Egy friss tanulmányban a szerzők azt írják, egy hatalmas robbanás nyomára bukkantak a Tejútrendszerben - írja a Phys.org. Az esemény tízszer energetikusabb lehet egy szupernóvánál, és magyarázatot adhat egy csillagászati rejtélyre. David Yong, az Ausztrál Nemzeti Egyetem fizikusa és kollégái az ősi robbanást magneto-rotációs hipernóvának nevezik.
A 7500 fényévre fekvő, SMSS J200322.54-114203.3 jelű primitív csillagban a vas és a hidrogén aránya kifejezetten alacsony, míg egyes elemek, így a cink, az urán, az európium és talán az arany szintje meglepően magas. Egyes kutatók úgy vélik, hogy két neutroncsillag összeolvadásával jöhettek létre az anyagok, az elmélet azonban nem elegendő jelenlétük megmagyarázására.
A világegyetem első csillagai szinte teljes egészében hidrogénből és héliumból álltak. Az objektumok halálukkal neutroncsillagokká vagy fekete lyukakká alakultak, ezzel együtt pedig nehezebb elemek jöttek létre, melyek aztán beépültek a csillagok újabb generációiba. Az elmúlt időszakban a szakértők egyre jobban megismerték a korai csillagokat, az SMSS J200322.54-114203.3 esetében viszont valami nem stimmel az adatokkal.
A csillag elemfeleslege feltételezhetően más forrásból származik. Yongék most arra jutottak, hogy a választ a hipernóvák egy korábban ismeretlen típusa adhatja meg.
A csapat szerint az elemeket egy gyorsan forgó, erős mágnes térrel rendelkező óriáscsillag felrobbanása alakíthatta ki.
A hipernóvákat az 1990-es évek óta ismeri a tudomány, ilyen típust azonban még nem azonosítottak. A kutatók számításai alapján mintegy 13 milliárd éve az SMSS J200322.54-114203.3 az egykori hipernóva anyagából alakult ki.
