Samya Stumo 24 éves volt, amikor 2019. március 10-én Addisz-Abebában felszállt az Ethiopian Airlines Nairobiba tartó járatára. A fiatal amerikai lány a ThinkWell nevű nonprofit szervezet megbízásából érkezett Afrikába, hogy megnyissa az irodájukat. Az NGO különböző fejlődő országokban működtet közegészségügyi fejlesztő programokat, Samya pedig mindig is ilyen területen szeretett volna dolgozni. A New Yorker riportja szerint ebben szerepe volt annak, hogy Samya hároméves korában elveszítette öccsét, a nála egy évvel fiatalabb Nelst, aki rákban hunyt el.
A gép 149 utassal és 8 fős személyzettel a fedélzetén nem sokkal reggel fél 9 után szállt fel, de alig másfél perccel később nagy sebességgel ereszkedni kezdett. A gép orrában lévő szenzor meghibásodott, és bekapcsolt egy automatikus vezérlőrendszert. A pilótafülkében figyelmeztetések sora jelent meg a kijelzőkön, a pilóták pedig hiába próbálták meg feljebb húzni a gépet, az automaták ezt megakadályozták. Hat perccel a felszállás után a Boeing 917 kilométeres sebességgel belefúródott a földbe. A becsapódás helyén egy 10 méter mély, 40 méter hosszú kráter maradt - a gép apró darabokra tört, a fedélzeten mindenki életét vesztette.
A tragédia idején még sokan emlékezhettek egy 2018. októberi repülőbalesetre, amely Indonéziában történt, egy pontosan ugyanilyen, Boeing 737 Max típusú géppel. Akkor azonban volt előzménye is a tragédiának: egy szerencsésen végződött út során korábban ott is bejelzett az automatika, nem sokon múlott, hogy lezuhanjon a gép. A pilóták első alkalommal még sikeresen visszavették az irányítást, ám a következő út során ez már nem sikerült, és ugyanez a repülő - fedélzetén 189 emberrel - szintén nem sokkal a felszállás után, lezuhant.
Akkoriban nem aggódtam semmi miatt
A New Yorker már említett riportja szerint - amelyben egy újságíró végigkövette Samya Stumo családjának küzdelmét azért, hogy a Boeing vállalja a felelősséget a hibáért, illetve tegyen valamit a hasonló tragédiák megelőzése érdekében - mindkét balesetben nagy szerepe volt a kapzsiságnak. A Boeing az Amerikai Egyesült Államok egyik legnagyobb cége, a márkanevet világszerte ismerik, így tehát elképesztő pénzek forognak körülötte. Ahol pedig pénz van, ott előbb-utóbb felbukkannak az olyan üzleti érdekek is, amelyek adott esetben háttérbe szorítanak más fontos szempontokat. Számos termék esetében ez talán marginális probléma, ám ha egy repülőgéppel kapcsolatban a pénz és a biztonság versenyéből az előbbi kerül ki győztesen, az rengeteg ember életébe kerülhet.
A 737 Max-et 2011-ben alkotta meg a Boeing azok után, hogy az American Airlines légitársaság fontolgatni kezdte, lecseréli a régi 737-eseit Airbus 320 Neo típusú gépekre, amelyek kevesebb üzemanyagot fogyasztanak. A Boeing egy ideig fontolgatta, hogy épít egy teljesen új gépet, de annak a tervezése és engedélyeztetése akár 10 évig is eltarthatott volna, így inkább arra jutottak, hogy a régi 737-eseket alakítják át. Üzleti szempontból ez egyrészt jóval olcsóbb, másfelől sokkal gyorsabb megoldás volt.
Műszaki szempontból azonban óriási hibát követtek el. Az új modellekbe nagyobb hajtóművek kerültek, emiatt azokat át kellett azokat helyezni a géptestben egy másik helyre, közvetlenül a szárny elé. Az új pozíció és a nagyobb hajtóerő következtében viszont egészen más aerodinamikai erők kezdtek el működni, e miatt egészen másképp kellett végrehajtani az egyik manővert. Korábban az ilyen típusú fordulásnál (wind-up turn) a pilóta szó szerint érezte a gépet, és ehhez mérten tudta irányítani azt. Az új dizájnnal ez megváltozott, ezért a Boeing beszerelt egy MCAS nevű szoftvert, amely arra szolgált, hogy stabilizálja a gép farát, és lenyomja az orrát.
