Nem kell sok a boldogsághoz, mondja Elena, a Ciolpani településen található különleges ház tulajdonosa.
És, ha megnézed ezt a házat, rájössz, hogy igaza van. Elena a férjével, Doruval, és három gyerekükkel, két évvel ezelőtt hihetetlen kalandba kezdett, amikor megvásároltak egy telket Bukarest közelében, és amíg tartott az építkezés, egy sátorban éltek.
Nehéz időszak volt ez, mivel az idő közben hidegre fordult, mielőtt a ház felépült volna, és a gyerekek meg is hűltek.
De annál nagyobb volt az öröm és az elégedettség, amikor végre befejezték a munkálatokat, és a család tagjai érezték, hogy mindannyian hozzájárultak ehhez a maguk módján.
Nem csak ők lehetnek elégedettek, hogy teljesült az álmuk, a történetük minket is ösztönöz, és meggyőz arról, hogy igenis lehetséges: megkaphatjuk álmaink otthonát, harmóniában élhetünk a természettel, és gyermekeink öröme, valamint a saját munkák gyümölcse elegendő ahhoz, hogy boldogok legyünk.
A spiritualitás kérdésével foglalkozva, azt kutatva, Elena és Doru érdekes időszakokat éltek át. Volt egy nagy, gyönyörű, emeletes villájuk, de furcsamód, miközben a családjuk gyarapodott - hiszen három gyerekük született, Andrei, Alexandru és Sofia - azt tapasztalták, hogy valami egészen másra vágynak.
Elena azt mondja, mindig is valami egyszerűre vágyott, úgy is mondhatni, valamire, ami a lehető legközelebb visz Istenhez. Amikor pedig elolvasta Constantin Brâncuși, szobrász szavait, úgy érezte, végre sokkal jobban megértette, mi is ez pontosan:
"Az egyszerűség önmagában nem cél, de akaratlanul is az egyszerűhöz jutunk, amikor a dolgok valódi értelméhez közelítünk."
Elena nem csak megértette, de át is érezte ezeket a szavakat, amikor felépítették a saját házukat, amelyet Sáfrány Háznak neveztek el.
Elena többször is megváltoztatta a szakmáját. 2006-ban úgy döntött, belevág a tájépítészetbe, bár korábban a pénzügyben dolgozott, és szép karriert futott be. A virágok, a természet szépsége közelében pedig megálmodta ezt a házat.
A család úgy döntött, megváltoztatja az életét, hogy közelebb kerüljenek mindahhoz, ami természetes. Nem használom az ökoház fogalmát, mert ez jóval több annál.
Elena a teljes lelkét beleadta ebbe az otthonba, és nem csak ő, hanem az egész családja is. Ő így fogalmazza meg a házzal kapcsolatos gondolatait: "A Sáfrány Ház felépítése egy önismereti utazás volt, amelynek során sikerült felfedeznem és valóban értékelnem önmagamat. Megengedtem magamnak, hogy álmodozzak, játsszak a formákkal, színekkel és alapanyagokkal, hogy újra átéljem a gyerekkort sőt, talán most éltem át csak igazán. Így született meg ez a ház, az életörömből, amit a szívembe zárt férfival és a gyerekeimmel osztunk meg."
Igen, pontosan ez itt a lényeg! A tiszta életöröm! Hagyd, hogy téged is eltöltsön ez az érzés, és hozd napvilágra, mert mi értelme lenne felépíteni akár a legtökéletesebb mintaotthont is, ha nem ez az, amire vágyunk?
Általában véve, mi értelme van bármit is létrehozni ezen a világon, ha az nem az álmaink megtestesülése?
A ház felépítése interaktív folyamat volt, mondja Elena, valóságos kaland. Rengeteg érzés és emlék van a falakban, a padlóban, minden egyes fadarabban.
Ha ez a ház beszélni tudna, biztosan sok örömről, vidámságról számolna be. Elena bevallása szerint a ház mintha mindig elmondta volna neki, mi a következő lépés, ő pedig tudta, hogy meg kell hallgatnia.
Így választották ki az alapanyagokat, fedezték fel újra a hagyományos technikákat, így alakultak ki az ívelt formák, így találták meg a helyüket a színek és a dekorációk. Amíg épült a ház, mindvégig úgy érezte, hogy egy felette álló erő utat mutat neki, és inspirálja.
Például elég volt csupán egyetlen órán részt vennie egy mozaiktanfolyamon, ahhoz, hogy megértse a módszer lényegét, és a gyerekeit is megtanítsa rá, hogy együtt alakíthassák ki a mozaikkal kirakott felületeket. És valóban, minden, amit csak láthatunk, a falaktól a padlóig, az ő kezük munkája.
A ház nagyon egyszerű és kicsi, mégis csodálatos. A belső tér nem nagyobb 60 négyzetméternél, és az épület teljes területe összesen 81 négyzetméter.
Az alaprajza négyzet alakú, mindegyik oldalon 9 méter hosszú. Tartozik hozzá egy tágas, 34 négyzetméteres terasz is, amely a kertre és a melléképületekre néz, a kenyérsütő tűzhelyre, a kis műhelyre, ahol Elena bútorokat fest, és a nádfedelű kerti pavilonra.
A három gyerek (kilenc, hét és öt évesek) egy hálószobán osztozik, a másik háló a szülőké, és itt találtak helyet az íróasztalnak is.
Középen folyosó fut végig, ebből nyílik az összes szoba, a két hálószobán kívül van még egy fürdőszoba, egy kamra és egy konyhával egybenyíló nappali.
Bár kívülről nem látszik, padlás is van, a gyerekek különösen szeretnek itt olvasni és játszani.
Most pedig beszéljünk a végső simításokról, a dekorációról és a bútorokról. A ház kő alapra épült, és gyantás puhafát használtak a szerkezetéhez. A falak vályogtéglából készültek, ezt földdel vakolták, a mennyezetet is beleértve, és végül mésszel festették le.
Minden szükséges elektromos- és hőtermelő eszközzel el van látva, a fűtéshez pedig elengedhetetlen a konyhai tűzhely is, amelynek a hőjét nem pazarolják el, hanem a fűtőtestekbe irányítják.
A padlás szigetelése földből és bazaltgyapotból áll (ahogy azt a faszerkezetű épületek esetében a törvény is előírja).
Nézd csak meg a végeredményt, a lekerekített formákat a belső tér asztalos munkáiban, a kézzel festett ablakokat, a kerámiából és apró, dekoratív kavicsokból rakott mozaikokat.
Fotók: Dragos Boldea
