Ki mondta: Gerő Ernő vagy Palkovics László? Párhuzamok az MTA beszántásában (1949/2019)

1948. szeptember 8-án felállt tehát a Magyar Tudományos Tanács, és indult az Akadémia átalakítása.

Úgy kezdődik, hogy kiszórnak rengeteg embert. Nemcsak az Akadémiáról, az egyetemekről is. Az ideológiailag nem megfelelő, »reakciós« embereket, » jobboldali elhajlókat « el kell távolítani. És amikor politikai alapon szelektálnak, az mindig nagyon necces történet. Erre hivatkozva egészen kiváló tudósokat távolítottak el, a polgári-jobbközép gondolkodás képviselőit, akik véletlenül sem voltak nácik.

Katona szerint a menetrend így nézett ki:

1. tisztogatás: eltávolítani mindenkit, aki nem úgy gondolkodik, ahogyan mi;
2. aki pedig marad, azt becsatornázni egy konkrét gondolkodás irányába, teljes állami kontroll mellett.

Ezzel párhuzamosan a párt egyes funkcionáriusaiban felvetődött az is, hogy megszüntetik az Akadémiát, de erre maga a szovjet fél mondta, hogy túl drasztikus lépés lenne.

Az említett Kónya-cikkben ezt olvashatjuk:

E taktikát az egyik jelentésben a következőképpen indokolták: »1. Helytelen lett volna »román útra« lépni, az Akadémiát szétverni, mert akkor elveszítettük volna az intézmény anciennitásában rejlő értékeket. 2. Nem voltak és ma sincsenek olyan tudományos kádereink, akikkel a részben szétvert Akadémia helyeit feltölthettük volna. 3. Számítanunk kellett az akkor még csak körvonalaiban kialakuló népfront polgári rétegei oldaláról bizonyos jogosnak látszó ellenállással az Akadémia erőszakos szétverése esetén. 4. Szembe találtuk volna magunkat még a haladó intellektuelek tekintélyes részével is.«

Sztálin, Micsurin, ruszkik és Rusznyák

A Szovjet Tudományos Akadémia akkor már rég a politika alávetettjeként működött. Katona Csaba említi, hogy Magyarországon is megjelent 1950-ben a Sztálin és a szovjet tudomány című "alapmű", benne ilyen tanulmányokkal: Sztálin és a történettudomány, Sztálin és az irodalom kérdései, Sztálin és a micsurini agrobiológia, Sztálin és a szovjet kohászat. Szerencsére azonban a Szovjet Tudományos Akadémia számára a magyar partner mégiscsak az MTA volt, így azt nem megszüntetni kellett, hanem "megreformálni".

Az orosz minta

Sztálin elvtárs után teszünk egy kis kitérőt: 2019-ben járunk, az akadémiai kutatóhálózat átalakításáról itt-ott olvasható, hogy az Orbán-kormány az orosz mintát követi. Erről a történész azt mondja:

"A kormány az elmúlt években több kutatóintézetet hozott létre. Ez természetesen jogában áll, sőt örömteli, ha van pénz ilyesmire. 2013-ban felvetődött a vád, hogy az MTA-s kutatók tiltakoznak a Veritas létesítése ellen. Nem az ellen merült fel kifogás, hanem a nem éppen szerencsés, magyarul Igazság jelentésű névválasztás miatt (vö. orosz Pravda), illetve a magyar történészeket kollektíve megbélyegző következő alapítói indoklás okán: »a magyar közjogi hagyományok méltó módon történő bemutatása, valamint az elmúlt másfél évszázad sorsfordító politikai és társadalmi eseményeinek hiteles, torzításmentes, a mai kor elvárásainak megfelelő, multidiszciplináris szemléletű, kutató, elemző, ismeretterjesztő igényű és a nemzettudatot erősítő céllal történő feldolgozása«."

Katona Csaba szerint a dolog akkor vált érdekessé, amikor később probléma lett, hogy párhuzamosan több intézetben működik hasonló kutatás.

"Van egy akadémiai kutatóintézet, létrehozok mellé néhány újat, majd a homlokomra csapok: nahát, párhuzamosság van! Hogy Oroszországban, az 1724-ben Nagy Péter által alapított Akadémiával mi történt 2013 környékén, arról Olga Khavanova, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont külső tanácsadó testülete elnöki tisztét betöltő kolléganőnk

Katona Csaba szerint a dagályos szavak mögött sokkal egyszerűbb igazság húzódott meg:

egyetlen autokrata, a demokratikus kereteket mindinkább formalitássá silányító, durva centralizációt erőltető rendszer sem engedheti meg magának autonóm szervezetek létezését, azt, hogy ezek a független gondolkodás bázisai, adott eset mentsvárai legyenek.

