Peruban óriási esőzések jöhetnek, az amazóniai esőerdőket kegyetlen aszály súlythatja, Délkelet-Ázsiában hatalmas kiterjedésű erdőtüzeket okozhat a jelenség.
Ismét felbukkant a klímaváltozás egyik legfélelmetesebb jelensége, az El Niño. A kutatók szerint a Csendes-óceán vizeit átszelő meleg áramlatot már áprilisban is lehetett érzékelni, várhatóan a következő hetekben, de legkésőbb júliusig kialakul és 55% esélyt adnak arra, hogy ezúttal rendkívül súlyos következményekkel jár, ráadásul elhúzódhat akár télig is. Mindenekelőtt félő, hogy hozzájárul a párizsi klímamegállapodásban meghatározott 1,5 C fokos emelkedés küszöbének túllépéséhez, miközben a világ egyes részein hatalmas szárazságot, másutt pedig hatalmas esőzéseket okozhat.
És akkor még nem is szóltunk a várható súlyos gazdasági károkkal. A WIRED által idézett jelentés szerint a következő években a veszteség akár 3 trillió dollárt is elérheti. Különösen érzékenyen érintheti a szegény trópusi országokat, de mint Christopher Callahan, a dartmouth-i főiskola tanára, a jelentés társszerzője figyelmeztetett, hatása az egész Földön érezhető lesz.
A cikk megerősíti azokat a korábbi kutatásokat, amelyek szerint a klímaváltozás és az extrém időjárási jelenségek rendkívüli anyagi károkkal járnak, különösen a fejlődő gazdaságok esetében. Leonie Wenz, a potsdami klímakutató intézet munkatársa szerint ahhoz, hogy optimális és igazságos klímapolitikát folytassanak világszerte, tisztába kell lennünk a klímaváltozás társadalmi és gazdasági árával, és egyre több bizonyíték van arra, hogy a felmelegedés sokkal többe kerül az emberiségnek, mint ahogyan azt korábban gondoltuk.
Amint az El Niño vizei felmelegítik a Csendes-óceánt, a trópusi országoknak kell viselniük a legdrámaibb hatásokat. Peruban például ilyenkor olyan súlyos esőzések vannak, amelyek tönkreteszik az ország infrastruktúráját, eláztatják a gabonaféléket. Normális körülmények között a Peru partjainak vizei felhozzák azokat a tápanyagokat, amelyeken a halállomány él, de ez a folyamat is lelassul az El Niñóval. Ezenkívül a tengeri hőhullámok elpusztítják a halakat és ez megfosztja az ott élő embereket egyik legfőbb bevételi forrásuktól.
A meleg áramlatnak azonban keletebbre éppen az ellenkező hatása lehet: kegyetlen aszállyal sújthatja az amazóniai esőerdőket, amelyeket már így is megtizedelt az emberi terjeszkedés és az egyre gyakoribb erdő- és bozóttűz.
A Csendes-óceán másik oldalán is pusztíthat szárazság. Callahan szerint különösen veszélyeztetett lehet Indonézia és Ausztrália, emlékeztetve arra, hogy 1998-ban az El Niño nyomán Délkelet-Ázsia nagy részén hatalmas kiterjedésű erdőtüzek volt, különösen az indonéz szigetvilágban. Ott ugyanis a kockázatot a szárazság és a nagy meleg mellett az is növeli, hogy hatalmas tőzeges területei vannak, amelyek, ha belobbannak, nagyon nehéz őket eloltani. Az erdőtüzek emellett jelentős mértékben növelhetik a széndioxid-kibocsátást, és ezzel is gyorsíthatják a klímaváltozást.
Bár az El Niño hatásai főleg a trópusokra koncentrálódnak, más régiók is érintettek. Az Egyesült Államok északi területei jóval melegebbek lesznek, a délnyugati államokban viszont sokkal több eső esik. Egyetlen dolognak örülhetnek a térségben, hogy az El Niño általában csökkenti a hurrikánok aktivitását az Atlanti-óceánon.
A farmerek egyenesen megélhetésüket kockáztatják, különösen azok, akiknek nincsen öntözőrendszerük, ők szinte azonnal a szárazság áldozataivá válnak.
Callahan úgy véli, hogy az El Niño gazdasági károkat alulbecsülték, mert általában csak azokat az éveket vették figyelembe, amikor a jelenség aktív volt.
Callahan szerint az El Niño igazi stresszteszt a melegedő bolygó számára, mivel a klímaváltozással gyakoribbakká válnak a hőhullámok, az erdőtüzek, a szárazságok és az áradásokkal járó esőzések is. Ugyanakkor alkalom a kormányoknak, hogy felkészüljenek a rendkívüli időjárásokra infrastruktúráik megerősítésével, az erdőtüzek megelőzését célzó befektetésekkel. Ezek előbb-utóbb elkerülhetetlenek lesznek, és mindenki csak jól járhat velük.
