„El fogom mondani neki, hogy mit tett az apukája” – börtönben lett apa a soltvadkerti gyilkos

Nem tudom. Mit nevezünk igazságnak? Ez nézőpont kérdése. A mostani ítéletekhez képest sokallom. Sokkal komolyabb ügyekért kapnak 8 vagy 12 évet. Szegeden voltam egy olyan sráccal, aki tényleg a legmocskosabb emberölést csinálta, és csak nyolc évet kapott

- mondja az állampusztai börtönben Farkas Tamás, a soltvadkerti gyilkos, amikor arról az ítéletről kérdeztük, amelynek nyomán 15 évet kell a rács mögött töltenie. Mire beértünk a börtönbe, már sokat tudtunk annak történetéről. A helyiek mesélték, hogy a kastély és az egész birtok az 1800-as évek végén még egy Wagner Pál nevű földbirtokosé volt. Az öregúr egyszer korábban jött haza a vadászatból, és rajta kapta fiatal feleségét a lovászfiúval. Megölte mind a kettejüket, amiért 13 év kapott. Végrendeletében az államra hagyott mindent, azzal a feltétellel, hogy olyan börtönt kell kialakítani, ahol mezőgazdaságban dolgoztatják a rabokat. Ez így is van a börtön alakulása, 1884 óta.

Ebben az intézményben raboskodik Farkas Tamás, akivel az emeleti könyvtár melletti szobában ülünk le beszélgetni.

Az első hat hónap nagyon rossz volt. Az is megfordult a fejemben, hogy öngyilkos leszek. Utána kezdtem elfogadni, hogy bármit tehetek, innen akkor sincs menekvés. Úgy tizenöt évet könyveltem el magamnak. Közben megvolt az első fok, ahol 17 év fegyházat kaptam. Fellebbeztem, így lett végül 15 év, de nem fegyház, hanem börtön, ami azért lényegesen jobb

- vág bele. A férfit három hónappal ezelőtt helyezték át Állampusztára. Mivel még nem telt el annyi idő, hogy rá lehessen bízni körleten kívüli feladatokat, ezért csak akkor hagyhatja el a zárkáját, amikor sétálni viszik.

Kapcsolattartás szempontjából mindenképp jobb itt, mert nem messze lakom. A többi pedig majd kiforrja magát. Szegeden annyiból volt jó, hogy ott egy állandó közösség volt a zárkában. Mivel ez fogház, ezért itt folyamatosan cserélődik a mezőny

- magyarázza.

A fiatalember és a bátyja korábban is követett el kisebb lopásokat. Arra a kérdésre, hogy miért olyan nyugdíjas beteg férfit támadtak meg, akinek alig volt pénze, így válaszolt: "Volt neki állítólag. A bátyám kapott valakitől egy fülest, hogy hol van a pénz." Az idős beteg férfit 300 ezer forintnyi ingóságáért ölték meg. Farkas Tamás azt állítja, csak a helyszínen mondta el neki a bátyja, hogy ölnie kell. Erre így emlékszik:

Nekem úgy állították be ezt az egészet, mint egy üzletet. Mivel én nem cigányok között nőttem fel, azt mondták, hogy majd ők megmutatják milyen a cigányság élete és egy üzletkötés. Elmentem, és a végén kiderült ugye, hogy ez nem üzlet, hanem valami más. A helyszínen mondta el a bátyám, hogy mit kell tenni. Kétszer is visszakoztam, ekkor a bátyám lekevert egy-két sallert. Azt mondta, hogy ha a családba akarok tartozni, akkor meg kell ölnöm. És akkor hozzá nyúltam én is a sértetthez. Igaz, hogy a fejére ütöttem rá, de olyan ponton, hogy az maximum nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott volna. Ezzel nem lett volna baj, mert csak elszédült tőle. Csak a hülye bátyám, amikor felkelt, megfogta a féktárcsát és szó szerint halálra verte. Korábban takarított és füvet nyírt nála, attól félt, hogy felismeri.

Farkas Tamás azt állítja, hogy csak a gyilkosság előtt két héttel ismerte meg a bátyját és az édesanyját, aki falazott nekik:

Állami gondozásban nőttem fel. Ott hagytak a kórházban, amikor megszülettem. Kétéves koromig csecsemőotthonban voltam, kétéves koromtól négyéves koromig pedig nem tudom, hogy hol. Négyéves koromtól tizennégy éves koromig nevelőszülőknél helyeztek el Kiskunfélegyházán, de onnan el kellett jönni, mert a nevelőapám elkezdett inni, és volt egy késeléses dolog. Hatan voltunk állami gondozott gyerekek, az eset után pedig elhelyeztek bennünket mindenfelé. Innen kerültem Kecelre. Ott fejeztem be az általános iskolát, és elvégeztem a pincér valamint a kertész szakmát. Az iskola befejezése után bevillant, hogy azért csak kíváncsi vagyok a családomra, kik azok, hogy élnek, és mi van velük. Utána két héttel történt az eset.

