A bogáncslepke (Vanessa cardui), Európa egyik leggyakoribb lepkefaja képes megtenni 12-14 ezer kilométert Afrika és Európa között, ha az időjárási körülmények kedvezőek - írja az MTI.
Ez a leghosszabb vándorlási útvonal, amelyet egy rovarfajnál valaha dokumentáltak.
A bogáncslepke akkor képes nagy számban megtenni ezt a hatalmas utat, amikor a Szaharában az esős idő segíti a növények fejlődését, amelyekre a nőstények petéznek. Az új tanulmány segít annak megértésében, hogy miként vándorolnak a rovarok, a beporzók és a kártevők, és annak megismeréséhez is hozzájárulhat, hogy miként terjesztik az általuk hordozott betegségeket a jövőben, amikor a klímaváltozás megváltoztatja az évszakok jellemzőit.
"Tudjuk, hogy a bogáncslepke Európa-szerte előfordul, van, amikor százszor többen vannak, mint az előző évben. Nem tudtuk azonban, hogy ezt milyen körülmények idézik elő, nem bizonyította senki, hogy képesek átkelni a Szaharán és az óceánon, hogy eljussanak Európába" - mondta Tom Oliver, a Readingi Egyetem professzora. A szakember hozzátette, vizsgálatuk megmutatta, hogy ez az utazás lehetséges, és hogy bizonyos időjárási feltételek nagy hatással vannak a migrációra.
A kutatók több száz kiképzett önkéntes megfigyelési adatait, illetve a Szaharától délre fekvő térség és Európa légköri, klimatikus információit használták fel. A szimulációk megmutatták, hogy a rendszeres hátszél Afrika és Nyugat-Európa között jó lehetőséget biztosít a kontinensek közötti utazáshoz. A szakértők kiszámolták, hogy a lepkék nappal leszállás nélkül repülnek és csak éjszaka pihennek a Szaharán való átkeléskor, megállásaik során nektárral táplálkoznak. Ez hasonlít az énekesmadarak vándorlásához.
Arra a következtetésre jutottak, hogy a lepkéknek 1-3 kilométerrel a tengerszint fölött kell repülniük ahhoz, hogy kihasználják a hátszeleket, mivel a 6 méter per másodperces sebeségükkel nagyon nehéz lenne átrepülni a Szaharán.