A Boeing annyira jelentéktelennek tartotta ezt a változtatást, hogy a 737 Max kezelési útmutatójába bele sem írták, így például az indonéz Lion Air pilótáinak fogalmuk sem volt arról, miért akar a gépük a felszállást követően folyamatosan lefelé tartani. Az MCAS 21 alkalommal kapcsolt be, ők ugyanennyiszer próbálták visszavenni az irányítást, de végül alulmaradtak a géppel szemben. A baleset után a cég azt kommunikálta, hogy a pilóta hibájából történt a baleset, a 737 Maxből továbbra is sok fogyott, de egyik vevőjük sem kérte tőlük azt, hogy szervezzenek tanfolyamot a pilótáknak az MCAS-ről. A New Yorker újságírójának a Boeing egyik vezető munkatársa azt mondta:
Akkoriban nem aggódtam semmi miatt. A részvények jól álltak.
A lányom apró darabokra tört
Stumóék magyarázatot vártak arra, hogy miért kellett meghalnia a lányuknak. A család egyik tagja már korábban is küzdött a közlekedés biztonságosabbá tételéért: Samya édesanyjának nagybátyja, az egykori amerikai elnökjelölt, Ralph Nader. A politikus évtizedekkel korábban elérte, hogy egy Chevrolet autómodellt kivonjanak a piacról, mert nagy mértékben veszélyeztette az utasok életét. Nader a háttérből támogatta a Stumo család küzdelmét, ez is segíthetett abban, hogy Samya édesanyja és édesapja, illetve egy kenyai-kanadai férfi, aki az egész családját elveszítette a balesetben, több washingtoni törvényhozóhoz, politikushoz eljutott.
Semmi mást nem akartak elérni, minthogy a Boeing mondja ki: felelős az utasok haláláért, és tegyen meg mindent azért, hogy a jövőben ne fordulhassanak elő hasonló balesetek. Nehezményezték, hogy az amerikai szövetségi repülésügyi hatóság (FAA) sem állt a helyzet magaslatán, ugyanis a Lion Air katasztrófája után megelégedtek azzal a meglehetősen visszafogott figyelmeztetéssel, amit a Boeing kiadott.
Samya édesanyja, Nadia az egész hercehurcáról így nyilatkozott:
El akarom mondani a felelősöknek, hogy a lányom tökéletesen egészséges teste apró darabokra tört, még csak nincs is meg minden része, és hogy elhatalmasodott rajtam a gyász.
A Boeinget nem csak a gyászoló családok, de a szakemberek részéről is számos bírálat érte. Chesley Sullenberger, vagy közismertebb nevén Sully - az a pilóta, aki 2009-ben a Hudson folyón hajtott végre kényszerleszállást, megmentve ezzel az utasok és a személyzet életét - kijelentette, hogy a cég óriásit hibázott, amikor nem tett semmit az MCAS hibájának kijavítására. Itt nem egy apróságról volt szó, a szoftvert pedig soha sem lett volna szabad engedélyezni.
Hosszas küzdelem után, idén december közepén a Boeing bejelentette, hogy 2020 januárjától átmenetileg felfüggesztik a 737 Max repülőgépek gyártását. A 737 Maxek repülési engedélyét az FAA megvonta, egyelőre nem is tudni, hogy mikor adják azt vissza, a repülőtársaságok pedig már korábban jelezték, 2020 márciusáig egyáltalán nem állítanak forgalomba ilyen típusú gépeket.
Lemondott a Boeing vezérigazgatója
Katasztrofális évet zárt a cég.
A Boeing igazgatótanácsa két napig tárgyalt a döntésről, ami nem csoda, a 737 Max ugyanis a cég legfontosabbnak tartott gépe, eladásából a vállalatnak évi több tízmilliárd dolláros bevétele volt, a leállás pedig nem csak a cégnek okozhat komoly veszteséget, hanem az egész amerikai gazdaságnak is. Ez a fejlemény persze aligha ad megnyugvást azoknak a családoknak, amelyek a mai napig gyászolják a légi katasztrófákban elhunyt 346 áldozatot.
Kiemelt kép: Stephen Brashear/Getty Images/AFP