Farkas Tamás azt mondja, már korábban is próbáltak vele kapcsolatba lépni a vér szerinti rokonai, de nem foglalkozott velük az életvitelük miatt. Mikor megkérdeztük tőle, hogy miért tette a megfelelési kényszerből, vagy azért mert tartozni akart valahova, így felelt:

Nem tudom, tényleg nem. Tartozni ugyanis már tartoztam valahova. Én arra voltam kíváncsi, hogy miért dobtak el. Rajtam kívül ugyanis még öt vér szerinti testvérem van. Ha öt ember elfért egy asztalnál, akkor a hatodik miért nem fért el? Arra akartam leginkább választ kapni, hogy mi volt az oka annak, hogy nem vittek haza a kórházból. Persze nem kaptam rá választ. Anyám egy pénzéhes nő, sokszor kenyerük se volt. Szerintem azért történt ez az egész, mert nem tudták lehúzni tőlem azt a pénzt, amiből vettem a házamat.

A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés óta a Farkas testvérek csak egyszer beszéltek egymással.

Öt év után a bátyám kért egy házi beszélőt a Csillagban. Azt mondta, hogy vállaljam magamra az egészet, és őt is meg az édesanyámat is dobjam ki az ügyből. Felálltam és otthagytam. Azóta megszakítottam vele minden kapcsolatot

A sors fintora, hogy korábban Farkas Tamás édesapja is az állampusztai börtön lakója volt. Találkozni viszont egyszer sem találkoztak.

Édesapámat soha nem láttam. Igazából csak annyit tudok róla, amit az ismerőseim meséltek, akik bekerültek Szegedre: apám 2010-ben szabadult. Állítólag újra nősült és van már egy gyereke is

- teszi hozzá. Farkas Tamás a szakmunkásképző elvégzése óta van a rácsok mögött. A jogerős ítélet szerint csak hét év múlva, 2025-ben szabadul. Abban bízik, hogy a jó magaviselete miatt feltételesen ennél hamarabb, már 2020-ban kiengedik. "Negyvenhárom dicséretem van eddig. Ez kimagaslónak számít. Mindent megteszek azért, hogy hamarabb kiengedjenek" - mondja bizakodva, majd elmondja, hogyan éli meg azt, hogy a börtönben kell felnőnie:

Idebent leérettségiztem és elvégeztem egy villanyszerelői gyorstalpalót. Volt lehetőség arra, hogy elvégezzek egy szobafestői tanfolyamot is, így arra is beadtam a jelentkezésemet. De ez csak egy mentőöv lesz. Annyi időm volt, hogy megtanultam fénykép minőségűre rajzolni. El szeretnék végezni egy művészeti iskolát. Rajztanár szeretnék lenni. Ez az egész maximum arra volt jó, hogy benőtt a fejem lágya. De ez a tíz év nagyon hiányozni fog az életemből. Mind a mai napig keresem a választ arra, hogy miért kellett ennek így történnie.

A férfi elmondta, hogy a reintegrációs programnak köszönhetően már többször is hazamehetett hétvégére a jó magatartása és a több tucat dicséret miatt. Egy ilyen alkalommal összefutott az azóta már kiszabadult anyjával. Erről így beszélt:

Láttam, amikor mentem hazafelé, de inkább elfordítottam a fejem. Nem gondoltam arra, hogy odamenjek hozzá és megkérdezzem, hogy miért vitt ebbe bele. Egyszer már megpróbáltam kideríteni a múltamat, ez lett a vége. Még egyszer nem fogom elkövetni ezt a hibát. Annyit sem akarok vele társalogni, hogy szia, vagy helló. De a bátyámmal sem. Az édestestvéreim közül csak az egyik öcsémmel tartom a kapcsolatot. Ő is olyan beállítottságú, mint én. Az egész Farkas famíliából ketten lógunk ki a sorból.

Farkas Tamás egy ilyen hétvégi jutalom eltávozás alatt ismerte meg a jelenlegi párját, akitől gyereke is született.

