetében legalábbis - nem kell a két fajnak közeli rokonságban állnia ahhoz, hogy hasonló funkciókat lássanak el. A kutatók azt is felfedezték, hogy az emberek által bevezetett állatok általában jobban hasonlítanak a kihalt helyi fajra, mint az őshonos élőlények.
