A japán tudós és két amerikai kollégája, Roger Tsien és Martin Chalfie megosztva vehették át 2008-ban a kémiai Nobel-díjat a fehérjék kutatásában végzett munkásságukért, a zöld fluoreszkáló protein (GFP) felfedezéséért és hasznosításáért. Simomura 1928-ban született Kiotó prefektúra északi részén, majd Nagaszakiban végezte tanulmányait.
A középiskolát megszakítva egy lőszergyárban kellett dolgoznia a második világháború idején, tizenhat éves volt a Japán délnyugati részén fekvő Nagaszakira mért 1945-ös atomtámadáskor. Végül 1951-ben szerzett diplomát kémia szakon a Nagaszaki Egyetemen. 1962-ben az amerikai Princetoni Egyetemen izolálta először
a zöld fluoreszkáló fehérjét egy csendes-óceáni medúzából: ez a protein élénk zöld fényt bocsát ki ultraibolya sugárzás alatt.
1970-ben azt is kimutatta, hogy melyik az a kémiai vegyület a szóban forgó fehérjében, amelyik elnyeli, majd kibocsátja magából a fényt. A jelzőfehérje sejtekhez, sőt molekulákhoz is kapcsolható. Fontos alkalmazási területe a rákkutatás, mert segítségével a rákos sejtek is nyomon követhetőek. Az Egyesült Államokban töltött évek után a tudós visszaköltözött Nagaszakiba, hogy közelebb legyen rokonaihoz.
A 70 ezer emberéletet követelő nagaszaki atomcsapás átélése kitörölhetetlen nyomott hagyott Simomurában, aki később előadásaiban is gyakran hangoztatta a nukleáris fegyverek felszámolásának szükségességét.
Illusztráció: KAZUYA OKUBO / YOMIURI / THE YOMIURI SHIMBUN
