Régóta folyik vita arról, hogy Magyarországon milyen lehetőségeink vannak a megújuló energia kiaknázására, és hogy mennyire kell erőltetni hazánkban az atomenergia bővítését. Bár tudományos alapon rengeteg a pro és kontra érv, az tagadhatatlan, hogy az egész világon, és főleg Magyarországon korrupcióveszély lengi körül az ágazatot. Az Energiaklub a fukusimai atomerőmű-baleset tízéves évfordulója apropójából két friss jelentésében taglalja az atomenergia problémáit, és egyértelműen szembehelyezkedik vele.
A nap- és szélenergia, valamint a biogáz lehet a megoldás
"Az Európai Unióban csökken a nukleáris energia felhasználása, a szél- és napenergia, valamint a földgáz növekszik" - ismertette az első, Az atomenergia működési anomáliái című összefoglalóját dr. Munkácsy Béla, az Energiaklub szakértője, az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének kutatója. A szakértő az összefoglalóhoz összesen 45 tudományos közleményt, tanulmányt és újságcikket dolgozott fel, ezek segítségével pedig hat fő problémát állapított meg az atomenergiával kapcsolatban:
- a súlyos baleseteket,
- az importfüggőséget,
- az ellátásbiztonsági kockázatot,
- a rossz energiahatékonyságot,
- a potenciális katonai és terroristacélpontokat,
- illetve a rendszerszintű korrupciót.
Az első ponthoz a kutató 17 olyan balesetet talált, amelynél radioaktív anyagok ki is szabadultak a környezetbe. Az importfüggőséggel kapcsolatban a 24.hu kérdésére megjegyezte, hogy elsősorban a megújulókra kellene átállnia az országnak, mert a földgáz, ami felé az atomenergia mellett nyitunk, szintén az importfüggőséget erősíti. Munkácsy Béla szerint Magyarországnak jelentős készletei vannak, az elavult magyar szélerőműpark is egységteljesítményre vetítve nem marad el az európai uniós átlagtól, szükség volna azonban a szélenergia jogszabályi tiltásának feloldására, ami példa nélküli az EU-ban. A hazai szélviszonyok hasonlóak, mint amilyen az EU átlaga, és a nap- és szélenergiával, valamint a teljesen kiaknázatlan biogázzal lehetne egy stabil rendszert felépíteni.
Itthon sok a mezőgazdasági hulladék, így érthetetlen, hogy a biogázra miért nem fektetünk nagyobb hangsúlyt.
"Az energiahatékonyságon mindenképpen javítani kell, enélkül nem lesz itthon modern energiarendszerünk" - tette hozzá.
Kérdésünkre, hogy itthon mennyi lehet a szélenergia-kapacitás, csak részben kaptunk választ: a szakértő elmondta, hogy kétféleképpen lehet értelmezni a kérdést, az egyik az, hogy a felmerülő energiaigény hány százalékát lehet szélenergiával fedezni. Példaként a dánokat hozta fel, akik Norvégiával közösen jól felépített szélenergia-rendszerrel rendelkeznek. A másik megközelítés megawattokban adja meg a választ, a térinformatikai kutatások szerint pedig a legutóbbi jogszabályon kívül minden más szabályozás betartásával az ország 6-8 százalékát lehetne lefedni szélerőművekkel, ez nagyjából 50 ezer megawattnyi villamos áramot jelentene.
Munkácsy Béla azt is kiemelte, hogy az atomenergia energiahatékonysága kifejezetten rossz, és felhozta példának azt is, hogy a kiégett fűtőelemek hőveszteségét eddig nem számolták bele az ilyen statisztikákba, bár nem tiszta, hogy ezeknek az energiaellátás szempontjából milyen jelentőségük lehet.
Rezeg a léc az atomhulladék-tárolás alatt
A szakértő beszélt még az Energiaklub által készített másik összefoglalóról is, amely Az atomenergia és a radioaktív hulladékok címet viseli. Erről korábban készült már jelentés, ami hasonló szomorú következtetésekre jutott: a Radioaktív hulladékokról szóló globális jelentés 2019 (The World Nuclear Waste Report 2019) szerint még mindig ott tartunk, a világ egyik országa sem rendelkezik a kiégett fűtőelemek befogadására alkalmas, működő mélységi geológiai tárolóval. Finnország az egyetlen olyan ország, ahol érdemben folyik a leginkább problémás, nagy aktivitású radioaktív hulladékokat befogadó végleges tároló építése. Ezen kívül csupán Svédország és Franciaország rendelkezik de facto kijelölt helyszínnel.
Kapcsolódó
Még mindig nem tudjuk, mi lesz az atomhulladékunkkal
Elkészült a Radioaktív hulladékokról szóló globális jelentés, nem sok jóval kecsegtet.
Munkácsy Béla is hasonló véleményen van, bár a most készült összefoglaló inkább rengeteg pénzügyi hozadékkal járó atomhulladék-balesetekkel kapcsolatos anekdotákra épül, mint tudományos bizonyítékokra, ellentétben a fent említett jelentéssel. A szakértő megjegyzi, hogy ugyan a kiégett fűtőelemek valóban kicsik, és látszólag nem jelentenek nagy elhelyezési problémát, az életciklusra vetítve, a bányászattal és a feldolgozási fázisokkal együtt már komoly környezeti problémáról beszélhetünk. Kérdésünkre, hogy ehhez képest a napelemekhez és a szélturbinákhoz szükséges anyagok életciklusa mennyire környezetszennyező, az volt a válasz, hogy teljesen más léptékekről beszélhetünk, sokkal kevésbé jelentenek ezek problémát, mint a fűtőelemek gyártása. Előbbiekre ráadásul épül már egy egyre gyarapodó újrahasználati piac és feldolgozási háttéripar, jelenleg 80-90 százalékos feldolgozottsággal lehet számolni, a legnagyobb probléma jelenleg a turbinalapátokkal van még mindig.
Persze az atomenergia is egy dinamikusan fejlődő ágazat, több vállalkozás próbálkozik energiahatékonnyá, környezetbaráttá és átláthatóbbá tenni a folyamatokat. Az Energiaklub szakértői erről azonban nem akartak bővebben nyilatkozni, annyit viszont megjegyeztek, hogy ezeknek az ötleteknek a kivitelezhetősége kérdéses, de vannak kezdeményezések a radioaktív hulladékok és a költségek csökkentésére, valamint az energiahatékonyság javítására.
Míg általánosságban az atomenergia gyakorlati hasznáról és az energiamixben mérhető fontosságáról megoszlanak a vélemények, azt nehéz tagadni, hogy ezt az iparágat körülöleli a korrupció. Egres Dorottya, az Energiaklub szakértője felhívta rá a figyelmet, hogy a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) korábbi eredményei szerint a Paks II. például állami támogatással nem tud megtérülni, de valószínűleg a beruházással kapcsolatos korrupciós kérdésekről mindenki hallott már, mi is sokszor számoltunk be a témáról.
Óriási probléma a témában a depolitizáció is,
amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy a döntésben résztvevők számát drámaian leszűkítik, csak egy kisebb réteg szólhat bele még a szakmai szférából is a történésekbe, az átlagembereket pedig teljesen kizárják a témából annak ellenére, hogy rengeteg közpénz megy a projektbe.
A szakértő megjegyezte, hogy mivel az atomenergia kutatása rengeteg tudományterületet érint, az lenne az ideális, ha a szélesebb szakmát is bevonnák a szakértői véleményezésbe, és muszáj, hogy társadalmi párbeszéd alakuljon ki a témában.
