A merénylőnek mindegy volt, csak koronás fő legyen. Tudta, hogy a császárnét nem kíséri testőrök hada. Egy anatómiai atlaszból tudta meg, hogy hol van az ember szíve, hogy biztosra mehessen.
A legszeretettebb királynénk volt, akinek kultusza halála után 125 évvel sem csillapul. Legendákat beszélnek szépségéről, műveltségéről, szabad szelleméről, a magyarok iránti tiszteletéről. Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő, I. Ferenc József Habsburg császár és magyar király felesége, akit máig Sissiként emleget világ, írók, filmesek tucatjait ihlette meg szenvedélyes egyéniségével, de boldogtalanságával is, amely egyfelől a bécsi udvar rideg légköréből, másfelől pedig az önmagával való örök elégedetlenségből fakadt. Szomorú életének egy olyan gyilkosság vetett véget, amelynek csak véletlenül lett ő az áldozata.
Romantikus történetek is keringenek körülötte, a leghíresebb talán az Andrássy Gyula gróf magyar miniszterelnökhöz, az Osztrák-Magyar Monarchia későbbi külügyminiszteréhez fűződő, állítólag barátságon is túllépő kapcsolata.
Sissi életét számos, részben lelki eredetű betegség keserítette meg, ezen túl át kell élnie két gyermeke halálát: elsőszülött lánya, Zsófia, alig kétévesen halt meg tífuszban, és soha nem tudta feldolgozni fia, Rudolf öngyilkosságát. A trónörökös halála, az 1889. január 31-i mayerlingi tragédia, amelyben osztozott vele „rangon aluli” szerelme, Vetsera Mária is, máig szintén napirenden van a gyászos szerelmi történetek és nem utolsósorban az összeesküvés-elméletek kedvelői között.
Erre utalt emlékirataiban Zita császárné, az utolsó osztrák-magyar uralkodó, IV. Károly özvegye is. James és Joanna Bogle brit történészek két alternatívát is felvetettek az 1990-ben megjelent A Heart For Europe című kötetükben: vagy osztrák titkos ügynökök tették el őket láb alól, mert nem tetszett nekik Rudolf magyar szimpátiája, vagy pedig a francia titkos szolgálat ölte meg őket, mert a trónörökös nem volt hajlandó részt venni egy Ferenc József ellen szervezett puccsban.
Erzsébet múlhatatlan lelkifurdalást érzett fia halála miatt, mélységes depresszióba esett, szinte teljesen visszavonult a közéleti szereplésektől, utazásaiban próbált nyugtot lelni. Magyarországon utoljára 1896-ban a milleniumi ünnepségek megnyitóján járt. Mikszáth Kálmán Mater Dolorosa címen írt róla egy tárcát.
- ragadta meg az író ezt a szívszorító pillanatot.
1898. szeptember 9-én Erzsébet Genfbe utazott annak ellenére, hogy környezete nem tartotta biztonságosnak e látogatást. Ez lett a veszte. Másnap Luigi Lucheni olasz anarchista egy élesre köszörült reszelővel szíven szúrta a királynét. Valójában nem is őt akarta megölni, az áldozat csupán „jobb híján” került a merénylő látókörébe.
Lucheni egy olasz munkásnő törvénytelen gyermekeként jött a világra 1873. április 22-én Párizsban, ahová anyja várandósan elmenekült hazájából. Árvaházban nőtt fel, tízéves korától már dolgoztatták. Egész életében nyomorgott, kivételt talán csak az a három és fél év jelentett, amikor az olasz hadsereg lovasságánál szolgált. Részt vett 1896-ban az abesszíniai háborúban, ahol ki is tüntették. A merénylet előtt két évvel Svájcban telepedett le, alkalmi munkákból élt. Kilátástalan helyzete az anarchista eszmék, az uralkodó osztályok elleni féktelen gyűlölete felé terelte. A gyilkossághoz vezető legfőbb indítékot az 1898. májusi milánói munkás éhséglázadás leverése adta meg neki.
