Az elmúlt években Budapest-szerte számos, épületbontásokkal járó projekt indult el, kitörölve a főváros épített örökségének értékes, vagy épp kevésbé értékes elemeit. A Városligeti fasor és a Bajza utca találkozásánál álló századfordulós szanatóriumok, illetve az államosítások után, a Belügyminisztérium kezébe kerülve tovább bővített épületegyüttest 2007-ben hagyta el az utolsó beteg. Tizenkét évnyi sodródás, illetve több felmerült, majd elvetett álom után a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kezébe jutott a terület.
Az utóbbi években számos értékes ingatlant (történetük itt olvasható) ingyenesen megszerző MMA az ötvenhárom éve létező Magyar Építészeti Múzeumot, illetve a Műemlékvédelmi Dokumentációs Központot (MÉM-MDK) tervezte a területre telepíteni, a tervek közül azonban a közelmúltig csak néhány apróság volt biztosra vehető.
A projekt a 2020. június 3-i Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet szerint kiemelten közérdekűvé, és egyben nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé vált, így ennek köszönhetően számos korlátozás alól is mentességet kapott. Az aggódó hangok azonnal megjelentek, az MMA, illetve az MÉM-MDK felőli kommunikáció hiánya pedig ezeket csak még tovább erősítette.
Kapcsolódó
Kiemelt beruházásként újul meg egy rég elhagyatott pesti kórház
A századfordulóra kialakított három szanatórium a szocializmusban kórházzá vált, tizenhárom éve azonban üresen áll. Most talán rendeződhet a sorsa, de kérdés, hogyan óvják majd meg a Városligeti fasor 9-13. értékeit.
A Bajza utca 10. alatti, a kommunista hatalomátvétel után átalakított Walter Rózsi-villa (Fischer József, 1935-1936) rekonstrukciós munkálatai már 2020 novemberében elindultak, az ígéretek szerint pedig az idei év végén pedig akár már a műszaki átadásra is sor kerülhet, így az épület 2022-től kiállítótérként működik majd.
Néhány héttel ezelőtt azonban hirtelen bontási hullám indult meg a villa szomszédságában, így a területet a Bajza utca felől figyelők előbb a Kádár-, majd a Rákosi-korban született épületek
egyikének eltűnését követhették végig, amin legfeljebb a szemöldöküket húzhatták fel, március 17-én azonban megindult a Grünwald Mór-féle Szanatórium (Schannen Ernő, 1892-1893) röviddel a századforduló után született bővítésének eltűnése.
A munkálatokat sokan lefotózták, és próbálták félreverni a harangot, hiszen úgy gondolták, hogy a munkák részeként a teljes épületet eltüntetik, sőt, talán a területen álló minden beépítést kiradíroznak majd.
A témának ennek apropóján mi is újabb cikket szenteltünk, bemutatva vele a munkák akkori állását. Az írásban megemlékeztünk az MMA alelnöke, Marosi Miklós által 2019 novemberében mondottakról, ami szerint
az épületek többsége kiállításra nem alkalmas, tárolásra és irodafunkciókra viszont megfelel, így egy részük biztosan eltűnik majd.
Kapcsolódó
Szédítő tempóban bontják a Városligeti fasor menti egykori kórházépületeket
A századfordulós szanatóriumokat magában foglaló, a szocializmus évtizedeiben belügyminisztériumi kórházzá vált terület a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ leendő otthona lesz.
A szellősebb beépítést hozó projektről ekkor még semmilyen részlet nem volt ismert, sőt, a fejlesztéshez kapcsolódó látványterveket sem publikálták.
A munkák állását látva egyetlen verziót tartottunk elképzelhetőnek: azt, hogy a szocializmus évtizedeiben született, már eltűnt épületek, illetve a századfordulós szárny állapota megkövetelte a bontást, a projekt célja pedig
a századfordulóra már megszületett, a város történetének fontos részét képező épületek bővítések és kiegészítések nélküli megtartása.
Kérdéseinkkel a leendő gazdát, az MMA-hoz tartozó Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központot (MÉM-MDK) is megkerestük. Az 1968-as alapítása óta állandó kiállítóhellyel egyetlen pillanatra sem rendelkező intézmény terjedelmes válaszában kijelentette, hogy az Építészet Ligete címmel kidolgozott, előreláthatólag három ütemben megvalósuló tervezési programnak jelenleg még csak az első üteme tart: a Kokas László építész tervei alapján megvalósuló, már említett villa-helyreállítás, ami 2022 első felében való megnyitása után előbb ideiglenes kiállítótérként működik majd, a teljes beruházás elkészülte után pedig a két világháború közti életmódot, lakáskultúrát, formatervezést és építészetet mutatja majd be.