Dér Heni koncert volt a városban. Az első sorban csápolt, oda mentem hozzá, hogy hátha… Azóta együtt vagyunk, és 11 hónappal ezelőtt megszületett a kisfiúnk, Jonatán. A párom egyelőre anyunál, jobban mondva a nevelő anyámnál lakik. Kezdő szülő, ezért anyu és a mama is segít neki. Nagyon nagy erőt ad az, hogy tudom, hogy biztonságban vannak, és meg van mindenük. Nem azt mondom, hogy kolbászból van a kerítés, de semmiben nem szenvednek hiányt

A legtöbb lány valószínűleg azonnal faképnél hagyta volna a férfit, ha megtudja, mit követett el. Farkas párja azonban valamiért bízik a férfiban:

Ő is egy balhésabb családban nevelkedett. Annyira balhésak, hogy börtönben is legyenek. De a rendőrök állandóan ott vannak náluk is. Elmeséltem neki a történteket. Oda adtam neki az 1300 oldalas nyomozati aktát, hogy olvasgassa, és hogy ha úgy gondolja, akkor majd visszatérünk rá. Megmondtam neki, hogy mikor mehetek majd haza legközelebb, és várt rám. Úgyhogy elfogadott. Lehet, hogy miatta kellett bekerülnöm. Ha nem kerülök be, akkor nem megyek eltávozásra és biztos, hogy nem megyek el Dér Heni koncertre, és nem ismerem meg. Most így gondolkozom.

Farkas Tamás azt állítja, hogy a bíróságon már bocsánatot kért egyszer a megölt férfi családjától. De ezt úgy is szeretné egyszer megtenni, amikor nincs rajta a bilincs:

Próbáltam megkeresni a családját, de nem találtam. De tudom, hogy van neki, mert a helyszíni kihallgatáson ott volt a testvére vagy a fia. Már nem is tudom, hogy mi volt az arcán, de szerintem ő hitt nekem, hogy én ezt nem akartam. A tárgyaláson sem úgy nézett rám, mint a bátyámra. A legutóbbi alkalommal elmentem a ház felé, és letettem egy gyertyát a kapuhoz. Tudom, hogy nem hozom vissza azzal, hogy gyertyát gyújtogatok, de a mai napig visszafordítanám a dolgot, ha lehetetne. Szeretnék egyszer leülni a családdal egy kávéra vagy egy üdítőre és megbeszélni a miérteket. Biztos, nem néznének rám jó szemmel, mert ez is cigány, gyilkos, meg börtönben van. Azt szeretném, hogy megismerjenek, és lássák, hogy nem olyan vagyok, mint a többi. Ez a mai napig egy vágyam. De, hogy mi lesz belőle, nem tudom, mert ez nem csak rajtam, hanem rajtuk is múlik.

A férfit még csak pár hónapja helyezték át Állampusztára, ezért még sokat kell tepernie ahhoz, hogy kiérdemelje azt, hogy hazaengedjék. Olyannyira, hogy jelenleg nemhogy eltávozásra, de még családi beszélőre sem mehet:

Egyelőre csak plexin keresztüli beszélőre jöhetnek be hozzám a biztonsági intézkedések miatt. Azt kértem a páromtól, hogy amíg nem mehetek családi beszélőre, addig ne hozzák be a picit. Minek szenvedjek, hogy még csak meg sem foghatom. Egyébként volt már a kezemben, altattam és pelenkáztam is.

Farkas azt mondja, sokkal könnyebb volt elviselnie a börtönt, amíg nem született meg a kisfiúk, Jonatán. Mint mondja, szeretne minél több időt vele tölteni, ezért mindent megtesz azért, hogy hamarabb szabaduljon. Attól pedig egyáltalán nem fél, hogy nem tud majd visszailleszkedni a társadalomba:

Nem félek, hogy mi lesz velem, ha kikerülök. Már most kaptam munkaajánlatokat. Előtte sem bűnöző életet folytattam, és ezután sem azt fogok.

A beszélgetés végén megkérdeztük a 15 éves börtönbüntetését töltő férfit, elmondja-e majd a fiának, mit művelt, vagy megpróbálja inkább elhallgatni majd a gyilkosságot, erre így felelt:

Úgy fogom fel, hogy ez az élet iskolája nekem, és tudom, hogy milyen jövőt nem szabad biztosítani majd a gyerekemnek. Tudom, hogy min mentem keresztül a 26 év alatt, és annak az ellenkezőjére fogok törekedni, hogy neki ne legyen ilyen problémája. Jonatán még csak 11 hónapos. Ha feltételesen kiengednek, akkor nem is fog emlékezni erre az időszakra. Tehát nem nagyon fogja érezni a hiányomat. Aztán meg éjjel nappal vele akarok lenni. Ha pedig eljön az ideje, akkor azt is el fogom neki mondani, hogy mit tett az apukája.