A Himalája indiai részén, a legközelebbi falutól négy-ötnapi járóföldre fekszik egy titokzatos gleccsertó, a Roopkund - írja a Live Science. A víz különlegessége, hogy a tóban és körülötte rengeteg emberi csont található, a maradványok a becslések alapján 300-800 embertől származnak.
A helyi erdészek 1942-ben fedezték fel a bizarr tavat, azóta sem tudni, hogy mi a roopkundi csontok története.
Egy 2019-es tanulmány tovább bonyolította a helyzetet, az adatokból ugyanis kiderült, hogy legalább 14 elhunyt nem Dél-Ázsiából származott, genetikailag inkább a modern Kelet-Mediterráneum lakóihoz álltak közel.
Ezen csontok jóval fiatalabbak voltak, mint a tó többi maradványa. Úgy tűnik, a 14 érintett az 1800-as években halt meg. Egy lehetséges magyarázat, hogy a csoport egy különleges közép-ázsiai néphez, a kalasokhoz tartozott, akik részben Nagy Sándor hadseregétől eredeztethetőek. Genetikai adatok ugyanakkor nem igazolták ezt a felvetést.
A The New Yorker a közelmúltban átfogó cikkben járta körbe a kérdést, hogy mit kereshettek a Földközi-tenger térségéből származó személyek a Himalája ezen eldugott pontján. Utóbb Agustín Fuentes, az új-mexikói School for Advanced Research munkatársa egy YouTube-előadásban is beszélt a témáról.
A csontvázak többnyire fiatal felnőttektől származnak, akik több hullámban, több évtized vagy évszázad alatt haltak meg. A tónál húzódik Nanda Dévi, Párvati hindu istennő egyik megjelenési formájának zarándokútja. A helyiek szájhagyománya alapján egy távoli király egyszer feldühítette az istennőt, aki szárazsággal sújtotta országát. Hogy elnyerje bocsánatát, az uralkodó zarándokútra kelt, és a Roopkund mellett is elhaladt. A király azonban komoly kísérettel, táncosokkal és egyéb luxussal érkezett, így Nanda Dévi jégesőt küldött a csoportra, amelynek minden tagja meghalt.
A kutatók szerint a történetnek lehet valóságalapja: több koponyán tompa traumától eredeztethető sérüléseket mutattak ki. Lehetséges, hogy az érintettekre valóban halálos jégeső zúdult, a legtöbben viszont valószínűleg hipotermia miatt haltak meg. A szakértők arra gyanakodnak, hogy a csontvázak olyan emberektől származnak, akik feljebb, a közeli gerincen haltak meg, holttestük viszont később legurult, vagy kisebb lavinákkal került a tóba.
Korabeli források nem árulkodnak arról, hogy kik lehettek az 1800-as évek halottai.
A legjobb módszer a történetük megismerésére a genetikai vizsgálat, érdemes azonban kiemelni, hogy az elmúlt 200 évben jelentős vándorlások történtek, így nem lehet precízen megállapítani, hogy honnan jöttek az utazók. Fuentes szerint az is elképzelhető, hogy valójában nem a Földközi-tengertől érkeztek, csak genetikailag közel álltak a térség lakóihoz. Igaz, nem csak DNS-hez köthető bizonyítékok támasztják alá a csoport idegen származását, úgy tűnik, a 14 titokzatos személy más étrendet fogyasztott, mint a többi elhunyt.
Amikor a csoport tagjai meghaltak, a földközi-tengeri régió keleti része az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt. Mivel a jelek alapján az elhunytak nem tengeri táplálékot fogyasztottak, valószínűleg a partoktól távolabb éltek.
A The New Yorker cikke szerint a Roopkund rejtélye részben annak tudható be, hogy eddig viszonylag keveset vizsgálták a tavat. Lehetséges, hogy idővel megindulnak azok a kutatások, melyek segíthetnek jobban megérteni a tó történetét.