A vészcsengőt az elmúlt hetekben sokakban fejében megszólaltató bontások a második ütem előkészületeinek részei. Az eltűnő épületek bontásának jogosságát a MÉM-MDK szerint nem csak a statikai felmérések, de az építészeti értékleltár, és az előkészítő tanulmányok is igazolják, így azok statikailag és funkcionálisan is megalapozottak.
Helyükön egy mindenki által látogatható közpark, illetve egy, "a magyar építészetet hazai és nemzetközi szinten is méltó módon reprezentáló" kortárs épület születik,
ennek, illetve az egykori Grünwald- és a Herczel Manó-féle - később Fasor - Szanatórium (Quittner Zsigmond, 1896-1897) szanatóriumok revitalizációjának nyílt tervpályázatát azonban a beruházó MMA csak 2021 első felében - az Erzsébetvárosi Önkormányzat szerint április folyamán - írja ki.
A tervezési program azonban még most sem végleges, így a versengő látványtervek még hosszú ideig nem fognak megszületni, sőt, a győztest talán már csak az év végén hirdetik ki.
Egy dolog azonban biztos:
további bontások nem várhatók,
sőt, a jelenlegi munkákat a levélben megfogalmazott ígéret szerint rövidesen ideiglenes tereprendezés, füvesítés, és parképítés követi majd, hogy a terület még ebben az átmeneti, a tervpályázat eredményének megszületéséig tartó időben se legyen elhanyagolt.
A Damjanich utcai házakhoz tapadó, a tervekben 6-os és 7-es számmal jelzett szocialista modern óriások rehabilitációja a harmadik ütemben valósul meg, feladatuk pedig a múzeumi háttérfunkciók ellátása lesz.
Az intézmény válaszában megerősítette Marosi Miklós másfél évvel ezelőtt elhangzott szavait, hiszen így fogalmaztak:
Célunk, hogy a területen az eddiginél jóval alacsonyabb beépítési szintű, zöldebb és nyitottabb épületegyüttes jöjjön létre. Olyan arányos és mértéktartó épületegyüttest tervezünk, amely méltó egy országos közintézményhez, ugyanakkor illeszkedik a Városligeti fasor léptékéhez.
Jelen pillanatban úgy tűnik tehát, hogy a projekt sokkal kedvezőbb irányban halad tovább, mint ami a bontások okozta ijedtségnek köszönhetően sokak fejében megszületett. A levélben foglalt ígéretek - a közpark, a ma álló épületállomány megtartása, illetve a zöldterület növelése - mind-mind jókora minőségi változást jelentenek majd a környék képében.
A szép álmok azonban semmit sem vonnak le abból a tényből, hogy a bontási terület közvetlen közelében lévő házakban lakók élete az elmúlt hetekben jelentősen nehezedett. Legutóbbi cikkünk megjelenése óta több olvasónk is jelezte, hogy a villa rekonstrukciójának kivitelezési munkáit, a környezet rendezését, illetve a bontásokat a Köbeszerzési Értesítő szerint 1,4269 milliárd forintért végző LAKI Épületszobrász Zrt.
egyáltalán nem figyel a környék porterhelésére.
Egy olvasói levél szerint novemberben a Bajza utca 8. ablakaitól néhány méterre lévő, építési törmelékeknek szánt konténerbe a villa tetejéről öntötték le a sittet, így a szomszédos lakásban való szellőztetés pedig lehetetlenné vált - annak ellenére, hogy sokan kizárólag abból az irányból tudtak volna friss levegőhöz jutni. A lakók panasza után egy fémkerítés, illetve némi farostlemez jelent meg a bontási terület határán, ez azonban nem oldotta meg a problémát.
A szálló por hirtelen megemelkedett mennyiségéről egy, a munkálatoktól alig kétszáz méterre élő kollégánk is beszámolt, aki hozzátette:
a LAKI Zrt., vagy az alvállalkozója a lakók a bontásról való értesítését is elmulasztotta - sem a kapun, sem a lépcsőházi faliújságon nem szerepelt értesítés -, így a nyitva hagyott ablakok miatt sokan a poros lakásba értek haza.
Ezzel kapcsolatos kérdéseinket a bontási és építési engedélyeket kiadó Kormányhivatalnak, a LAKI Zrt-nek, a MÉM-MDK-nak, illetve az Erzsébetvárosi Önkormányzatnak is eljuttattuk. Esetleges válaszaikkal a cikket természetesen azonnal frissítjük majd.