Történt ugyanis, hogy a kenyér árának sokadik olaszországi megemelésére a dolgozók több nagyvárosban utcára vonultak. Másnap a kormány Lombardia tartományra és székhelyére elrendelte a szükségállapotot, és Milánó hadtestparancsnoka, Bava Beccaris tábornok ágyúval kezdte lövetni a tömeget. A kormányjelentés szerint nyolcvanan vesztették életüket, de I. Umberto olasz király rendőrsége és katonái valóságos mészárlást rendeztek – a történetírás négyszáz-hétszáz halottról tud.
Ezután határozta el Erzsébet királyné megölését, mivel tudta, hogy a császárnét nem kíséri testőrök hada. Egy anatómiai atlaszból tudta meg, hogy hol van az ember szíve, hogy biztosra mehessen.
A korabeli sajtót is terheli némi felelősség, miután, bár Erzsébet inkognitóban utazott, a merénylet napján egy genfi lap beszámolt érkezéséről. Miután Lucheni megbizonyosodott arról, hogy a tó partján sétáló két napernyős hölgy egyike az osztrák császárné, fellökte őt, majd szíven szúrta. Ki tudja, meg lehetett-e volna menteni Sissi életét, ha nem ragaszkodott volna élete utolsó pillanatáig karcsúságának látszatához. Olyan erősen befűzték a derekát, hogy nem is vette észre, hogy megsebezték. Azt hitte, hogy a támadó csak ki akarta rabolni. Még saját lábán szállt fel a sétahajóra, hogy kirándulni induljanak, és ott esett össze. Sztáray frófnő kénytelen felfedni útitársnője kilétét a kapitánynak, azonnal visszafordultak és a királynét szállodájába, a Beau Rivage-ba vitték, de mire az orvos megérkezett hozzá, már halott volt, gyakorlatilag elvérzett. Talán, ha azonnal kórházba szállítják, még meg lehetett volna menteni. Sztáray grófnő szerint Sissi utolsó mondata magyarul hagyta el a száját: „Mi történik velem?”.
És idézzük ismét Mikszáthot, aki így búcsúzott tőle 1898. szeptember 11-én a Magyar Hírlapban:
Luchenit percekkel a merénylet után járókelők fogták el és adták át a rendőrségnek. A terrorista egy pillanatig sem tagadta tettét, sőt, büszke volt rá. 1898. november 10-én életfogytiglani börtönre ítélték, bár ő maga szerette volna, ha kivégzik, de a genfi kantonban nem volt halálbüntetés. Tizenkét évi raboskodás után akasztotta fel magát a genfi cellájában.
A gyilkosság azonban nem csupán Sissi mítoszát emelte még magasabbra, hanem a nemzetközi bűnüldözés történetében is mérföldkőnek számított. A merénylet után két hónappal, 1898 novemberében nemzetközi anarchistaellenes kongresszust rendeztek Rómában, amelyen az anarchizmust úgy határozták meg, mint „minden olyan cselekedetet, amely erőszakos eszközökkel akarja lerombolni a társadalom rendjét”. A résztvevő államok küldöttjei megegyeztek abban, hogy a jövőben megfigyelés alatt tartják az anarchista szervezeteket, megakadályozzák a propagandájuk terjesztését, és korlátozzák a cselekedeteikről szóló hírek megjelenítését a sajtóban. Egyezség született arról is, hogy az államfők elleni merényleteket ezentúl halálbüntetéssel szankcionálják. A konferencián részt vevő huszonegy európai állam között volt Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, a Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia is. Ekkor vette kezdetét az a nemzetközi együttműködés az egyes államok rendőrségei között, amely két évtizeddel később, 1923-ban az Interpol, a világ elsőszámú nemzetközi rendőrségi szervezetének bécsi létrehozásához vezetett.
Sissi legendájához nem kis mértékben járult hozzá Ernst Marischka 1950-es években készült trilógiája Romy Schneiderrel a címszerepben, 1972-ben a nem kevésbé tragikus sorsú színésznő eljátszotta Erzsébetet Luchino Viscontinak Bajor Lajos királyról szóló filmjében, a Ludwigban is, nem utolsósorban azért, hogy némileg árnyaltabb képet mutasson Erzsébetről. A későbbi alkotások már nagyobb hangsúlyt fektettek Sissi félelmeire, frusztrációira, a legkegyetlenebbül a Fűző című, 2022-es osztrák-német alkotás, amely Vicky Krieps megrázó alakításával még az Oscar-jelöltek közé is bekerült.
