Mint az Állatorvostudományi Egyetem gólyatáborában ismét bebizonyosodott, e rendezvények szervezői között ugyan továbbra is akadnak olyanok, akiknek a mai napig sem sikerült hozzászokniuk, de a nők Magyarországon már 125 éve járhatnak egyetemre.
Az első magyar állatorvosnő, Simonyi Erzsébet 1937-ben szerezte meg diplomáját.
1895-ben az egyetemek (humán) orvosi, gyógyszerészeti és bölcsészeti karai nyíltak meg a hallgatónők előtt. 1918-ban a Károlyi-kormány az összes világi karra bejutást biztosította a nőknek, 1920 után a konzervatív politikai vezetés azonban igyekezett őket a felsőoktatásból kiszorítani. A már 1787 óta létező hazai állatorvosképzésben nem volt korábban precedens hallgatónő felvételére: Simonyi (Schwartz) Erzsébetnek jutott az úttörő szerepe. Életét Orbán Éva állatorvosi könyvtáros, valamint Kozák Péter lexikonszerkesztő, tudománytörténész írásaiból ismerhetjük meg. Orbántól azt is megtudjuk, hogy a világon az első állatorvosnőként az ír Aleen Custot tartják számon. Cust 1900-ban végezte el az állatorvosképzést, de hazája állatorvosi kamarája csak 1919-ben fogadta tagjai közé.
Schwartz Erzsébet 1915. július 21-én született Budapesten. Apja, Schwartz Emánuel Angyalföldön praktizált állatorvosként. A lány 1933-ban kitűnő érettségit tett, de a numerus clausus miatt nem vették fel a (humán) orvostudományi karra. Jármai Károly professzor javaslatára egy évet a József Nádor Műszaki Egyetem és Gazdaságtudományi Egyetem állatorvosi osztályán töltött rendkívüli hallgatóként. Sikeres eredményei lehetővé tették volna, hogy átiratkozzon a humán orvosi karra, de végül ezt nem tette meg: 1937-ben állatorvosi diplomát, két évvel később pedig állatorvosdoktori címet szerzett. E dátumokkal nem voltunk különösebben lemaradva világviszonylatban: az USA-ban működő ötezer állatorvos közt 1939-ben 31 nő volt (mára 56 százalékra nőtt az amerikai állatorvosnők aránya).
Kapcsolódó
A diplomás nők is nehezményezhetik Kornis Gyula szobrát
A Vácott szobrot kapó kultúrpolitikusnak a numerus clausus ugyan nem volt ellenére, a nők egyetemi tanulmányai ellen azonban hevesen ágált.
A konzervatív ellenállással dacoló (és a dicséretekkel hírhedten fukarkodó, de őt elismerő) témavezetője, Kotlán Sándor maga mellé vette volna, azonban Simonyi (hiába beszélt és olvasott szakirodalmat három idegen nyelven) származása miatt nem maradhatott az egyetemen, csak magánállatorvosként tevékenykedhetett.
A háború után a Magyar Állatorvosok Szabad Szakszervezetének titkára, majd főtitkára lett. 1948-tól a Phylaxia oltóanyaggyárban kezdett dolgozni.
Nemcsak az első állatorvosnő volt Magyarországon, hanem az első olyan nő is, aki tudományos kutatóintézetet irányított,
1952-től 1971-ig volt az Állatorvosi Oltóanyag-ellenőrző Intézet igazgatója. Széles körben publikált, jelentős eredményeket ért el a kutyák fertőző májgyulladása, a sertéspestis és a szarvasmarha vírusos hasmenésének gyógyítása terén. Nyugdíjba vonulása után kandidátusi címet szerzett, ezzel ő lett a magyar tudománytörténet első női kandidátusa. A szakirodalom olvasása, szaklapokba fordítása mellett az irodalmat és a művészeteket sem vetette meg, lelkes utazó és kultúrafogyasztó volt.
1993. szeptember 24-én halt meg Budapesten. Kollégái az állatorvosi szaklapokban meleg szavakkal emlékeztek meg elhivatottságáról, szívós, kitartó munkabírásáról, fegyelmezett, puritán jelleméről, hatékony szakszervezeti és vezetői munkájáról.
Magyarországon a rendszerváltás után kezdett el az állatorvostanhallgató nők száma emelkedni, és mára jelentősen meg is haladta a férfiakét. "Amikor én végeztem, akkor 100 hallgatóból 8-10 volt a lány, most pedig 75" - nyilatkozta 2018-ban az agrárszektor.hu-nak Sótonyi Péter rektor.
