Sok egyedülálló, elvált nő panaszkodik manapság amiatt, hogy senkinek sem kell már egy olyan nő, aki túl van egy bizonyos életkoron, és gyermekei vannak. Ilyenkor mindig elmesélem anyám történetét, aki 47 éves korában újra férjhez ment, úgy, hogy közben már négy kisgyereke volt.
Anyám viszonylag későn szült először, hiszen már 34 éves volt. A háztartásban mindent ő maga intézett, nem akarta zavarni apámat, nem kérte a segítségét. Távol tartotta a koszos pelenkáktól és a gyereksírástól, teljes mértékben magára vállalta a gyereknevelést.
Nem sokkal az első gyerek születése után ismét várandós lett, és most hármas ikrekkel. Az orvosokat is nagyon meglepte ez a csoda, hiszen anyám már negyven éves volt. Mivel nem bírt már a négy gyerekkel és a háztartás is a nyakába szakadt, apám segítségét kellett kérje, aki viszont nem volt szokva az ilyen típusú feladatokhoz.
Egy idő után kezdett külön utakon járni, más nőt keresett magának, aki sokkal fiatalabb volt, és nem volt belefáradva a hétköznapi teendőkbe, majd idővel elvált anyámtól. Apánk egyáltalán nem tartotta velünk a kapcsolatot, nem járt hozzánk, és a rokonai is kitagadtak a családból.
Anyám nem akart többé férjhez menni, de a sors másként alakította az életünket. Egy nap a parkban játszottunk, anyám a padon ült, amikor odament hozzá egy férfi.
- Mi a baj, miért vagy olyan szomorú, hiszen gyönyörű vagy - mondta a férfi.
- Sok terhet kaptam az élettől - felelte anyám.
- Szeretnék megismerkedni veled, vagy férjnél vagy?
- Nem vagyok férjnél, de négy gyerekem van.
A férfit egyáltalán nem riasztotta vissza a négy gyerek, hónapokig találkozgatott anyámmal, és velünk is nagyon jól bánt, és idővel megkérte a kezét. Mindenben támogatta anyámat, és mindig kiállt értünk is.
Ő egy igazi férfi, akit nem rettent vissza a négy gyerektől, és teljes szívéből szerette anyámat, akkor is ha vidám volt, de akkor is, ha szomorú volt.