A párt elképzelései szerint a reakciós (fasiszta stb.) akadémia megreformálása - amely nyilvánvalóan Rákosi elvtárs segítségével történik - után végre utat kaphat a modern magyar tudomány, mely a szovjet eredményekre épül majd, a népért fog dolgozni, olyan témákkal fog foglalkozni, amelyek segítenek a kapitalizmus elleni küzdelemben.

Innentől kezdve mindent az állam dönt el: a tudományos kutatás irányait, szemléletét, hogy kivel dolgoznak együtt és hogyan publikálnak. Felszámolják az Akadémia autonómiáját.

- mondja Katona Csaba, és gasztronómiai-vállalkozási példával illusztrálja a problémát:

Tegyük fel, hogy van egy pékség, amit egy nagyvállalat tart fenn. De a nagy cég nem biztos, hogy beleszól abba, hogy helyben mit csináljanak, hiszen azért van a pékségnek felelős vezetője, hogy eldöntse, zsemléből kell több vagy kifliből. Nem biztos, hogy a termelés javát szolgálja, ha a több száz kilométerre levő központból hoznak meg helyette döntéseket. Na, ugyanez igaz a tudományra: ha nem kap autonómiát a tudományos közösség, hanem központi direktívákban jelölik ki, mi az érdekes kutatási irány, az nem biztos, hogy jó. Azért vannak a kutatóintézeteknek vezetői, mert ők értik a szakmájukat

- mondja a történész, még mindig a '40-es évek végi eseményekről. De ezen a ponton megjegyeztük: a jelenlegi helyzetben találkozhattunk olyan panaszos felvetésekkel az Akadémiával kapcsolatban, hogy például a történészek nem produkálnak a "magyar emberek szívének kedves" eredményeket.

Katona erre így reagált:

Elnézést, de a tudósnak nem az a feladata, hogy olyan eredményekről számoljon be, melyek népszerűek. Ez olyan, mintha valaki elmenne az orvoshoz, és a doktor nem az igazat mondaná neki, hanem azt, ami a beteg szívének kedves, azaz, hogy nincs semmi baj. De nem mondhatja ezt, mert beteg.

Ideológiai analógia

Visszatérve a 70 évvel ezelőtti eseményekre: az MTT mindössze két évig működött, 1949-ben már meg is szűnt, hiszen beteljesítette feladatát. A történész szerint:

A Tudományos Tanácsot kizárólag abból a célból hozták létre, hogy az Akadémiából egy marxizmusnak megfelelő formátumú, pártállami irányítású szervezet legyen, és ezt a munkát elvégezte. Nem véletlen, hogy Alexits, az MTT főtitkára ezt követően az Akadémia főtitkára lett.

De vajon hogyan folytatódik a 2019-es történet? Mi a várható forgatókönyv a kutató szerint?

Sokkal kormányközelibb tudományos kutatás fog kialakulni, ez most evidenciának tűnik. Példátlan kormányzati nyomás nehezedik az Akadémiára, éppen akkor, amikor az áltudományos megközelítések mind szélesebb körben válnak népszerűvé és ismét erősödik a legsötétebb pártállami időkben is tapasztalható tudományellenesség. Mindezt tetézi a sajtó egy részének az 1945 utáni időket idéző érvelése, ahol ilyesmi is olvasható: »a magyar tudományos élet egy szűk rétegét megjelenítő Magyar Tudományos Akadémia«, míg máshol épp az a vád, hogy az Akadémia uralja a tudományosság egészét."

Katona szerint kifejezetten rossz érzést kelthet minden gondolkodó emberben, hogy az "érvelés" mennyi hasonlóságot mutat az 1949-es felvetésekkel. Érdemes csak ezt a két idézetet elolvasni:

A Magyar Tudományos Akadémia társadalomtudományi részlegeit a balliberális ideológia tartja megszállva. (Magyar Idők, elnézést, de nem linkeljük.)

Illetve:

A Magyar Tudományos Akadémia falai között igen elevenen él még a reakció szelleme. (Kállai Gyula felszólalása. Országgyűlési napló, 1948. 02. 23.).

A történész summáz:

Ha a balliberális és reakció szavakat felcserélnénk, semmi okunk nem lenne kételkedni, hogy az első szöveg származik 1948-ból, a második pedig 2017-ból. Ha frivol lennék, analóg példaként idézhetném Mr./Ms. Garrison pallérozott érvelését a South Parkból: »A drog az rossz, érteeem?«

Ami pedig az akadémiával történik: az MTA és az ITM tárgyalódelegációja Lovász László és Palkovics László vezetésével