A Király utca 40. a fővárosi ingatlanfejlesztések állatorvosi lova: a Pest egykori, a Zsidónegyed határán nyújtózó főutcáján állt, Hild József tervei szerint 1844-re megvalósult bérházra 2006-ban mondták ki a halálos ítéletet, az Autóker Holding Rt. által megkezdett
bontását azonban a civil szervezetek egész sorának munkája és tiltakozása sikeresen megállította.
A Király utca sosem volt Budapest legelegánsabb utcája, de a helyzet a bulinegyed népszerűségével romlott. A nyári csúcsban vettük végig, hogyan mutat rá a Király utca Belső-Erzsébetváros hibáira.
Ekkor azonban már késő volt: a tető nélkül álló háromemeletes sarokháznak addigra megsérült a födéme, az ingatlanfejlesztő pedig egyáltalán szándékozott állagmegóvásra, vagy visszaállításra költeni, további bontás pedig (a 38. számú háznak köszönhetően) a műemléki környezetnek minősülés miatt nem történhetett.
A házról röviden
A textil-nagykereskedő Robitsek József megrendelésére 1844-ben két emelettel megszületett ház aljában működött a később Krúdy Gyula egyik törzshelyévé vált Wiener Bierhaus, amit az író látogatásainak idején már hosszú évtizedek óta a Gundel család vezetett.
Az épületre később újabb szint, 1935-ben pedig némi átalakítás után erkélyek kerültek, számtalan reformkori érték megmaradt azonban a kétezres évekre is: az 1848-as forradalom eseményeiről suttogó lakókat is látott kovácsoltvas rácsok, függőfolyosók, illetve a klasszicista lépcsőház.
A lassú pusztulásnak végül a födémek egyikének leszakadása vetett véget, így azt 2014. augusztus 20-án életveszélyesnek nyilvánították. A cég a következő évbe ezért engedélyt kapott a földszintig való visszabontásra, azzal a kikötéssel, ha az épület homlokzatait visszaépítik.
A K40 névre keresztelt, The Most Exciting Address, azaz A legizgalmasabb cím szlogennel promózott - addigra már rég az egykori Autóker-vezér Ehud Amir új cége, a Marina Partot, a Gozsdu-udvart, illetve számos társasházat is megálmodó, Virgin-szigeteki és panamai offshore-hátterű Triholding kezébe került - projektet a befektető előbb 2017-ben, majd 2018 őszén kívánta lezárni, hivatalos oldalukon pedig a következőt ígérték:
A beruházás során épülő 106 lakás a környékhez és a lehetőségekhez méltó kialakítással készül. A projekt egyik különlegessége, hogy a HILD József által tervezett eredeti homlokzat visszaállításával újul meg az épület, a műemléki épületrészen visszaépülnek a korábbi homlokzat díszes elemei. Az újjáépült homlokzat illeszkedik a környezetbe és a kivételezett élethelyzet érzését erősíti az is, hogy a rengeteg zöld felületet kínáló belső udvar ellensúlyozza a házon kívüli pörgős nagyvárosi életet. […] Túl a medence és tetőterasz látványos luxusán, egyedi, kényelmi funkciók is kényeztetik a lakókat. Ilyen a recepció, a 24 órás porta- és biztonsági szolgálat, a mélygarázs, fitnesz és szauna, valamint az épület földszintjén található éttermek és kávézók megléte is.
A 28-95 négyzetméter közti alapterületű lakások - köztük az eredetinél jóval magasabb tetőtérben elhelyezett luxusotthonok - azóta kis híján elkészültek, az épület pedig távolról nézve tényleg Hild idén százhetvenöt éve megszületett munkájának egykori formáját idézi - nélkülözve például a harmincas évek derekán beépített erkélyeket -, közelebb érve azonban furcsa élményben lehet részünk - főleg, ha az egyenetlenségeket kiemelő díszkivilágítás is be van kapcsolva:
A furcsa érzés a kapun belépve is folytatódik, hiszen pillanatok alatt egyértelművé válik, hogy a homlokzat mögött az elmúlt évek társasházépítésének egy újabb, indokolatlanul szűk udvart kapott képviselőjét látjuk, ahol egyáltalán nem törekedtek eredetiségre, sőt, még a minimális minőségi elvárásoknak sem felelnek meg - derül ki a spatula.hu néhány napja közzétett fotósorozatából.
Figyelemre méltó például a belső udvarról nyíló kilátás:
A szomszédos Vasvári Pál utcai telek modern épülettel való beépítésével együtt több mint száz lakásos komplexum nemsokára megnyithatja a kapuit a lakók előtt, ők, és az örökségvédők azonban nem feltétlenül lesznek megelégedve azzal, ami a falak mögött, vagy akár az utcán a ház felé sétálva várja őket.
Egyértelmű volt, hogy a bontással búcsút inthettünk a lépcsőházaknak, a kovácsoltvas rácsoknak és részleteknek, a százhetven évet túlélt ablakkereteknek és párkányzatnak, illetve a némi odafigyeléssel még biztosan menthető, vagy legalább hűen lemásolható kapunak, arra azonban tényleg csak kevesen lehettek felkészülve, hogy az építőmunkások által végzett munka minőségére minden nap emlékeztetni fog a díszkivilágítás és a súrlófény.
Az elmúlt években bulinegyeddé változott Zsidónegyed éjszakai zajterheléséről persze még egyetlen szót sem ejtettünk, pedig ez nyilvánvalóan nagyobb benyomást tesz majd a kapun belépő, és pihenni vágyó leendő lakókra, mint az, hogy az otthonuk a magyar örökségvédelem gyengeségének köszönhetően egy védendő épület romjain, ferde falakkal és komoly konstrukciós hibákkal jött létre.
Az évszázados belvárosi épített örökség elpusztítása
Az elmúlt években sorra pusztultak el, vagy kezdtek átalakulni a főváros értékes, egy ideig műemléki, vagy helyi védettséget élvező, valamint erre érdemes épületei is - néhányukról mi is írtunk:
Megmenekül a Zsidónegyed pusztulás szélére került csodája?
Az összedőlés szélére került a Palotanegyed legidősebb háza
Még most sem lenne késő megmenteni a legszebb magyar villák egyikét
Újabb védett házat bontottak le a Belváros szívében
Kerámiadoboz helyett fémhálóval szúrnak le egy terézvárosi bérházat
A helyzetről még több kép a spatula.hu Facebook-bejegyzésében látható.
