A Központi Statisztikai Hivatal idén ötödszörre készítette el a Környezeti helyzetkép című kiadványt, melyben részletesen bemutatják a környezeti elemek helyzetét, a víz, a levegő, a föld és az élővilág statisztikai adatai mellett a környezetünk állapotát és erőforrásait nagymértékben érintő, hulladékra és energiára vonatkozó információkat is, továbbá összefoglalták a klímaváltozás és környezetvédelmi jellegű adók fontosabb adatait is.
A több mint 100 oldalas dokumentumból megpróbáltuk kigyűjteni a legérdekesebb és mindennapi életünkben legnagyobb jelentőséggel bíró statisztikákat.
Arzénes víz, csökkenő fogyasztás
A kiadvány részletesen foglalkozik Magyarország vízkészletével és vízhasználatával.
Ebben a kategóriában az egyik legszembetűnőbb adat, hogy hazánkban 2000 és 2014 között az egy főre jutó éves közüzemi lakossági vízfogyasztás csaknem 18 százalékkal csökkent, ami a KSH szerint alapvetően három tényezőnek tudható be:
- az emelkedő vízáraknak;
- a csatornázott területeken a szintén jelentős közüzemi szennyvízelvezetési díjnak;
- valamint az ezek hatására terjedő saját kutas vízellátás miatt.
Hozzáteszik, 2015-től enyhe emelkedés következett be, valószínűleg az aszályos nyári időszakok miatt.
A másik figyelemfelkeltő statisztika a vízminőséggel kapcsolatos. Ugyan a víz fizikai, kémiai és ökológiai tulajdonságainak összességéből adódóan nincs olyan egyetlen mutatószám vagy módszertan, ami a vízminőség meghatározására alkalmas lenne, ezért a KSH az utóbbi években kiemelt fontosságú arzén ivóvízminőségi paramétert vizsgálta a lehetséges mintegy nyolcvanból.
A szervetlen arzén az emberi egészség szempontjából rákkeltő és mérgező hatású. Elsősorban ivóvízzel és táplálékkal kerülhet az emberi szervezetbe. A vizek arzéntartalma a vízadó geokémiai rétegek sajátosságai szerint természetes eredetű.
A kiadvány szerint Magyarország sokat fordít a szolgáltatott közüzemi ivóvíz arzénszintjének csökkentésére, de a legmagasabb mért értékek sok településen átlépik a fenti határértéket. A termelt ivóvíz arzéntartalma elsősorban a Dél-Alföldön, főleg az artézi vizekben meghaladja a 10,0 µg/literes európai küszöbértéket, amit tökéletesen szemléltet az alábbi térkép is.
A legrosszabb levegőjű utcák
Az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat segítségével az ország 54 automata és 178 manuális mérőpontján rendszeresen ellenőrzik a levegő minőségét, ezeknek az adatoknak a segítségével állapították meg, az ország mely területein a legszennyezettebb a levegő.
2017-ben a vizsgált szennyezőanyagok közül a következő mérőállomásokon regisztrálták a legnagyobb levegőszennyezettségi értékeket:
- Sajószentpéter, Sport utcában 2,5 mikron és az az alatti átmérőjű részecskékből,
- Miskolc, Alföldi utcában 10 mikron és az az alatti átmérőjű részecskékből,
- Mosonmagyaróvár, Gulyás Lajos utcában ózonból,
- Miskolc, Lavotta utcában kén-dioxidból,
- Budapest, Erzsébet téren nitrogén-dioxidból,
- Pécs, Szabadság úton nitrogén-oxidokból.
A dokumentumban kiemelik, hogy a légszennyezettségre a földrajzi, domborzati viszonyok és az időjárás is jelentős hatással vannak. Például egy medencében száraz és szélcsendes időjárás során lényegesen magasabb lehet az adott szennyezőanyag koncentrációja ugyanolyan kibocsátás mellett, mint egy hegycsúcson szeles és csapadékos időjárási viszonyok esetén.
Sok az új autó, a szarvasmarha épp elég
A helyzetkép külön kitér a klímaváltozás kérdésére is.
Az olyan emberi tevékenységeket, amelyek klímaváltozást okoznak, hajtóerőknek nevezzük. Ilyen a háztartások egy főre jutó energiafogyasztása is, amely 2014 és 2016 között 13 százalékkal emelkedett Magyarországon a fizikai energiaáramlási számlák adatai alapján. Ez a növekedés azért is kirívó, mert az unióban csak 4,9 százalék volt.
Érdekes a magyar szarvasmarha-állomány alakulása is, amely 2016-ban a teljes hazai metánkibocsátás 22 százalékáért volt felelős, és mivel 1 tonna metán 25-ször nagyobb arányban felelős az üvegházhatásért, mint 1 tonna szén-dioxid, ez is fontos indikátor a klímaváltozás mérésénél.
2000-re a magyarországi szarvasmarha-állomány az 1987. évi érték kevesebb mint felére csökkent, ugyanakkor az állomány 2011-től növekvő trendet mutat. Igaz, 2017-ben az ezer lakosra jutó szarvasmarha-állomány uniós átlagértéke (173 darab/ezer lakos) a magyarországinak (89 darab/ezer lakos) közel duplája volt, tehát összességében jól teljesítünk ebben a mutatóban.
Ami az ember által okozott környezetszennyezést illeti, a Magyarországon forgalomba helyezett új személygépkocsik egy km-re eső átlagos szén-dioxid kibocsátása csökkenő trendet mutat (2017-ben 125,6 g CO2/km), de továbbra is magasabb, mint az uniós átlag (118,5 g CO2/km), sőt közel van a legmagasabb, Németországban és Lengyelországban mért értékekhez (127g CO2/km feletti).
Több az erdő, de rosszabb
További érdekességek derültek ki a kiadványból az erdőterületek alakulásával kapcsolatban, ami alatt művelési ágtól függetlenül az 1500 négyzetmétert meghaladó, erdei fákkal és cserjékkel borított, erdőgazdálkodással hasznosított területet értjük.
Erdőterületeink furcsa kettősséget mutatnak. Bár 2000 és 2017 között az erdőtelepítések, fásítások nyomán az erdővel borított területek nagysága mintegy 153 ezer hektárral bővült, az ország erdősültsége 19,2 százalékról 20,9 százalékra nőtt,
a hazai erdők egészségi állapota - a levélvesztés mértéke alapján - 2012 óta folyamatosan romlik.
2017-ben a mintavételi eredmények alapján az erdők 30 százaléka tünetmentes, 29 százaléka veszélyeztetett (gyengén károsodott), szemben a 2012. évi 60, illetve 18 százalékos értékekkel. A közepesen károsodott egyedek száma is tovább nőtt az előző évekhez képest, arányuk mostanra meghaladta a 30 százalékot.
És ha ez nem lenne elég: az erősen károsodott fák aránya 2,5 százalékról 8 százalékra emelkedett. Az elhalt fák aránya számottevően nem változott, 2017-ben 2,1 százalék volt.
Kiemelt kép: MTVA/Bizományosi: Nagy Zoltán
